2018. január 17.

1437. július 6. | A kolozsmonostori egyezmény megkötése
Szerző: Tarján M. Tamás

1437. július 6-án kötötték meg az erdélyi nemesek és a parasztfelkelés vezérei a kolozsmonostori egyezményt, melyben a fellázadt jobbágyok számára számos kedvező intézkedést helyeztek kilátásba. A szerződés pontjai sosem léptek életbe, a Budai Nagy Antal által vezetett fegyveres harcot ugyanis az erdélyi rendek – Csáki László vajda irányításával – 1438-ra sikeresen leverték.

Az erdélyi parasztfelkelés előzményei közvetetten a Zsigmond (ur. 1387-1437) által 1434-ig vívott huszita háborúkra vezethetőek vissza, ugyanis a felkelés lángja éppen a háborút finanszírozó pénzrontás miatt lobbant fel. Az uralkodó ezzel a módszerrel az Árpádok pénzszerzési módszereihez nyúlt vissza, vagyis minden évben új, értéktelenebb pénzt veretett, a két érme nemesfém-különbözetét pedig megtartotta magának (kamarahaszna). Ez az eljárás elsősorban azoknak nem tetszett, akik a jobbágyoktól nyert járandóságaikat készpénzben szedték be, hiszen az minden esztendőben egyre kevesebbet ért.

Lépes György erdélyi püspök vezetésével ugyanakkor az egyházi és világi méltóságok hamar megtalálták a módját annak, hogy ezt a veszteséget áthárítsák az uradalmakon élő jobbágyokra. A püspök évekig nem szedte be a különféle adókat, majd amikor az 1437-es esztendő során Zsigmond szakított régi politikájával, és értékesebb tallérokat veretett, akkor három évre visszamenőleg, az új értéken akarta behajtani az elmaradt tizedet, kilencedet, mindazt, ami törvény szerint megillette őt. Mivel a katolikus – magyar – jobbágyok nem bírták ezeket az terheket, Lépes püspök elhatározta, hogy megadóztatja az ortodox vallású erdélyi románokat is – erre nem is lett volna joga –, így aztán hamarosan mindkét náció jobbágyai fellázadtak uraik ellen. A felkelés élére egy, az adók következtében tönkrement kisnemes, Budai Nagy Antal állt.

A parasztok kezdetben békés megoldásra törekedtek, ezért miután a Bábolna-hegy mellett összegyűltek, küldöttséget indítottak Csáki vajda és Lépes Loránd, a vajdahelyettes színe elé, hogy az ő segítségüket kérjék a jogtalanság ellen. Csáki azonban meglepően kegyetlennek bizonyult, ugyanis – nyilván megfélemlítés céljából – megölette a követeket, majd sereggel indult a felkelők ellen. Ekkor már Budai Nagy Antal paraszthada is felkészült a háborúra, és Dés mellett, 1437 júniusában tönkre is verte a vajda csapatait. Ezt követően került sor a kolozsmonostori egyezmény megkötésére, melyben győzelmük folytán a jobbágyok elérték a jogtalan tizedszedések beszüntetését – és az adó csökkentését – a kilenced és számos külön juttatás eltörlését, a szabad költözés és végrendelkezés biztosítását, és bántatlanságot biztosítottak vezéreik számára.

Fontos volt – illetve, a jövő fényében, lett volna – az a cikkely is, mely éves gyűlés összehívását engedélyezte a jobbágyság számára, hiszen az a társadalmi fejlődés új távlatait nyithatta volna meg. A kolozsmonostori egyezményt a harcoló felek ugyanakkor eltérő szándékkal kötötték meg: A lázadók úgy vélték, ezekkel a pontokkal elértek minden célt, amiért fegyvert fogtak, így aztán sokan hazatértek otthonaikba. Éppen erre stámítottak a világi és egyházi előkelők, akik egy percig sem gondoltak a szerződés betartására, csupán időt akartak nyerni az erőgyűjtésre, hogy leverhessék Budai Nagy Antalék mozgalmát.

Ennek megfelelően 1437. év őszén ismét fellángolt a küzdelem, melynek kezdetén a szász, székely és magyar rendek – Kápolnán – egy egészen 1848-ig fennálló uniót kötöttek a jobbágyok ellen. Budai Nagy Antal erői az összefogás dacára az októberi apáti csatában ismét győzedelmeskedtek, ezzel egy időre a Tiszántúl mellett Kolozsvár és Nagyenyed városokat is a pártjukra állították. A számban nagyobb és képzettebb nemesi seregek azonban lassan felülkerekedtek, felmorzsolták az olvadó paraszthadakat, és 1438 januárjára leverték az erdélyi felkelést. 1437 októberében, a lázadás elfojtása jegyében egy második – a jobbágyok számára már kedvezőtlenebb – kolozsmonostori egyezményt is megkötöttek, mely hatálytalanította a júliusi kedvezményeket, a fegyveres győzelem azonban okafogyottá tett mindenféle szerződést.