Francisco Pizarro halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1541. június 26-án gyilkolták meg limai palotájában a hírhedt konkvisztádort, Francisco Pizarrót, az Inka Birodalom meghódítóját.

Pizarro egy spanyol nemesúr törvénytelen gyermekeként született az elmaradott Extremadura tartományban, és kalandos élete során a disznópásztorkodástól jutott el Peru kormányzói székéig. A konkvisztádor karrierje 1502-ben indult el, amikor csatlakozott Hispaniola sziget kormányzójának seregéhez, és áthajózott az Újvilágba, ahol később részt vett a Csendes-óceán partjára eljutó Nunez de Balboa panamai expedíciójában is. Hosszú ideig élt a Közép- és Dél-Amerikát összekötő Panamában, miközben Balboa, majd Pedrarias Dávila kormányzó is kegyébe fogadta; az ő feladata volt a tartományban élő indiánok rabszolgasorba kényszerítése.

Az inkákat később leigázó Pizarro 1522-ben – egy Panamától délre merészkedő felfedezőtől – hallott először Peru országának létezéséről, melyet a legendás gazdagságról szóló mesék nyomán El Doradóval azonosított. A felfedezőt a mesés kincsek reménye arra sarkallta, hogy érdekszövetséget kössön Diego de Almagróval és Hernando de Luque szerzetessel; a három konkvisztádor 1524-től kezdve aztán kétévente kísérletet tett a birodalom felderítésére, előbb a szárazföldön keresztül – mindössze 80 katonával – majd a Csendes-óceánon keresztül. A felfedezők 1528. évi útja már némi reménnyel is kecsegtetett, ugyanis Pizarro vezérhajója egy balsával, azaz indián tutajjal találkozott, mely textil mellett aranyat és ezüstöt is szállított.

Mindennek dacára az új panamai kormányzó, Pedro de los Ríos megtiltotta a további kísérletezéseket a felfedezőknek, ezért Pizarro hazatért Spanyolországba, hogy megszerezze V. Károly császár (ur. 1519-1556) és spanyol király engedélyét. Az uralkodó Toledóban ki is állította számára a megbízólevelet, melyben a konkvisztádornak azt is sikerült elérni, hogy Almagróval szemben ő irányíthassa majd a meghódított tartományt. 1532-ben indult meg Pizarro és társainak utolsó hadjárata, mely során a hódítók – a korábbi tapasztalatok nyomán – a perui Tumbes tartományban szálltak partra. A bennszülöttek rokonszenvvel és ámulattal fogadták a spanyolokat, akiket fényes páncéljuk után „a nap fiainak neveztek”, és elláttak minden információval a birodalommal kapcsolatban. Az inkák országában ebben az időben véres testvérháború zajlott, melyet Atahualpa éppen Pizarróék érkezésekor nyert meg testvére, Huascar ellen. A győztes király ekkor seregével Cajamarca környékén állomásozott.

A konkvisztádorok egyenesen az Andokban fekvő városhoz vonultak, ahol a fővezér találkozót kezdeményezett Atahualpával, majd – miután az elutasította a spanyol jelenlétet országában – elfogta az inka királyt. 1532. november 16-án a lőfegyverekkel felszerelt 200 fős hódító csapat szétverte a birodalom 80 000 fős hadseregét, majd ezt követően Pizarro megtette híres ajánlatát: Atahualpa életéért cserében azt kérte, hogy az inkák töltsenek meg számára egy szobát aranytárgyakkal. Bár az indiánok teljesítették kérését, nemsokára megölette az uralkodót, majd 180 emberével elfoglalta Cuzcót, az Inka Birodalom fővárosát. Pizarro – a toledói szerződés értelmében – Peru teljhatalmú ura lett, a pórul járt Almagro pedig a mai Chilébe indított expedíció kinevezett vezetőjeként kereshetett vigaszt magának.

Mivel a hatalmát féltő kormányzó nem segítette a délen hadakozó Almagrót, az később fellázadt ellene, és 1538-ban hatalmába kerítette Cuzcót. Pizarro ekkor már az általa – 1535-ben – alapított Lima városában rendezte be székhelyét, és öccsét, Hernandót küldte délre, aki aztán végzett riválisával. Bár Almagrót legyőzte, a konkvisztádor vesztét mégis egykori ellenfele okozta: a halott hadvezér családja ugyanis bosszút esküdött Peru kormányzója ellen, és bérgyilkosokat bérelt, akik 1541. június 26-án, ebédje elköltése közben gyilkolták meg a hírhedt hódítót.