Meghal II. Jagelló Ulászló magyar király

Szerző: Tarján M. Tamás

1516. március 13-án hunyt el II. Ulászló király, a cseh és a magyar trón birtokosa.

Ulászló már Mátyás idejében trónkövetelőként lépett fel Magyarországon, nagyapjára, I. Albert királyra (ur. 1437-1439) hivatkozva, de szembekerült az előtte uralkodó Mátyással (ur. 1458-1490) Csehországban is, ahol ketten versengtek Podjebrád György megürült trónjáért. A cseh rendek Ulászlót választották, majd a vetélytársak 1477-től megosztva birtokolták az országot, a harc pedig Mátyás halálával, 1490-ben végleg eldőlt.

Ahogy a krónika írja, az erőskezű Hunyadi után a magyar főnemesek olyan királyt akartak választani, „akitől nem prüszköl a májuk”, így esett a választásuk Ulászlóra, akinek a kezét még a koronázási eskü is megkötötte. A Jagelló-uralkodó tehát nagy vetélytársának trónját is megszerezhette (Corvin Jánossal, Mátyás törvénytelen fiával szemben), de a hatalmat gyakorolni már nem tudta: regnálása idején az őt behívó bárók kiskirályokká nőttek, megtagadva a király parancsait saját céljukra szedték be az adót és a vámokat, semmibe vették a tehetetlen uralkodót.

Ulászlónak nem volt eszköze az ország rendbetételére, kincstára kiürült, állítólag magának is a néptől kellett élelmet kérni, miközben az urak állandó követeléseit kénytelen volt jóváhagyni. Ezért nevezték el „Dobzse Lackónak”, mert mindenre ez volt a felelete: „dobrzje”, azaz: „jól van”. Ulászló alatt a főurak lebontották a Mátyás által felépített központosított rendszert, a Fekete Sereget szétzavarták, a török elleni végvárrendszer elhanyagoltan állt, mindennek a tetejében pedig 1514-ben, a keresztes hadjárat szervezésekor kitört a Dózsa-féle parasztfelkelés, ami alapjaiban rázta meg a társadalmat.

Az ország egyre gyengébb állapotban állt a fenyegető Oszmán Birodalommal szemben. A jóindulatú, ámde tehetetlen király annyira népszerűtlen volt, hogy a bárók hatalma alatt szenvedő köznemesség már 1505-ben olyan végzést hozott az országgyűlésen, hogy többé nem hajlandó külföldi királyt megválasztani.

A II. Ulászló uralkodása alatt, 1515-ben megkötött Habsburg-Jagelló házassági szerződés révén (fia, Lajos elvette Habsburg Máriát, lánya, Anna pedig Ferdinánd főherceg, a későbbi I. Ferdinánd magyar király felesége lett) kerültek a Habsburgok szerencsétlenül járó fia, II. Lajos (ur. 1516-1526) után a magyar trónra.