2017. december 15.

1458. október 8. | Mátyás király elfogatja Szilágyi Mihály kormányzót

Szerző: Tarján M. Tamás

„Szilágyi Erzsébet akkora csapatot gyűjtött, hogy Mátyást ki tudták szabadítani a rabságból. Az asszony is ott harcolt a katonákkal, mint egykor Mátyás apja, Hunyadi János. Amikor Mátyást királlyá választották, a címerébe hollót tetetett, mert a holló vitt neki hírt a nehéz rabságba.”
(Részlet egy Mátyás királlyá választásáról szóló meséből)

1458. október 8-án fogatta el Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) tulajdon nagybátyját, Szilágyi Mihályt, akit az 1458 januárjában kötött szegedi egyezmény kormányzónak rendelt a fiatal uralkodó mellé. Az idős gubernátor börtönbe vetésének számos oka volt: egyfelől, Szilágyi nyíltan szövetségre lépett a Hunyadiakkal szemben álló – Garai Miklós vezette – bárói ligával, másfelől pedig igyekezett befolyása alatt tartani az egyeduralomra vágyó 15 éves királyt.

A Szilágyi família a 15. század közepén az egyik legelőkelőbb magyar nemesi családnak számított, mely Erzsébet nevű leányát a feltörekvő hadvezérhez, Hunyadi Jánoshoz adta, aki az 1440-es évektől páratlan karriert futott be. A Hunyadi-Szilágyi liga ennek köszönhetően a keleti országrész meghatározó hatalmi tényezőjévé vált, közben pedig Erzsébet öccse, Szilágyi Mihály a törökverő hős egyik leghűségesebb harcostársa lett. A későbbi kormányzó részt vett a várnai, majd a második rigómezei csatában is, az 1456-os nándorfehérvári diadalban pedig oroszlánrészt vállalt, ugyanis a török ostrom idején ő volt a Duna-parti vár kapitánya.

A fényes esztendők után aztán az árnyék évei következtek, Hunyadi János ugyanis 1456 nyarán pestisben elhunyt, és a fiatal László lett a családfő, akit a Hunyadi-Szilágyi koalícióval szemben álló Garai-Újlaki bárói liga – a Cillei Ulrik halálával végződő nándorfehérvári konfliktus nyomán – 1457-ben hóhérkézre juttatott. Mivel Mátyás kiskorú volt – bátyja kivégzése után pedig Prágában raboskodott –, László halálával Szilágyi Mihály lett a család új feje, így aztán Brankovics Lázár szerb despota 1457 során ellene is merényletet kísérelt meg. A fiatal királyt befolyása alatt tartó Garai-Újlaki-liga és a hatalmához ragaszkodó Hunyadi-Szilágyi-liga összecsapása látszólag elkerülhetetlen volt, 1457 novemberében azonban V. László (ur. 1453-1457) váratlanul elhunyt, ezzel pedig gyökeresen új helyzet állt elő.

A szemben álló koalíciók hamarosan kompromisszumot kötöttek, a megegyezésben pedig Szilágyi Mihály játszotta a főszerepet: a Hunyadiak részéről ő hozta tető alá az 1458 januárjában kötött szegedi egyezményt, mely – a hadvezér kormányzósága mellett – Hunyadi Mátyás trónra kerülését később lehetővé tette, és szintén ő volt az, aki Buda alatt táborozó seregével „rábeszélte” a habozó nemes urakat unokaöccse megválasztására. Szilágyi – érdemeinek köszönhetően – a Prágából hazatérő 15 esztendős királytól besztercei grófi címet kapott, ám a két rokon közötti harmonikus viszony hamarosan tovaszállt.

A kialakuló konfliktus egyik oka az volt, hogy új uradalmának lakossága cseppet sem szívelte a kormányzót, Szilágyi pedig – heves vérmérsékleténél fogva – a felkelő városokban véres módszerekkel tett és tartott rendet, ami nem nyerte el a király tetszését. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a várakozással ellentétben Mátyás rendkívül tettre kész és önfejű uralkodónak bizonyult, aki szemmel láthatóan nem akarta kivárni azt az öt évet, míg nagybátyja kormányzói mandátuma megszűnik. A király viselkedése nyomán a két férfi viszonya olyannyira elmérgesedett, hogy 1458 nyarán, Simontornyán Szilágyi szövetségre lépett a Garaiakkal.

A jelek szerint ez a szerződés Mátyás figyelmét is felkeltette, ugyanis az uralkodó 1458 őszén tiszai táborába rendelte nagybátyját, október 8-án pedig vasra verette, és Világos várába záratta az idős hadvezért. Egyes források úgy tartják, hogy a Szilágyihoz hasonlóan heves vérmérsékletű király már a kormányzó meggyilkolásáról is rendelkezett, ám erről II. Pius végül sikeresen lebeszélte őt. Nem tudni így volt -e, mindenesetre tény, hogy az idős gubernátor 10 hónapon keresztül börtönben maradt, szabadulását pedig csak hű szolgálóinak és jobbágyainak köszönhette, akik 1459 augusztusában – egy török támadásról szóló híreszteléssel – elcsalták az őrséget Világos várából.

Míg fogva tartói távol voltak, Szilágyi megszabadulhatott láncaitól, hamarosan pedig követeket küldött Mátyáshoz, aki egy hónappal később szívélyesen fogadta rokonát, majd rábízta Erdély és a Délvidék irányítását, valamint a török elleni háború vezetését is. A lemondatott gubernátor már 1460 során hadjáratot indított Szerbiába, ám a török túlerő ellenében, egy balszerencsés ütközetben seregével együtt fogságba esett. Az idős hadvezért hamarosan Konstantinápolyba hurcolták, ahol II. Mehmed (ur. 1444-1446/1451-1481) parancsára később fejét vették.