rubicon
back-button Vissza
1446. június 5.

Hunyadi Jánost kormányzónak választják

Szerző: Tarján M. Tamás

1446. június 5-én választották meg a rendek az ország kormányzójának Hunyadi János erdélyi vajdát, és főkapitányt, a török elleni harcok legtehetségesebb hadvezérét.

1444. november 10-én Várna mellett Hunyadi keresztes hadai döntő vereséget szenvedtek II. Murád szultántól (ur. 1421-1451) az ütközetben ráadásul életét vesztette az ország királya, I. Ulászló (ur. 1440-1444) is. A vert sereg hazatérése után, 1445 februárjában összeülő rákosi országgyűlés tanácstalan volt abban a kérdésben, hogy az utód nélkül elhunyt Ulászló után kinek adja a főhatalmat, miután Albert utószülött gyermekét, Lászlót III. Frigyes császár (ur. 1440-1493) nem volt hajlandó hazaengedni Bécsből. Végül a rendek hét főkapitányt állítottak az ország élére. Közülük a legerősebb, az erdélyi vajda tisztségét viselő törökverő Hunyadi a következő, rákosi országgyűlésen aztán – V. Lászlót képviselve – a kormányzói pozícióig léphetett előre.

Hunyadi János az 1446. június 5-i döntés értelmében gubernátorként egy országtanács felügyeletével és számos egyéb korlátozással gyakorolhatta a legfelső hatalmat. A Tiszántúlt és Erdélyt közvetlenül irányító vajda-főkapitány birtokába kerültek a királyi várak, az uralkodói seregek és a pénzverdék is. A kinevezések, adományozások terén Hunyadi az országtanács jóváhagyására kényszerült – közösen hozhattak törvényeket is – kiadásait pedig a kincstartó felügyelte. Kezdetben az uralkodói birtokokat és az ebből származó jövedelmeket sem Hunyadi kezelte, de az 1447-es esztendőben – Buda várával együtt – végül ezt a jogot is megszerezte. Ezen az országgyűlésen sikerült elérnie a főkapitányi posztok megszüntetését is, ezáltal tovább növelte saját maga és – nagyrészt köznemesekből álló – pártja hatalmát.

A törökverő hős hétéves kormányzása kezdetén háborút vezetett a trónörököst magánál tartó III. Frigyes ellen, de az Örökös Tartományok elleni eredménytelen harcok után két évre fegyverszünetet kötött. Hadjáratot szervezett a Felvidéken garázdálkodó husziták ellen is, azonban Giskra cseh zsoldosvezér legyőzésére egész életében képtelennek bizonyult (őt csak Mátyás tudja majd békére kényszeríteni, úgy, hogy zsoldjába fogadja). Hunyadi János kormányzóként az uralkodói bevételek segítségével folytatta balkáni küzdelmeit: 1445 után hűségére térítette a Magyar Királyságtól délre fekvő ütközőállamokat, 1448-ban pedig egy keresztény – magyar-havasalföldi-albán – koalíció seregei élén benyomult az Oszmán Birodalomba. Mivel Hunyadi második rigómezei ütközetben –  több mint kétszeres túlerővel szemben – vereséget szenvedett, a későbbiek során a határok védelmére vonult vissza. A hadvezér gondjait tetézte, hogy hazatérésekor Brankovics György szerb despota bosszúból elfogatta és Szendrő várába záratta, ahonnan a gubernátor csak busás váltságdíj ellenében szabadult.

Hunyadi és Frigyes 1450-ben újra tárgyalóasztalhoz ült Pozsonyban László sorsát illetően, de a császár ismét megtagadta a trónörökös hazaszállítását, ráadásul a kormányzó Cillei Ulriktól azt a vádat is megkapta, hogy magának akarja megkaparintani a főhatalmat. Hosszas alkudozás után 1452-ben aztán hazatért Albert fia – a Szent Korona nélkül – Hunyadi pedig egy évvel később, 1453-ban lemondott a 14. életévét betöltő király javára. V. László (ur. 1453-1457) ekkor főkapitányi és besztercei grófi címmel ajándékozta meg, de a továbbiakban már nem tartott igényt kormányzói szolgálataira. Ezután László bécsi támogatói köre és III. Frigyes alakította a magyar belpolitikát, a Cillei, Újlaki Miklós, Garai Miklós nádor által kötött szövetség bábként mozgatta a fiatal királyt. Hunyadi visszavonult Erdélybe, és a török elleni védelem megszervezésével foglalkozott, 1456-ban bekövetkező haláláig számos hőstettel – köztük a nándorfehérvári diadallal – növelve dicsőségét.

Hunyadi Jánost kormányzósága idején sokan gyanúsították azzal, hogy hatalmát a trón megszerzésére használja fel – nem tudni, e vádak mennyiben igazak, mindenesetre rajta kívül álló okok miatt, halála után ez Hunyadi Mátyás királyságával mégis megvalósult.