A pozsonyi egyetem születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1465. május 19-én kelt II. Pál pápának azon bullája, melyben engedélyezte Hunyadi Mátyás király (1458-1490) számára egy magyarországi egyetem megalapítását. 

Magyarországon korábban Nagy Lajos király (1342-1382) 1367-ben, Pécsett, illetve Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) 1395-ben, Óbudán hozott létre felsőoktatási intézményeket. Ezek azonban csak rövid működtek. A pécsi egyetem már a 14. század végére elvesztette  egyetemi rangját elvesztette, mint universitas megszűnt létezni. Miután sem orvosi, sem teológiai képzés nem indult el, a jogi fakultás is megszűnt, mert a csonka egyetem helyett a diákok a külföldi – itáliai, krakkói, prágai stb. egyetemeket részesítették előnyben. Hunyadi Mátyással 1458-ban viszont bőkezű mecénás került a magyar trónra, akit humanista műveltségű bizalmasai, köztük az esztergomi érsekké tett Vitéz János kancellár is arra ösztönöztek, hogy a külföldön megszerezhető tudást tegye Magyarországon is elérhetővé.  

Az 1465. május 19-i pápai bulla felhatalmazta Mátyást, hogy egy tetszése szerint kijelölt városban alapítson egyetemet, szabadon választott fakultásokkal, s azok tanárait pedig lássa el rendszeres fizetéssel. Többször felmerült, hogy Vitéz János Esztergomban, saját érseki székhelyén akarta elhelyezni a bolognai egyetem mintájára szervezett és berendezett intézményt. Klaniczay Tibornak az egyetemről írott tanulmányából tudjuk, hogy a pozsonyi alapítás Vitéz János szándékaival egybehangzóan történt, sőt talán éppen ő sugallta a királynak a város kijelölését. 

Történt ugyanis, hogy a szomszédos bécsi egyetemen dékánja és teológia-professzora,  Leonhard Huntpichler 1467. július 6-án Vitéznek a pozsonyi alapítással kapcsolatos levelére válaszolva  támogatta Pozsony kiválasztását, mert a város számos országból könnyen megközelíthető, ami lehetővé teszi, hogy a magyarokon kívül a „nobilis ac vetustissima natio sclavonica", azaz a  nemes és nagy múltú szláv nemzet  tagjainak is hasznára válhat.  (A natio sclavonica magasztaló emlegetése a szlavón származású  Vitéz Jánosnak tett gesztus lehetett. 

S minthogy az 1467-ben meghalt Stephan Gmaitl pozsonyi városbíró, akinek vagyona és háza Mátyás  királyra szállt, az uralkodó úgy döntött, hogy az elhunyt bíró házát felhasználják az egyetem gyors elhelyezéséra. Így történt, hogy az egyetem négy fakultással Academia Istropolitania néven  1467. július 20-án a belváros impozáns épületében megnyitotta meg kapuit. (Istropolis, Pozsonynak, a Duna (ógörögül Ister) partján fekvő városnak ez az ógörög nyelvű megnevezése jószerivel csak az egyetem nevében maradt fenn.)  

Az egyetem legfőbb szervezője a magánvagyonából bőkezűen adakozó Vitéz lett, aki német mintára – kancellárként – az intézmény vezetését is elvállalta. Mátyás hívására számos nemzetközi hírű oktató jött Magyarországra tanítani, megfordult Pozsonyban például Regiomontanus, a kopernikuszi világkép egyik előfutára, a lengyel Ilkusz Márton csillagász vagy az itáliai Johannes Gattus teológiaprofesszor is. A királyi támogatás az oktatók finanszírozásában mutatkozott meg. Taddeo Ugoleto, a Corvinák felügyelője könyvtárat is szervezett az egyetem számára. 

Sajnos az Academia Istropolitana szintén igen rövid ideig működött, az 1467-70-es évek után Mátyás viszonya megromlott összeesküvést szervező kancellárjával, s ez azt jelentette, hogy a pozsonyi egyetem csillaga is leáldozott. Vitéz János 1472-ben bekövetkezett halálával a hírneves oktatók elhagyták Pozsonyt. Mátyás uralkodása után pedig hivatalosan is megszűnt az oktatás. II. Ulászló idejében a források tanúsága szerint az egyetem épületét fegyvertárnak használták, tetőcserepeit pedig elhordták. Pozsony városában ezt követően évszázadokig nem volt felsőoktatási intézmény. Jóllehet az 1619-1637 közt uralkodó II. Ferdinánd tervbe vette új pozsonyi egyetem alapítását. Felsőfokú képzés azonban csak II. József 1784-es rendeletével indult, amikor a kalapos király a Nagyszombati Királyi Jogakadémiát Pozsonyba költöztette.