rubicon
back-button Vissza
1387. március 31.

Luxemburgi Zsigmond koronázása Fehérváron

Szerző: Tarján M. Tamás

1387. március 31-én koronázták magyar királlyá Luxemburgi Zsigmondot, Nagy Lajos (ur. 1342-1382) lányának, az 1382 óta trónon ülő Máriának férjét.

A német Aranybullát (1356) kiadó IV. Károly német-római császár kisebbik fia 19 esztendősen, hosszú viszály után került a trónra, melyben az egyes főúri ligák más-más jelöltet támogattak. 1385-ben II. (Kis) Károly koronáztatta meg magát délvidéki híveivel, őt hamarosan Mária és Erzsébet anyakirályné börtönbe vetette, majd megölette. 1387 elején viszont a Károlyt támogató Horvátiak őket fogták el, és Erzsébetet Novigrádban kivégezték. Mivel Zsigmond még 1385-ben feleségül vette Máriát, ezután a bárók többsége mellé állt, így elfoglalhatta a trónt, de ennek később ára volt: választott királyként számos engedményre kényszerült, ami az Anjou uralkodók által létrehozott honor (szolgálati birtok) rendszer birtokainak elosztogatását jelentette.

Zsigmond arra törekedett, hogy a bárói ligák ellenében erős szövetséget kovácsoljon, ennek következményeként viszont 1401-ben a főurak Siklós várába zárták, és egy időre a Szent Korona nevében maguk kormányoztak. Bár a Garaiak és Cilleiek vezette liga ezután őt támogatta, befolyásukat jól mutatja, hogy az 1395-ben megözvegyülő király később Cillei Hermann báró lányát, Borbálát vette feleségül.

A király külföldről érkező híveinek (pl. Stiborici Stibor vajda, Ozorai Pipó zsoldosvezér) és új családok felemelésén túl, elsőként Magyarországon, megpróbálta a városok fejlesztésével is növelni politikai mozgásterét. Zsigmond a polgárságot a nyugatihoz hasonló befolyással akarta felruházni, ezért az 1405-ös ún. városi dekrétumokban megnövelte a fallal körülvett királyi városok számát, fővárosát, Budát pedig többek között az óbudai egyetem 1395-ös megalapításával támogatta.

A király erejének növelését szolgálta az 1408-ban alapított Sárkány Rend is. Zsigmond külpolitikáját döntően befolyásolta, hogy Magyarország határos lett a rigómezei csata után Szerbiát és Bulgáriát meghódító Török Birodalommal. 1396-ban keresztes hadjáratot szervezett az oszmánok kiűzésére, ám Nikápoly mellett nemzetközi lovagserege alulmaradt a jól szervezett török gyalogsággal szemben, és Magyarország védekezésre szorult. Ennek jegyében hozta létre Zsigmond a telekkatonaság rendszerét 1397-ben, és megkezdte az első végvárvonal kiépítését a Száva és Duna folyóktól délre, az 1428-ban megszerzett Nándorfehérvárt téve meg központi erősségnek.

Zsigmond dinasztiája révén számos trónt és címet megszerzett, ezek pedig európai jelentőségű uralkodóvá tették: 1410-ben német királlyá koronázták, mely cím révén összehívta a nyugati egyházszakadást megszüntető és Husz János tanait elítélő konstanzi zsinatot (1414-1418). A király 1419-ben öccse, Vencel után megörökölte a cseh királyi trónt is, másfél évtizedre belebonyolódott a huszita háborúba, amit a mérsékelt kelyhesekkel kiegyezve, a lipanyi csata megnyerése után, 1434-ben sikerrel zárt le.

Zsigmond, apja halála óta elsőként, 1433-tól a német-római birodalom császári címét is birtokolta. Fél évszázados uralkodás után a csehországi Znaim városában érte őt a halál, nem sokkal a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelés leverése előtt. Mivel csak egy lánya, Erzsébet született, trónjait veje, Habsburg Albert örökölte.