rubicon
back-button Vissza
1533. január 23.

Boleyn Anna felfedezi, hogy gyermeket vár

Szerző: Tarján M. Tamás

„Teljes kétségbeesésbe taszított, ahogy a leveled tartalmán vitatkoztam magammal. Nem tudtam, hogy értelmezzem azt: hátrányomra, ahogy arra számos rész utalt, vagy előnyömre, ahogy azt más helyek sugallták. Teljes szívemből, feltétel nélkül esedezem hozzád szerelmedért, és azért, hogy megismerhessem elméd egészét.”
(Részlet VIII. Henrik Boleyn Annának írt egyik korai leveléből)

1533. január 23-án fedezte fel Boleyn Anna, VIII. Henrik (ur. 1509-1547) szeretője, későbbi második felesége, hogy gyermeket vár az angol uralkodótól. Anna terhessége, a remény, hogy végre fiúgyermeke születhet, arra sarkallta a királyt, hogy meggyorsítsa Aragóniai Katalinnal kötött házassága felbontását, és előbb titokban, majd 1533 májusában hivatalosan is elvegye szeretőjét, aki – Erzsébet világra hozatalával – később mégis csalódást okozott neki.

Bár VIII. Henrik hatalmánál fogva a „királyi szeretői” státus páratlan gazdagsággal és fényűzéssel kecsegtetett, Boleyn Anna meghódítása egyáltalán nem bizonyult olyan könnyű feladatnak, ahogy azt ma gondolnánk. A leány, aki nővéréhez, Máriához hasonlóan a francia királyi udvarban szolgált és tanult, Henrikhez fűződő kapcsolatát illetően már teljesen eltérő módon járt el, mint testvére, aki egy ideig ugyancsak a király szeretője volt. Anna 1522 táján került be a londoni udvarhölgyek társaságába, ám csupán 1525-ben, két füstbe ment házassági kísérlet után találkozott VIII. Henrikkel, aki első látásra beleszeretett az akkor körülbelül 20 esztendős leányba (a későbbi királyné pontos születési dátumát nem ismerjük).

Boleyn Anna a jelek szerint igen távolságtartóan bánt a szenvedélyesen udvarló királlyal, így például az 1520-as években több alkalommal is hazautazott családja vidéki birtokára, és gyakorlatilag előbb került be a szigetország politikai elitjébe, mint VIII. Henrik hálószobájába. A fiatal leány tudatosan az „első helyre”, Aragóniai Katalin helyére pályázott, a király bőkezűségének köszönhetően pedig egyre komolyabb befolyásra tett szert: 1529-ben aktívan közreműködött Thomas Wolsey bíboros megbuktatásában, majd kivégzésében, a londoni udvar új erős emberének, Thomas Cranmernek a szövetségeseként pedig támogatta az anglikán elszakadást a katolikus egyháztól. Anna, aki nem egyszerű szerető, hanem művelt és határozott udvarhölgy volt, 1531-ben már elfoglalhatta elődje, Katalin lakosztályát, 1532-ben pedig – Pembroke márkinőjeként – ő lett az első nő, aki saját jogán nyert nemességet Angliában.

Henrik persze nem csak szenvedélyes szerelme miatt halmozta el Annát kegyeivel: ezt diktálták érdekei is, első felesége, Aragóniai Katalin ugyanis képtelen volt őt fiúgyermekkel megajándékozni, a viszonylag rövid múltra visszatekintő Tudor-dinasztia uralkodója pedig attól rettegett, hogy családja elveszíti az angol koronát. VIII. Henrik már az 1520-as évek során hozzálátott, hogy véget vessen első házasságának, amit nem válás, hanem érvénytelenítés útján akart lezárni: a király arra hivatkozott, hogy felesége előtte már fivérével, a fiatalon elhunyt Artúr walesi herceggel is egybekelt, és amennyiben ők elhálták házasságukat – Katalin szerint nem, Henrik szerint igen –, a második frigy vérfertőzőnek minősült. A kudarcáért életével fizető Wolsey bíboros azonban ezzel az indokkal nem tudta elérni VII. Kelemen pápánál a házasság felbontását, ezért Henrik később azzal vágta át a gordiuszi csomót, hogy az angol egyházat kivonta Róma fennhatósága alól.

A történészek máig találgatják, hogy a király és udvarhölgye e jogi kötélhúzás közben mikortól folytattak szerelmi viszonyt, az ugyanakkor tény, hogy 1533. január 23-án Boleyn Anna felfedezte, hogy gyermeket vár. A botrány elkerülése érdekében a terhességet természetesen titokban kellett tartani, a remény viszont, hogy Henriknek végre fia születhet, jelentősen meggyorsította az Aragóniai Katalinnal kötött házasság érvénytelenítési procedúráját. A király két nappal később, január 25-én titokban összeházasodott Annával, májusban pedig hivatalosan is oltár elé vezette az állapotos nőt.

Második felesége azonban rövid és hosszú távon egyaránt csalódást okozott Henriknek, ugyanis 1533 szeptemberében leánygyermeket hozott a világra, aki a 16. század második felében – I. Erzsébet (ur. 1558-1603) néven – később mégis férfi módra kormányozta Angliát. Ezt természetesen a király nem láthatta előre, így rövid időn belül ebből a házasságából is kiábrándult, közben pedig Boleyn Anna túlzott önállóságát, megnövekedett befolyását is sérelmezni kezdte. Egyes források szerint Henrik már 1534-ben válni akart Annától, ettől azonban mégis visszakozott, ugyanis attól tartott, hogy az egyház valamilyen úton-módon visszakényszeríti majd őt Aragóniai Katalinhoz. Ez a veszély 1536 elején, első felesége halála után végleg elhárult, a király haragját pedig tovább fokozta, hogy 1535-ben Anna ismét teherbe esett, fiúgyermeke azonban holtan és nyitott gerinccel jött a világra.

Miután Katalin már nem jelentett veszélyt, VIII. Henrik második feleségétől is megszabadult, ám Boleyn Annára sokkal szomorúbb sors várt, mint elődjére: az uralkodó 1536 tavaszán azzal vádolta meg az asszonyt, hogy ördögi praktikákat vetett be születendő gyermeke ellen, illetve vérfertőző viszonyban élt fivérével, amit a bíróság vizsgálata – természetesen bizonyíték nélkül – maradéktalanul megerősített. A király „bűnei” miatt végül lefejezésre ítélte második asszonyát, akinek helyét 11 nappal a kivégzés után már Jane Seymour foglalta el.