Szerző: Tarján Tamás

1326. március 5-e második Anjou-királyunk, I. (Nagy) Lajos (ur.1342-82) születésének a napja. Lajos volt az egyik legtöbbet háborúzó uralkodónk, hadakozott Nápoly, Velence ellen, hűbéresévé tette a Balkán keresztény államait. A visegrádi királytalálkozó (1335) egyezménye értelmében 1372-ben megszerezte a gyermektelenül elhalálozó III. Kázmér lengyel király trónját is. Keresztes hadjáratot vezetett a pogány Litvánia ellen, megtérítette a későbbi Jagelló-dinasztia ősét, lányát hozzáadva pedig megteremtette az évszázadokig fennálló lengyel-litván perszonáluniót. Ő ütközött meg először magyar királyként a Balkánon még pozíciót kereső oszmánokkal, 1375-ben. Háborúi magyar és dinasztikus érdekeket is szolgáltak. Nagy Lajos törekvéseit megnehezítette, hogy csak leánygyermekei születtek, akik közül Mária a magyar, Hedvig a lengyel trónt örökölte. Fontos megemlíteni Lajos törvényhozó munkáját is, 1351-ben meghozott, az ősiségről és kilencedről szóló törvényei évszázadokig érvényben maradtak. Annak ellenére, hogy a közbeszéd szerint Lajos idején hazánk partjait három tenger mosta, a térképre nézve azt kell megállapítanunk, hogy az ő kiterjedt birodalmának is meg kellett elégednie az Adriával.