2018. április 20.

1175. április 16. | Barbarossa Frigyes fegyverszünetet köt Montebello várában

Szerző: Tarján M. Tamás

1175. április 16-án kötötte meg Barbarossa Frigyes (ur. 1152–1190) a montebellói fegyverszünetet, ám minden várakozás ellenére mégsem zárult le a Lombard Liga és a császár közötti háborúskodás.

Frigyes legfőbb célja egész uralkodása alatt a császárság egységének visszaállítása és a tényleges hatalom megszerzése volt, központosításra törekedett a széthúzó és önállósulni próbáló fejedelmek ellenében. Hasonló ambíciókkal lépett fel a birodalmához tartozó Itáliában is, melynek egyfelől a gazdag kereskedővárosok szövetsége, másrészt az Itáliát uralni akaró pápaság próbált gátat szabni.

Frigyes az 1158-as roncagliai gyűlésen kinyilvánította akaratát, miszerint az észak-itáliai városokra a jövőben adót fog kivetni, ami természetesen ellenállást váltott ki, az elégedetlenkedőket pedig III. Sándor pápa is támogatta. A császár számos eszközt bevetett az ellenállás letörésére, azonban hiába próbálkozott saját jelöltje, IV. Viktor ellenpápa elfogadtatásával, hiába aratott győzelmeket a félszigeten – 1162-ben lerombolta például Milánó városát – nem tudott maradandó eredményeket elérni, mert a német területeken is számos ellenlábasa volt.

1167-ben alakult meg a pontidai eskü után az észak-itáliai városokat tömörítő Lombard Liga, mely segítséget nyújtott az év során katasztrofális vereséget szenvedő III. Sándor pápának, és a császári központosítás legjelentősebb ellenfele lett. Frigyes 1175-ig öt hadjáratot indított Lombardia ellen, ám nem sikerült legyőznie a városokat, ezért Montebellóban fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett ellenfeleivel. Az 1175. április 16-án kötött egyezség nem bizonyult tartósnak, a császár az Alpokon túlról már a következő esztendőben újabb támadást indított Itália ellen, de Legnano mellett 1176. május 29-én vereséget szenvedett.

Frigyes ezt követően Anagniban békét kötött III. Sándorral, akit 1177-ben, a velencei békeszerződésben elismert pápaként. A háború folytatásának nem volt sok értelme, mivel Frigyesnek az erősödő Welf Oroszlán Henrikre kellett koncentrálnia, hogy legalább németországi hatalmát biztosítsa. 1183-ban aztán Konstanzban a császár a lombardiai városokkal is békét kötött, ezzel a Német-Római Birodalom hosszú időre lemondott arról, hogy Itáliában megszerezze a közvetlen irányítást.