rubicon
back-button Vissza
1741. április 10.

Nagy Frigyes győzelmet arat Neipperg ellen Mollwitznál

Szerző: Tarján M. Tamás

1741. április 10-én aratott győzelmet II. (Nagy) Frigyes (ur. 1740-1786) Neipperg tábornok csapatai felett Mollwitz városánál, mely diadallal Poroszország elfoglalta Sziléziát az osztrák örökösödési háborúban.

Annak ellenére, hogy III. Károly magyar király (VI. Károly néven császár, ur. 1711-1740) mindent megtett annak érdekében, hogy Európa elfogadja a Habsburg leányági öröklést biztosító Pragmatica Sanctiót, várható volt, hogy halálával jelentkeznek majd külső trónkövetelők. 1740-ben, Mária Terézia királynő (ur. 1740-1780) hatalomra kerülésekor meg is jelentek a bécsi udvarban I. Károly Albert bajor választófejedelem (ur. 1726-1745) követei, ő azonban II. Ferdinándtól (ur. 1619-1637) való származása jogán követelte a trónt. A Pragmatica Sanctiót tehát Münchenben is elfogadták, de nem vonta kétségbe érvényességét II. Frigyes porosz király sem, csak magas árat szabott hozzá: „ajánlatában” Szilézia átadását kérte Mária Teréziától uralmának elismerése fejében.

Természetesen Nagy Frigyes Bécsből elutasító választ kapott, ezért az 1740-es esztendő végén megtámadta Sziléziát. Mária Terézia Neipperg tábornokot küldte a király ellen, aki a háború első ütközetében, Mollwitz mellett végül alulmaradt a poroszokkal szemben. Fontos megemlíteni, hogy II. Frigyes első csatáját számos porosz és osztrák hiba jellemezte. A király kezdetben nagyszerű tervet eszelt ki, amikor a ködöt kihasználva vonultatta fel seregeit – itt Neipperg hibázott hatalmasat, aki április 10-én meglepődve észlelte, hogy főhadiszállása ablakától mintegy 2000 lépés távolságra megjelent a porosz hadsereg. Frigyesnek azonban a megszerzett előnyt sikerült hamar elvesztenie, egyrészt, mert majdnem a Mollwitz melletti folyóba vezette csapatait, másrészt, mert a napfényben a hó ragyogásától alig látó csapatai egymásba gabalyodtak, és miután a kaotikus osztrák tábor valamiféle szervezett támadást indított, egyes porosz ezredek egymásra kezdtek tüzelni.

Neipperg az ütközet elején olyan helyzeti előnyre tett szert, hogy Schwerin marsall, Frigyes lovassági tábornoka visszavonulásra buzdította a királyt, aki el is menekült a később megfordított ütközetből. A sikeres osztrák támadás a karabéllyal ellátott porosz dragonyosokon akadt el, akik tűzerejükkel megtizedelték és megfutamították a támadókat, ezt pedig egy Schwerin által vezérelt győztes roham követte. A diadal tehát valójában az idős marsall nevéhez fűződik és elsősorban a lőfegyverekbe beépített ún. tűzkőnek köszönhető, mely a poroszok számára fokozottabb tűzerőt, percenkénti 5-6 lövést tett lehetővé. Neipperg veresége után Szilézia Frigyes kezére került, Mária Terézia pedig az 1741 májusában kezdődő pozsonyi országgyűlésen a magyarok segítségét kérte, akik híres felkiáltásukkal (”Vitam et sanguinem!” – Életünket és vérünket) támogatást nyújtottak a királynőnek.

A háború hamarosan egész Európára átterjedt, a spanyol, francia és bajor államok Frigyes, Nagy-Britannia és Szászország Mária Terézia oldalán lépett be a küzdelembe, új hadszíntér nyílt a délnémet területeken és Itáliában, sőt a britek és franciák között Észak-Amerikában és Indiában is. Az 1748-as aacheni békével záruló háború mérlege Mária Terézia számára negatív, de a lehetőségeihez mérten pozitív volt: bár a Habsburgok elvesztették Sziléziát, és Itáliában nem tudták visszaszerezni Nápolyt, a birodalom egységét sikerült megőrizni, ráadásul Lotharingiai Ferenc (ur. 1745-1765), a királynő férje révén a német-római császári korona is megmaradt. A béke azonban nem tartós állapotot rögzített, a háttérben megmaradtak a háborút okozó ellentétek, így a küzdő felek hamarosan újra megütköztek hétéves háborúban (1756-1763).