2017. május 30.

1141. február 13. | II. (Vak) Béla király halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„[…] a békekötés után azonban a király végül elfogatta a herceget [ti. Álmost] és annak kicsiny fiát, Bélát, és megvakíttatta őket, sőt parancsba adta, hogy a kis Bélát kasztrálják is. De az, aki megvakította őket, félt Istentől, és attól, hogy magva szakad a királyi családnak, ezért egy kutyakölyköt herélt ki és annak a heréit vitte a királyhoz.”
(Thuróczy János: A magyarok krónikája)

1141. február 13-án hunyt el II. (Vak) Béla magyar király (ur. 1131-1141), a trónkövetelő Álmos fiúgyermeke, aki Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) rendelkezése következtében veszítette el szeme világát.

Béla megvakításának hátterében az a több évtizedes hatalmi harc állt, ami Kálmán és fivére, Álmos között zajlott: 1115-ben, a herceg sokadik lázadása után ugyanis az uralkodó úgy határozott, hogy a jövőbeli összeesküvések elkerülése érdekében megvakíttatja öccsét és annak gyermekét. Béla herceg ezután apjával együtt a dömösi kolostorba került, ám ő azután is ott maradt, hogy Álmos II. István (ur. 1116-1131) uralkodása alatt Bizáncba szökött. A későbbi uralkodó gyermekkoráról kevés információnk van: nem tudjuk pontosan, hogy Béla herceg mikor és milyen körülmények között költözhetett át Pécsváradra, annyi azonban bizonyos, hogy a király csak 1128 körül talált rá rokonára. II. István édesapjához képest jóval humánusabb módon bánt unokatestvérével, ugyanis nem csak megkímélte életét, de Uros szerb nagyzsupán (ur. 1118-1140) leányának, Ilonának a személyében feleséget is szerzett számára. Sokan egyenesen azt feltételezik, hogy István Bélát tette meg örökösének, a valóságban azonban ezt a pozíciót Saul, a király unokaöccse birtokolta, akit a vak uralkodó 1131-ben valószínűleg egy rövid belháborúban legyőzött.

II. Bélát 1131 áprilisában koronázták Magyarország királyává, ezzel pedig az Árpád-ház Álmos-ága szerezte meg a főhatalmat, ami feltépte az 1115-ben esett sebeket. Az Ilona királyné befolyása alatt álló uralkodó trónra lépése után országgyűlést hirdetett Arad városába, ahol a pártján álló főurak 68 nemest mészároltak le azért, mert állítólag támogatták Béla megvakítását. Bár a Kálmán-párt ezzel lényegében megsemmisült, az uralkodó hatalma mégsem szilárdult meg, ugyanis Könyves Kálmán kitagadott fia, Borisz herceg – felbátorodva azon, hogy egy vak ember birtokolja a főhatalmat – ismét kísérletet tett a Szent Korona megszerzésére, amiben III. Boleszló lengyel fejedelem (ur. 1107-1138) is segítséget nyújtott neki. 1132-ben Borisz fegyverrel támadt Magyarországra, II. Béla azonban sógora, III. Lipót őrgróf (ur. 1095-1136) és Csehország segítségével győzelmet aratott a trónkövetelő csapatai felett, a Német-Római Császárság, Premysl és Kijev támogatásának hála pedig békére kényszerítette riválisa támogatóit. Béla alatt Magyarország az expanzió terén is komoly sikereket mutatott fel, hiszen egy évtizedes uralkodása alatt Közép-Dalmácia és Bosznia is a Szent Korona fennhatósága alá került. Emellett azt is fontos megemlítenünk, hogy II. Béla idején hazánk a pápasággal szemben is sikeresen megőrizte befolyását az egyházi ügyekben.

Vak Béla király országlása a belpolitika terén is komoly reformokat hozott, melyekben szintén felfedezhető a királyi tanács és Ilona befolyása. Ezen változások közül a legfontosabb a III. Béla (ur. 1172-1196) által állandósított kancellária elődjének bevezetése volt, hiszen ezáltal az írásbeliség egyre komolyabb teret hódított Magyarországon. Béla nevéhez fűződött továbbá az 1137-ben leégett pannonhalmi apátság újjáépítése és az aradi társaskáptalan megalapítása is. II. Béla uralkodása, ami fájdalmasan korán, 33 esztendős korában ért véget, a király testi fogyatékossága ellenére minden téren pozitívumokat hozott hazánk számára: a trón megőrzése és a balkáni terjeszkedés mellett Béla sikeres konszolidációs tevékenységet folytatott, amiben felesége és az alkalmas segítőtársak kiválasztásában mutatott kivételes tehetsége is komoly szerepet játszott. Az 1141. február 13-án elhunyt II. Béla uralkodása a Kálmán és Álmos által megkezdett hatalmi harcnak is véget vetett, igaz, ez korántsem jelentette azt, hogy a „turáni átok” megszűnt volna: örököse, II. Géza (ur. 1141-1162) halála után Béla két fia – II. László (ur. 1162-1163), majd IV. István (ur. 1163-1165) – is háborút indított a törvényes uralkodó ellen.