Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1613. március 28-án hunyt el Csehországban Báthory Zsigmond, a trónjáról háromszor lemondott erdélyi fejedelem.

Az uralkodó Báthory Kristóf váradi kapitány fia, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király (1571/76-1586) unokaöccse és örököse volt. Az 1581 óta Lengyelországban tartózkodó Báthory István előbb apját, majd annak 1581-es halála után Zsigmondot tette meg vajdának, de egészen 18 éves koráig (1588-ig) a mellé rendelt tanács, majd 1586-tól Ghiczy János kormányzó irányította Erdélyt. Báthory Zsigmond katolikus vallású volt, ami a református többségű erdélyi rendeket aggodalommal töltötte el. A fejedelmet ugyanis jezsuita szellemben nevelték, s később lehetővé is tette a kitiltott rend visszatérését. 

Báthory Zsigmond politikáját vallási orientációja alakította, gyóntatóján, Alfonso Carillo atyán keresztül próbált közeledni I. Rudolf császárhoz és magyar királyhoz (1576-1608). 1594-ben felmondta a török hűbért, és a román fejedelemségekkel együtt belépett a tizenöt éves háborúba a Habsburgok oldalán. A fiatal fejedelem így elnyerte Habsburg Mária Krisztierna főhercegnő kezét, házasságuk azonban botrányosra sikeredett Zsigmond homoszexualitása vagy impotenciája miatt. 

A fejedelemség a háború elején győzelmeket aratott: visszaszerezte Lippa és Jenő várát, Havasalföldön pedig román szövetségeseivel, Bocskai István vezérletével  Calugareni és Gyurgyevó mellett legyőzte a nagyvezér seregét. A küzdelemre azonban rányomta bélyegét, hogy 1596-ban Mezőkeresztes mellett a keresztény szövetségesek a már-már megnyert ütközetet elveszítették a törökök ellen. A tábort elérő szövetségesek ugyanis fosztogatni kezdtek, mire az oszmánok megfordították a csatát. Ráadásul ugyanebben az évben elesett Eger vára is. Báthory Zsigmond tartva a török megtorlástól, 1597 során lemondott trónjáról, s kárpótlásul elfogadta Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket. Korábban  ezt a két tartományt ajánlották fel a Habsburgok János Zsigmondnak is. 

Egy év múlva azonban váratlanul meggondolta magát: puccsal eltávolította rokonát, Báthory Boldizsárt a hatalomból, és visszaült trónjára. Elhatározása fél évig tartott csupán, ekkor öccsére, Báthory Andrásra ruházta hatalmát, s újból elhagyta Erdélyt. András halála után, 1601-ben harmadszor is visszatért.  Ezt követően az erdélyi rendek nyomására  szembefordult a Habsburgokkal, de Giorgio Basta császári tábornok seregei Goroszló mellett legyőzték, és Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemmel együtt fokozatosan bekerítették. Zsigmond megpróbált még harcolni erdélyi hatalmáért, de Bastával szemben sem a lengyelek, sem a törökök nem tudták őt hathatósan támogatni. 

Belefáradva az eredménytelen küzdelembe 1602 tavaszán új egyezséget kötött Rudolf császárral, és júniusban végleg elhagyta Erdélyt. Prága közeli csehországi birtokain élt. Bár 1605-ben a prágai udvar még próbálta őt felhasználni az erdélyi fejedelmek közti viszályokban, aktív szerepet már többé nem vállalt. 1611-ben felségárulással vádolták, ahol egy évig a prágai Hradzsinban tartották fogságban.  

Báthory Zsigmond fölöttébb bonyolult személyiség volt; betegsége, kudarcos házassága, a  fejedelemség súlyos megpróbáltatásai miatt sokat vívódott. A folyamatos belső és külső konfliktusok idején volt bátorsága  rezignálni a hatalomra, és ereje arra, hogy háromszor is  visszatérjen a fejedelmi trónra. 1602 után többnyire   visszavonultan élt a csehországi Libochovice várában. Sírja a prágai Szent Vítus székesegyházban van, a sírkő a Szent Zsigmond kápolnájának északi falán található.