2017. július 22.

1453. július 17. | A százéves háború utolsó csatája

Szerző: Tarján M. Tamás

1453. július 17-én vívták meg az angol és francia hadak Castillon mellett a százéves háború utolsó ütközetét, mely során Jean de Bureau győzedelmeskedett VI. Henrik hadvezére, Sir John Talbot felett. A vereséget követően a szigetország feladta az 1337 óta vívott küzdelmet, és ezzel – Calais kivételével – veszni hagyta egykori franciaországi hódításait.

Bár Jeanne d'Arc-ot az angolok és burgundok 1431-ben Rouenban máglyán megégették, már nem tudták megakadályozni az orléans-i szűz által sikerre vezetett francia erők további előretörését. VII. Károly király (ur. 1422-1461) ráadásul diplomáciai szempontból is kedvező helyzetbe került: a vereségek nyomán Burgundia kihátrált az angolok mögül, és az 1435-ös, Arrasban megkötött egyezményben III. (Jó) Fülöp herceg (ur. 1419-1467) átadta a Valois uralkodónak az általa megszállt területeket, többek között Párizs városát is. A két királyság belpolitikai viszonyai szintén Franciaországnak kedveztek: míg ott VII. Károly személyében egy fiatal, tetterős uralkodó irányított, addig az angol trónon a kiskorú VI. Henrik
(ur. 1422-1461/1470-1471) ült, aki helyett régensek és befolyásos lordok uralkodtak. Ők vezették ezután a szárazföldi háborút is, de a centralizált monarchia jól szervezett hadserege lassan kiszorította az angolokat Franciaországból: az 1450-es, Formigny mellett vívott csata után már csak Gascogne maradt angol kézen, majd a következő év során ez az ősi birtok is VII. Károlyé lett.

Miután a helyi lakosság nyíltan szimpatizált elűzött angol uraival, Sir John Talbot, Shrewsbury ura 1452 őszén hadjáratot indított a dél-francia tartomány visszaszerzésére, melynek fővárosából maguk a polgárok űzték ki a francia király katonáit. A későbbiek során Gascogne jelentős része felszabadítóként üdvözölte a visszatérő angolokat, Károly azonban komoly haderőt szervezett, mely egy téli hadjárat során a tengerparti területekre szorította vissza Talbot csapatait. Az angol fővezér mintegy 5000 fős hadseregéhez 1453 júliusában újabb 3000 zsoldost kapott a szigetországból, ezért úgy döntött, csatát vállal a franciák ellen, akik Jean de Bureau vezetésével a Dordogne folyó partján fekvő Castillon mellett táboroztak, Bordeaux közelében.

Bár Károly fővezére 11 000 katonájával egyértelmű létszámfölényben volt, úgy döntött, nem kockáztatja meg a Bordeaux elleni támadást, és inkább egy védelmi rendszer építésébe kezdett a Castillon melletti hegyen. Az angolok nem voltak tisztában vele, hogy mekkora létszámú sereg készülődik ellenük, de egy félreértés következtében mégis ütközetet vállaltak Bureau ellen: Talbot őrszemei július 17-én reggel a ködben távolodó lovascsapatot vettek észre, ami alapján úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a franciák megfutamodtak előlük. A fővezér a kémek jelentése alapján – akik egyébként a sáncokat befejező munkásokat látták távozni – azonnal támadást indított, és a körülbelül 7000 fős angol sereg élén a francia tábor felé vonult.

Itt az angoloknak komoly meglepetésben volt részük, ugyanis az ellenség nagyon is a helyén maradt, sőt, egy szinte bevehetetlen fedezéket épített magának, ahonnan több mint 300 ágyúja és nyílpuskái révén jelentős veszteséget okozott a támadóknak. Míg Crécynél, a százéves háború első jelentős csatájában a tűzerő – igaz, még csak íjászok révén – az angolok javára döntötte el a harcot, most a franciáknak kedvezett: ez volt a történelem első csatája, melyben az ágyúk jelentős szereppel bírtak. Közvetett módon a tüzérség okozta többek között a támadók vezérének, Shrewsbury lordjának a halálát is; miután Bureau ágyúi kilőtték alóla a lovát, az állat maga alá temette a tehetetlen katonát, egy francia fejszés pedig azonnal végzett vele. Bár Talbot – miután a francia fogságból kiszabadult – esküt tett, hogy soha többet nem fog fegyvert VII. Károly ellen, nem kerülhette el a végzetét. Halálát követően a támadók megzavarodtak, helyzetüket pedig végleg megpecsételte a francia hűbéres breton herceg lovasságának meglepetésszerű támadása.

A castilloni csatában az angolok katasztrofálisan szerepeltek, Talbot elestével pedig elvesztették egyetlen olyan hadvezérüket, aki támogatta volna a további francia expedíciókat. Miután VII. Károly seregei 1451 után másodszor is elfoglalták Bordeaux-t, a szigetországba kergetett angolok nem tértek többé vissza. Két évvel később, VI. Henrik súlyosbodó mentális problémái nyomán aztán a bárók vetélkedése kirobbantotta a rózsák háborúját, ami három évtizedes zűrzavart eredményezett Angliában. A castilloni csata után az angol királyok egyedüli kontinentális birtoka a százéves háború elején megszerzett Calais maradt, mely 1559-ben, a Cateau-Cambrésis-i békével került vissza a francia koronához.