rubicon
back-button Vissza
1432. március 30.

Megszületik II. Mehmet, Konstantinápoly meghódítója

Szerző: Tarján M. Tamás

1432. március 30-án született Drinápolyban, az Oszmán Birodalom akkori fővárosában II. Mehmed szultán, Konstantinápoly későbbi meghódítója.

Először 1444-től 1446-ig ült a trónon, mikor apja, II. Murád a várnai, magyarok ellen aratott győzelem után Karamánia emírjétől vereséget szenvedett, és lemondott hatalmáról. Két évvel később Murád a nagyvezír tanácsára visszatért, második, ötéves uralmához köthető például a második rigómezei török győzelem is, 1448-ban. 1451-ben bekövetkező halálával II. Mehmed ismét trónra került, önálló uralkodása az Oszmán Birodalom XV. századi fénykorát jelentette.

A fiatal szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, véget vetve ezzel az évezredes Bizánci Császárságnak, majd Magyarország ellen fordult. Ambíciózus tervei között Nándorfehérvár, Buda, majd Bécs elfoglalása szerepelt, ám 1456-ban Hunyadi János erdélyi vajda és főkapitány győzelmet aratott seregei felett. II. Mehmed 1463-ban meghódította Boszniát is, eztán központi szervezéssel nem indult hadjárat Magyarország ellen, de a határ menti bégek természetesen állandó küzdelemben álltak a térség legerősebb keresztény államával. Közben sikerült újra szultáni uralom alatt egyesíteni az 1402 óta emírségekre tagolódott Kis-Ázsiát, 1461-ben elfoglalta Trapezuntot, az utolsó bizánci utódállamot, meghódította Albániát, és a pápaság nagy rémületére 1480-ban elfoglalta a dél-itáliai Otranto kikötőjét.

A szultán terve valószínűleg az antik Róma iszlám jellegű feltámasztása lehetett, mert felvette a római császári címet, és inváziót tervezett a félszigeten, de 1481-es halála megakadályozta ebben. A szultán harmincéves uralkodása alatt nem csak katonai téren alkotott maradandót: apja, II. Murád (ur. 1421-1444; 1446-1451) udvarában gyakran fordultak meg velenceiek, így fiatalon európai műveltséget is szerzett, tudott latinul és görögül, kegyetlensége ellenére racionális és a keresztényekkel szemben toleráns uralkodó volt.

II. Mehmedet tekinthetjük I. Szulejmán mellett az Oszmán Birodalom legjelentősebb törvényhozó szultánjának, fő érdeme azonban az elfoglalt Konstantinápoly felvirágoztatása volt. Erőfeszítései varázsolták az ortodox Bizáncot török Isztambullá, számos épület felújítását és átépítését támogatta, illetve egyetemeket alapított az új szultáni fővárosban. II. Mehmed alapozta meg a fényűző, kultúrát pártoló, törvényhozó szultán klasszikus képét. 1481-ben bekövetkező halálát a feltevések szerint mérgezés okozta, amiért velencei orvosát vonták felelősségre, de a gyilkosság valószínűleg utódjához, II. Bajazidhoz köthető.