Cabral felfedezi Brazíliát

Szerző: Tarján M. Tamás

1500. április 22-én vetett horgonyt a Pedro Alvares Cabral által vezetett, tizenkét hajóból álló portugál flotta a mai Brazília partjainál, elsőként érve el a dél-amerikai kontinenst.

Cabral, a felfedezést végrehajtó második indiai armada parancsnoka egy szegényebb nemesi családból származott, akit valószínűleg jó udvari kapcsolatai juttattak rendkívül fiatalon, 32 esztendősen Portugália legjelentősebb expedíciójának élére. Cabral főparancsnokként olyan legendás kapitányoknak osztott utasításokat, mint a Jóreménység foka mellett először elhajózó Bartholomeu Dias vagy Goncalo Coelho. Az 1500-as út előzménye Vasco da Gama 1498-as felfedezése volt, aki elsőként hajózott végig a portugálok által évtizedek óta tervezett indiai hajóúton, és 1499-ben három hajóval és tekintélyes fűszerrakománnyal tért vissza Lisszabonba.

A felfedező expedíciója a siker ellenére mégsem volt tökéletes, mivel hajói fele odaveszett az út során, továbbá nem sikerült stabilizálnia az Indiába vezető utat, mert sikertelenül kutatta a kelet-afrikai Sofala kikötőjét. Vasco da Gama ezenfelül Kalikut uralkodójával sem tudott szerződést aláíratni, így a fűszerszállítmányok jövője bizonytalan volt. A második expedíció vezetőjeként Cabralnak ezeket a hiányosságokat kellett pótolnia, ehhez I. Mánuel (ur. 1495-1521) királytól 9 naót, 3 karavellát és egy teherhajót kapott, melyek élén 1500. március 9-én hajózott ki Lisszabon kikötőjéből, mintegy 1500 főnyi haderőt szállítva keletre.

Az expedíció nem indult túl jól, az egyik hajó ugyanis már a Zöld-foki szigetek térségében nyomtalanul elveszett, ráadásul a flotta letért a portugál hajósok által használt útvonalról, és nagyobb körívet írva le az óceánon, „belebotlott” a dél-amerikai szárazföldbe. 1500. április 21-én a legénység tengeri növényekre lett figyelmes, melyek közeli szárazföldet jeleztek, másnap délután pedig meg is pillanthatták a partot, amit a flotta parancsnoka először a Szent Kereszt szigetének (Ilha da Vera Cruz) keresztelt el. Cabral kapcsolatot létesített a mai Porto Seguro környékén élő, kőkori kultúrájú indiánokkal, majd a hónap végéig flottájával a part mentén hajózott végig, mígnem május 1-jén az indiai út folytatásáról döntött, egy teherhajóval Gaspar de Lemost küldve vissza I. Mánuel királyhoz a felfedezés hírével.

A történettudományban máig vita zajlik arról, hogy a későbbi Brazília felfedezése megtervezett expedíció volt, vagy a véletlen műve. Előbbi teória hívei az 1494-ben, Tordesillasban megkötött egyezményre hivatkoznak, ennek értelmében a felfedezett „sziget” ugyanis még a világtengerek portugál részébe tartozott, és Mánuel király esetleg egy titkos parancsot adhatott Cabralnak a terület birtokba vételére. Azon túl, hogy ez a teória erősen spekulatív, számos érv szól a véletlen felfedezés mellett: egyrészt, Portugáliának India elérésével hosszú munka gyümölcse érett be és nem volt érdeke más irányban expedíciót indítani.

A felfedezés valószínűbb oka a portugál tengeri útvonalakból ered: a luzitán hajósok, miután rutint szereztek az óceáni hajózás terén, nem a partok mentén haladtak, hanem a nyílt óceánon írtak le köríveket a Jóreménység fokának irányában, így juthattak el a dél-amerikai partvidékre is. Ráadásul sem Cabral, sem a későbbi utazók nem fordítottak túl nagy figyelmet a brazil területekre: az armada főparancsnoka pár nap után folytatta útját India felé, ami elég viszontagságosra sikeredett. A Jóreménység foka után már csak 6 hajója maradt, és bár sikerült szeptember 13-án elérnie Kalikut kikötőjét, ő sem tudta teljesíteni azt a küldetést, amit Vasco da Gama két évvel korábban próbált.

1501 tavaszán Cabral 13 hajójából 5 tért vissza rakománnyal, ami a nyereség mellett tetemes veszteséget is jelentett. A flottaparancsnoknak nem sikerült szövetséget kötnie a fontos utánpótlási bázisnak kiszemelt Sofalával, ahogy Kalikut zamorinjával sem született meg az áhított megállapodás, és a kereszténység terjesztése terén sem hozott eredményt az expedíció. Így aztán Cabral, minden reménye ellenére, nem tudta megszerezni az 1502-ben induló harmadik expedíció főparancsnoki tisztét – Vasco da Gama kapta meg helyette – ezek után pedig visszavonult, feleségül vette a híres hajós és államférfi, Afonso de Albuquerque lányát, és a Királyi Tanács tagjaként portugáliai birtokait kormányozta, 1526-os haláláig.

Cabral életében a portugál korona nem foglalkozott érdemben a felfedezett területtel, mivel a Goncalho Coelho vezette 1502-es expedíció semmi értékeset nem talált a primitívnek tartott bennszülötteknél, egyedül a börzsönyfa tűnt jelentősnek a benne rejlő festékanyag miatt. Később erről, a portugálban brasil néven azonosított fáról kapta nevét Brazília, mely 1530-as évekbeli gyarmatosítása után a luzitán gyarmatbirodalom egyre fontosabb része, Cabral felfedezésének köszönhetően pedig Latin-Amerika egyetlen portugál nyelvű országa lett.