2017. december 15.

1600. szeptember 18. | Vitéz Mihály vajda vereséget szenved Miriszlónál

Szerző: Tarján M. Tamás

„Egész országom mellettem áll, magammal hoztam feleségem és gyermekeimet, ezért ellenségeim nem győzhetnek le.” (Vitéz Mihály az erdélyi hadjárat során)

1600. szeptember 18-án vívták Giorgio Basta császári generális és Vitéz Mihály erdélyi fejedelem és havasalföldi vajda (vajdaként ur. 1593-1601) seregei a miriszlói csatát, melyben Basta súlyos vereséget mért túlságosan önállósuló szövetségesére. A kudarc megpecsételte Vitéz birodalomépítő terveinek sorsát, aki a tizenötéves háború zűrzavarában néhány hónapig egyszerre viselhette Erdély, Havasalföld és Moldva fejedelmi címét.

A fiatal Báthory Zsigmond (ur. 1588-1594/1594-1598/1598-1599/1601-1602) – és az őt irányító fejedelmi tanács – döntése nyomán Erdély a tizenötéves háború kezdetén a Rudolf magyar király (ur. 1576-1608) vezette keresztény koalícióhoz csatlakozott, ám a hadiszerencse fordultával a török vazallus fejedelemség kaotikus állapotba került. Erdély – a román fejedelmekkel szövetségben – 1595 során még több győzelmet aratott az oszmánok felett, a következő évi mezőkeresztesi fiaskó és Eger eleste azonban mégis azt sugallta, hogy a törökök elleni háború kudarcra van ítélve. A vereségek nyomán Báthory Zsigmond megrémült, hogy a Porta bosszút áll majd hűtlenségéért – hiszen a szultán hűbéreseként éppen ellene harcolt –, és miután a kormányzáshoz sem volt már nagy kedve, 1597-ben átadta országát Rudolfnak.

A prágai udvar ekkor Giorgio Basta generálist bízta meg az erdélyi parancsnoksággal, ám a később rettegett nevet szerző tábornok meglepetéssel konstatálhatta, hogy 1598 augusztusában Báthory puccsal visszavette tőle a hatalmat. A döntésképtelen fejedelem országlása azonban ezúttal sem tartott sokáig, ugyanis 1599 elején már unokatestvérét, András bíborost nevezte ki maga helyett, ő pedig ismét Sziléziába távozott. Báthory András uralma aztán meglehetősen ingatagnak bizonyult, mivel sem a Porta, sem a Habsburgok nem támogatták, ráadásul a katolikus főpap a protestáns többségű Erdély népeinek rokonszenvét sem nyerte el.

A fejedelem szorult helyzetét látva Vitéz Mihály havasalföldi vajda merész tervet szőtt, és Rudolffal kötött szövetségére hivatkozva váratlanul Erdélyre támadt. A vajda 1599 során – a közszabadság visszaállításának ígéretével – könnyűszerrel lekenyerezte a székelyeket, segítségükkel pedig októberben megverte Báthoryt a sellenberki ütközetben. A bíboros ugyan elmenekült a csatamezőről, ám a feldühödött székelyek később végeztek vele. Erdély trónja ismét üresen állt, Mihály vajda pedig elég önbizalmat szerzett ahhoz, hogy 1599 novemberében önmagát nyilvánítsa fejedelemnek; ehhez viszont „elfelejtette” kikérni Rudolf hozzájárulását.

A nagyravágyó havasalföldi uralkodó 1600 tavaszán ráadásul a Moldvát megszálló lengyelekkel is háborút kezdett, és mivel kezdetben itt is győzedelmeskedett, néhány hónapig egyszerre uralta Havasalföld, Moldva és Erdély trónját. Bár a nacionalista román történetírás ezt az időszakot előszeretettel nevezi Románia első egyesítésének, a valóságban csak egy felelőtlen, kalandor politikus tiszavirág életű sikeréről beszélhetünk, ami egyáltalán nem bizonyult tartósnak.

Mihályt hamarosan utolérte végzete, ugyanis hódításai során túl sok ellenséget szerzett magának: Prágában sem vették jó néven túlzott önállóságát, Basta, az erdélyi császári seregek vezére azonban még Rudolfnál is jobban haragudott – és irigykedett – rá. A generális csak a megfelelő alkalomra várt, hogy lecsaphasson egykori szövetségesére, amihez az erdélyi rendek segélykérése 1600 nyarán kiváló ürügyet szolgáltatott. Basta csapatai 1600 augusztusában betörtek a fejedelemségbe, és a Fehér megyében, Nagyenyed közelében fekvő Miriszló mellett szeptember 18-án döntő csapást mértek Mihály vajda seregére. Az európai színvonalú nehézlovasság és hadszervezet előnyei folytán Basta csapatai egyszerűen legyalulták a román, székely és kozák erőkből álló erdélyi sereget, mely Miriszlónál több mint 5000 embert veszített.

A miriszlói kudarcot követően Mihály vajda csillaga meredeken zuhanni kezdett, ugyanis miután kiszorult Erdélyből, a Moldvába visszatérő lengyelek utóbb másik két fejedelemségében megdöntötték uralmát. A kalandor fejedelem ekkor Prágába menekült, politikusi talentumának köszönhetően pedig rövid idő múltán sikerült visszaférkőznie Rudolf bizalmába. A császár-király néhány hónap után visszaküldte Mihályt Basta táborába, a vajda pedig később jelentős szerepet vállalt a harmadszor is visszatérő Báthory Zsigmond elleni hadjáratban.

Vitéz Mihály az 1601. augusztus 3-án, Goroszló mellett vívott csatában is kitüntette magát, ám a döntő győzelem után személye feleslegessé vált, ezért Basta egyszerűen meggyilkoltatta őt. Mihály tehát ugyanarra a sorsra jutott, mint a tizenötéves háború korának számos fejedelme – például Báthory Kristóf, Báthory András, később Székely Mózes –, bukásával pedig Erdély még mélyebbre süllyedt a háború, és a belső pártharcok okozta káoszba. A fejedelemséget Bocskai István fellépéséig felváltva dúlták a hadviselő felek és trónkövetelők hadai, az újjáépítés pedig később évtizedeket vett igénybe.