2017. május 01.

1769. április 20. | Pontiac indián törzsfőnök meggyilkolása

Szerző: Tarján M. Tamás

1769. április 20-án halt meg Cahokia indián faluban (a mai St. Louisszal szemben, a Mississippi partján) az egyik legnagyobb indián felkelés vezetője, Pontiac ottawa törzsfőnök.

Pontiac születési ideje bizonytalan, feltehetőleg az 1712–1725 közötti években látta meg a világot, valahol a Detroit folyó környékén, egy zömmel kereskedelemmel és vadászattal foglalkozó törzs gyermekeként. Pontiac 1747-ben tűnt ki a számos törzs vezetői közül, mikor szövetséget kötött Új-Franciaországgal Nicholas Oronty huron törzsi vezető ellen, és eredményesen harcolt a felkelés leverése során. Pontiac részt vett törzsével a hétéves háború (Amerikában már 1754-ben megkezdődő) küzdelmeiben is, a franciák pedig hálából tűzfegyverekkel és lőszerrel látták el az ottawa indiánokat. A háború azonban 1763-ban a britek győzelmével ért véget, Louisiana kivételével Franciaország kénytelen volt átadni valamennyi észak-amerikai birtokát (Kanadát elsősorban), ezzel Pontiac szállásterülete is Nagy-Britanniához került.

A Jeffrey Amherst tábornok vezette gyarmati adminisztráció fokozatosan visszavonta az indiánoknak adott korábbi francia privilégiumokat, egyre kedvezőtlenebb árakat biztosított számukra a bőrök és prémek eladásakor és megvonta a lőfegyverek tartására vonatkozó engedélyt, ami nem csak a kereskedelem, de az alapvető élelmiszer megszerzésének is alapvető kelléke volt. Pontiac 1763-ra elégelte meg az indiánok ellehetetlenítésére törő brit tevékenységet, felkelést hirdetett az ottawa falvakban, mely hamarosan átterjedt Nagy-tavak vidékére is.

A törzsfőnök kijelentette, hogy küzdelmének célja a brit telepesek kiűzése a kontinensről, és még abban az évben lerombolt nyolc erődöt Illinois és Ohio területén, majd többször sikertelenül próbálkozott Detroit ostromával. Közben a felkeléshez csatlakozó többi indián törzs Fort Niagara és Fort Pitt erődjét zárta körül; a felkelés területe ebben az időszakban nem tartozott a 13 amerikai gyarmathoz, a brit befolyást pedig alacsony létszámú helyőrségek biztosították, mely ellen az ezer főnél alig nagyobb törzsi csapatok még eséllyel vehették fel a versenyt.

A detroiti ottawa kudarc, és a felkelők elleni győzelem ellenére a Pitt-kormány 1763-ban rendeletben határozta meg a 13 gyarmat nyugati határát, ami nagy elégedetlenséget okozott a telepesek között. Mivel a britek által ellenőrzött indián törzsek szállásterületén nem sikerült a nyugalmat tartósan visszaállítani, 1766-ban a britek Oswegóban egyezményt kötöttek Pontiac-kal, aki ezzel felbátorítva érezte magát arra, hogy a törzsek között nagyobb hatalmat harcoljon ki magának.

Az ottawák és más törzsek számára ugyanakkor a brit egyezmény nagyban rontotta Pontiac hitelét, riválisai 1768-ban el is űzték szülőfalujából. Száműzetése után egy évvel gyilkolta meg egy indián a Lousiana területére eső Cahokia faluban, feltehetően bosszúból egy korábbi ottawa támadásért. Pontiac, felkelése révén legendássá vált az indiánok és az európai telepesek között, két amerikai állam is várost nevezett el tiszteletére, de Pontiac nevét kapta a General Motors járműgyártó cég egyik népszerűbb autómárkája is.