2017. május 23.

1552. február 25. | Végső nyugalomra helyezik Fráter Györgyöt

Szerző: Tarján Tamás

1552. február 25-én temették el Gyulafehérvárott Fráter György szerzetest, aki Magyarország három részre szakadása után Erdély politikájának valódi irányítója volt. A dalmát származású, fiatal Utyesenovics György a szerzetesség előtt a Szapolyaiak apródja volt, a pálos rendbe belépve - főként szellemi képességei miatt - hamar magas pozíciókba emelkedett, élete végére elnyerte a bíborosi címet a pápától. Szerzetessége idején történt már a mohácsi vereség, mely után Habsburg Ferdinánd (ur. 1527-1564) és Szapolyai János (ur. 1526-1540) küzdött a megüresedett trónért. I. János 1527 során Lengyelországba menekült, Fráter György segített neki a hazatérésben, így került a király körébe mint bizalmas titkár és diplomata (Ferdinánd és János küzdelme végül eldöntetlen maradt, az ország két részre szakadt). György barát lett János halálakor (1540) születő egyetlen fiának, János Zsigmondnak egyik nevelője, majd Buda eleste után a létrejövő Erdélyi Fejedelemség ügyeit intézte, az özvegy Izabella királynéval is megküzdve, aki nagyobb részt akart a hatalomból. Fráter György tízéves vezetése idején szinte átláthatatlan diplomáciai játékba kezdett, folyamatosan egyensúlyozva Erdély hűbérurai, az oszmánok és a Habsburg Birodalom között. Élete végéig saját hibájának érezte Buda 1541-es elvesztését, amit úgy próbált jóvátenni, hogy a maradék országrész függetlenségét biztosítja. Végső célja a királyi Magyarország és Erdély egyesítése volt, így 1551-ben behívta a Habsburgokat, ám mivel azok képtelennek mutatkoztak Erdély megvédésére, így mégis a törökök felé fordult. A kettős játékot játszó György barát (akinek vezetékneve a latin frater, azaz barát szóból ered) végül mindkét tárgyalópartnerének bizalmát elvesztette, végül Castaldo császári tábornok zsoldosai gyilkolták meg Alvincen, 1551. december 17-én. Élete történetét kiválóan leírja Jókai Mór Fráter György című regénye.