|
A budavári nádori sírbolt
Tóth Vilmos összeállítása A Habsburg-család központi és közismert temetkezőhelye Bécsben, a kapucinus templom kriptájában van, de mellette a dinasztia sírjai több más bécsi templomban megtalálhatóak, valamint számos további városban Graztól Madridig, Firenzétől a madeirai Funchalig és Prágától Mosonmagyaróvárig. A család nádori vagy palatinus ágának temetkezőhelye Budapesten, az egykori budai várkápolna (udvari templom) alatt található, és ma a Magyar Nemzeti Galéria épületéből közelíthető meg. A szépen felújított sírboltban József Antal János királyi herceg, Magyarország nádora és leszármazottai nyugszanak. Helyreállítása 1987-re készült el, a sírboltot ekkor szentelték újra a nádor leszármazottainak jelenlétében. A kápolna és az altemplom eredetileg Budavár 18. századi átépítésekor létesült; tervezője Franz Anton Hillebrandt, a későbbi átépítéseké Franz Hüppmann, majd Pollack Ágost volt. A várkápolnát elsőként a Szent Zsigmond-prépostság kapta meg, 1778-tól itt őrizték a Szent Jobbot. A Habsburg-családból elsőként Erzsébetet, József nádor kislányát temették ide 1820-ban, majd 1837-ben Sándort, a nádor fiatalon meghalt fiát. A családi sírbolttá alakításra ez utóbbi temetést követően, 1838-ban került sor az uralkodó engedélyével. A két már itt nyugvó gyermek József nádor harmadik, Mária Dorottya hercegnővel kötött házasságából született, de ide temették át a korábban elhunyt családtagokat is: a Kálvin téri református templomból a nádor második feleségét, Hermina hercegnőt, illetve a budai kapucinus templomból első feleségétől született Paulina lányát. (Első felesége, Alekszandra Pavlovna nagyhercegnő, I. Pál orosz cár lánya az ürömi pravoszláv sírkápolnában nyugszik, bár koporsója ideiglenesen, 1981-től 2004-ig a nádori kriptában volt.) 1842-ben itt temették el az ifjabb Herminát, József nádor és Hermina lányát, a későbbi István nádor ikertestvérét. 1847-ben a sírboltban kapott nyugvóhelyet József nádor, 1855-ben temették mellé harmadik feleségét, Mária Dorottyát, majd 1867-ben Istvánt, a titokzatos körülmények között meghalt utolsó magyar nádort. 1895-ben József nádor legfiatalabb fia, József Károly Lajos királyi herceg bízta meg a sírbolt átépítésével a királyi vár dualizmus kori átalakítóját, Hauszmann Alajost, valamint József nádor síremlékének elkészítésével Zala Györgyöt. Ebben az évben hunyt el tragikus vadászbalesetben fia, László Fülöp, akit ide temettetett, és síremlékének elkészítésére Stróbl Alajost kérte fel. Az átalakítás során a családi temetkezőhelyek klasszikus példájának, a firenzei Medici-sírboltnak a hagyományait követő belső díszítés, valamint három nagyszabású szobrászati alkotás született. A sírbolt centrumában József nádor fél térdre ereszkedő, a magyar koronát óvó alakja kapott helyet. Zala készítette az 1905-ben meghalt József Károly Lajos és felesége, Klotild hercegnő szarkofágját is, melyen a két elhunytat a középkori szobrászatra jellemző módon, fekvő helyzetben és felravatalozva jelenítette meg. Ez utóbbival rokon mű László Fülöp egyalakos szarkofágja, Stróbl Alajos kiváló alkotása. József Károly Lajos valamennyi gyermekét és unokáját, akik még az ő életében haltak meg, ide temettette. 1927-ben özvegye, Klotild is itt kapott nyugvóhelyet, vele a sírboltban eltemetett családtagok száma tizenötre emelkedett. Ezt követően azonban csak 1992-ben került sor újabb temetésre, amikor további kilenc családtag került a budavári kriptába újratemetéssel: azok, akik már 1945 után, nagyrészt emigrációban haltak meg. Köztük volt József Ágost királyi herceg – azaz „Alcsúti Jóska”, az 1919-es kormányzó – és felesége, Auguszta hercegnő, valamint elsőszülött fiuk, József Ferenc. Mindhármukat Bajorországból temették át; figyelemre méltó, hogy a Wittelsbach-házi Augusztát is hazahozták Budára. József Ágost második fiát, Lászlót az Óbudai temetőből helyezték át, ahol 1946-ban „Nagy László” álnéven temették el. A nádori sírbolt a második világháborút átvészelte, a hatvanas évektől azonban többször feltörték. 1973-ban derült fény arra, hogy valakik kirabolták a szarkofágokat, meggyalázták a tetemeket, és feldúlták az egész kriptát. Nemcsak rablás, hanem céltalan rombolás történt: felnyitották a koporsókat, kiszórták az urnákban elhelyezett belső szerveket, József nádor mumifikált testéről leszakították a fejet. Nem kímélték a kisgyermekek holttestét sem. Mindez egyfelől egyetemes érvényű jelenség, másfelől kortünet volt. Egyetemes, mert sírrablás és sírgyalázás azóta létezik, amióta sírok és temetkezés; a temetkezéstörténet megírható sírrablások történeteként is. Kortünet másfelől, hiszen a rablást övező homályos események, egyes katonai és pártvezetők állítólagos érintettsége, a felsőbb utasításról terjengő hírek jól illusztrálják a rendszer sunyiságát és ostobaságát – és vele mindazt a tévhitet és hazugságot, amit a Habsburgokról a közoktatás terjesztett akkor és terjeszt részben ma is. A Habsburgok osztoztak az Árpádok, Anjouk és Hunyadiak utóéletében, legalábbis ami a sírok sorsát illeti. Éppen azok a Habsburgok, akik a legjobban kötődtek Magyarországhoz és a magyarokhoz. A budavári nádori sírboltban nyugvók 2008-ban
|