Tilly grófjának halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1632. április 30-án halt bele a Lech folyó menti csatában szerzett sérüléseibe Johann Tserklaes, Tilly grófja, a harmincéves háborúban II. Ferdinánd német-római császár és magyar király (ur. 1619-1637) egyik legkiválóbb hadvezére.

A katona 1559-ben született a németalföldi Tilly várában egy katolikus család gyermekeként, mely a jezsuitáknál taníttatta őt, majd Tserklaes tizenöt esztendős korában lépett be a spanyol hadseregbe. Alessandro Farnese pármai herceg alatt a szabadságukért küzdő hollandok ellen harcolt, részt vett például Antwerpen sikeres 1585-ös ostromában is. Tserklaes később a Habsburgok keleti birtokain próbált szerencsét, harcolt a tizenötéves háborúban 1600-tól, vitézsége révén öt év alatt megszerezte a tábornoki rangot. A hadvezér igazi karrierje mégis akkor kezdődött meg, miután átlépte hatvanadik életévét: a harmincéves háború előestéjén a zömében protestáns vallású Csehország rendjei nem voltak hajlandóak királyukká választani II. Ferdinándot, és helyette V. Frigyest, a pfalzi választófejedelmet (cseh királyként ur. 1619-1620) hívták meg a trónra.

A konfliktus nyomán a Birodalom államai két táborba rendeződtek, vallási orientációjuknak megfelelően az I. Miksa bajor választó vezette Katolikus Liga, vagy az V. Frigyes által létrehozott Protestáns Ligába tömörülve. Tserklaes 1610 óta viselte a Liga haderejének főparancsnoki tisztségét, így 1620-ban őt küldték Csehországba, hogy visszaszerezze II. Ferdinánd trónját, akinek pártján Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is belépett a küzdelembe. Tserklaes 1620. november 8-án megsemmisítő győzelmet aratott Frigyes felett, pacifikálva ezzel Csehországot, visszafordulásra késztetve a török által támogatott Bethlent is.

Később a hadvezér német területekre vonult, és bár Mingolsheim mellett vereséget szenvedett az Ernst Manfeld vezette protestánsoktól, Höchstnél megsemmisítette Brunswick Krisztián seregeit, amiért megkapta a „Tilly grófja” címet. Tilly német hadjáratának eredményeképpen a harmincéves háború első szakaszát a császári udvar nyerte, azonban hamarosan IV. Keresztély dán király (ur. 1588-1648) üzent hadat a Habsburgoknak, aki az északnémet területekre támaszkodva egy balti birodalmat akart felépíteni. A Dánia elleni háború vezetésével Ferdinánd Tillyt bízta meg, aki 1626. augusztus 27-én Lütter am Barenberg mellett újabb döntő győzelmet aratott. Ezután a hadvezér a tehetséges Wallensteinnel együttműködve az újra fellázadó protestáns Közép-Németországba vezetett hadjáratot, 1627 őszén pedig megszállta a dán Holstein tartományt. A Mansfeldet is elvesztő protestáns liga és Keresztély végül kénytelen volt békét kérni, amit 1629 májusában, Lübeckben kötöttek meg.

A sikerek hatására II. Ferdinánd vakmerő kísérletet tett az 1555-ös augsburgi vallásbéke során tett engedmények visszavonására, erre válaszul viszont hadba lépett a lutheránus Svédország, melynek hadserege II. Gusztáv Adolf király (ur. 1611-1632) vezetésével átkelt Pomerániába. Az 1629-es ediktum után Ferdinánd pártján kevés rátermett hadvezér maradt (Wallenstein is visszavonult a háborútól), akik közül még mindig az idős Tilly gróf tűnt legalkalmasabb a feladatra. A hadvezér ekkor követte el talán életének legdicstelenebb tettét, amikor északra vonulva kifosztotta az Elba partján álló Magdeburgot, és hadserege több tízezer áldozattal járó vérengzést hajtott végre a városban. A hadvezér a felégetett föld taktikáját alkalmazta a svédekkel szemben, ennek ellenére 1631. szeptember 17-én, a szászországi Breitenfeld mellett vereséget szenvedett Gusztáv Adolftól a svéd lovasság gyors manőverei és a jól szervezett tüzérség fölénye miatt. Tilly seregének nagy része odaveszett, a maradék szétszéledt a vereség után, ő maga pedig a katolikus Bajorország felé menekült, hogy pótolja a veszteségeit, nyomában II. Gusztáv Adolffal.

A császárpárti hadvezér a tél során új sereget toborzott és 1632. április 15-én Rain am Lechnél kísérletet tett arra, hogy megakadályozza a svédek átkelését a Lech folyón. Az ütközetben a svédek újabb győzelmet arattak, Tillyt pedig egy ágyúgolyó találta el a lábán. A 73 esztendős hadvezért a vereség után Ingolstadt városába szállították, II. Gusztáv Adolf pedig saját udvari sebészorvosát küldte utána, hogy segítsen az öreg katonán. A császári tábornok sebe azonban elfertőződött, Tilly vérmérgezést kapott és 1632. április 30-án meghalt.