2017. december 16.

1738. április 20. | Jelky András, a világjáró szabólegény születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1738. április 20-án született Jelky András, a világjáró bajai szabólegény, aki kalandjai során gazdag kelet-indiai ültetvényes, sőt, a holland követség titkos tanácsosa is lett.

Jelky egy szabómester második fiaként született meg, aki idejekorán követte apját és bátyját a családi mesterségben, és 16 esztendős korában, a kor gyakorlatának megfelelően vándorútra indult, hogy tapasztalatot szerezzen. A szabólegény Prágán, Lipcsén és Nürnbergen át Franciaországba akart eljutni, ám a bajorországi Hanau városában erőszakkal besorozták katonának. Első alkalommal még sikerült megszöknie, ám mivel útlevelét a toborzók eltépték, Jelky papírok nélkül nehéz helyzetbe került, a hollandiai Nijmegenben másodszor is kaszárnyában találta magát, ahonnan már nem szökhetett meg.

A szabólegény 1755 októberében, a gyarmati hadsereg újoncaként egy Holland-Kelet-Indiába tartó hajón ült. Jelky András hihetetlen kalandjainak sora akkor kezdődött, mikor az óceánon egy vihar következtében a hajó elsüllyedt: ő maga szerencsésen megmenekült egy roncsdarabon és egy holland vitorlás mentette meg, melynek kapitánya szabóként alkalmazta a fiatalembert. Jelky egy évig a dél-amerikai Suriname-ban élt, majd Lisszabonba ment, ahonnan feltehetőleg Magyarországra akart utazni, ám Málta partjainál kalózok fogságába esett.

A szabólegény rabszolgaként került egy török úr birtokába, akitől hamarosan megszökött, és a tengeren ezúttal egy portugál hajó nyújtott neki menedéket. 1757 tavaszán már Makaón találjuk Jelky Andrást, aki később Kantonban, majd a holland hadseregbe belépve Batáviában, a mai indonéz fővárosban telepedett le. Miután leszerelt, a Holland Kelet-Indiai Társaság elnöke, Albert Parra alkalmazta szabóként, meg is házasodott, ám egy félreértés miatt munkaadója visszaküldte őt a katonasághoz.

Jelky 1760-ban Ceylonra utazott a kötelékével, egy favágó út során azonban kannibál bennszülöttek fogságába esett, akiknek főnöke bálványuk tiszteletére akarta őt feláldozni. A szabólegényt sokadszor mentette meg jószerencséje, a törzsfőnök lánya ugyanis szabadon engedte őt, ezután a lány és két bennszülött társaságában Jelky több mint egy évet töltött egy trópusi szigeten. Öt nappal szabadítója halála után egy holland hajó találta meg a három szökevényt, az utazót és a két bennszülöttet Batávia városába vitte, ahol – hét év után – a sziget kormányzójává kinevezett Parra nagy megbecsüléssel fogadta visszatérő egykori szabóját.

Jelky tiszti rangot kapott, komoly vagyont szerzett, Jáva egyik befolyásos ültetvényeseként 1770-től ő felügyelte Batávia polgári őrségét, titkos tanácsosként pedig számos diplomáciai küldetésben vett részt a szigetvilágban és a távoli Japánban. 1772-ben azonban meghalt felesége, majd három évvel később Parra kormányzó is, így Jelky András barátok nélkül maradt Jáván. 1776-ban ezért lemondott tisztségeiről, Hollandiába utazott, ahonnan 1777 októberében, tehát 23 év után érkezett meg ismét Bécsbe, nagy feltűnést keltve a császárvárosban.

A világot beutazó, rég halottnak hitt szabólegény történeteivel rendkívül népszerű lett a császárvárosban, egy ízben még Mária Terézia királynő is fogadta őt audienciáján. Jelky a következő évben elhagyta Bécset, és Budán telepedett le, ahol másodszor is házasságot kötött, melyből egy fiúgyermeke származott. A kalandos életű, három kontinenst is bejáró szabólegény még fiatalon, 45 esztendős korában halt meg tüdővészben Buda városában, az 1783-as évben.