2018. január 18.

1778. január 9. | Bercsényi László francia marsall halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1778. január 9-én hunyt el Bercsényi László gróf, Franciaország egyetlen magyar származású marsallja, a Rákóczi-szabadságharc főgenerálisának, Bercsényi Miklósnak a fia. A bujdosásban francia szolgálatba szegődő fiatalember négy évtized alatt érte el a királyság legmagasabb katonai pozícióját, ez idő alatt pedig – a huszárság kiképzésével – jelentős reformokat hajtott végre XV. Lajos (ur. 1715-1774) hadseregében.

Bercsényi László 1689-ben, a későbbi főgenerális egyetlen fiúgyermekeként látta meg a napvilágot. Miután édesapja a századfordulón jó barátjával, Rákóczi Ferenccel összeesküvést szervezett I. Lipót (ur. 1657-1705) uralma ellen, majd Lengyelországba emigrált, a fiú bécsi internátusba került, ahonnan csak 1704-ben szabadulhatott meg. Fiatal kora ellenére Bercsényi tevékenyen részt vett a Rákóczi-szabadságharc hadműveleteiben: az 1708-as trencséni ütközetben például az ő hősiessége mentette meg a lováról lebukó fejedelem életét, később pedig futárszolgálatot vállalt a Nagy Péterrel (ur. 1682-1725) tárgyaló Rákóczi és a Pálffy Jánossal alkudozó Károlyi Sándor között.

Miután a generális megkötötte a Habsburgokkal a szatmári békét, Bercsényi László követte a fejedelmet a bujdosásba, és még azután is vele tartott, hogy Rákóczi útjai elváltak a fiatalember édesapjától. A későbbi marsall így először Gdansk városába, majd kis kitérővel Berlinbe, végül Párizsba került, ahol XIV. Lajos király (ur. 1643-1715) személyes audiencián fogadta Bercsényi Miklós fiát, és testőrszázadosi rangban szolgálatába vette őt. Bercsényi francia oldalon később részt vett a spanyol örökösödési háború utolsó ütközeteiben, a németalföldi hadszíntéren mutatott hősiességének köszönhetően pedig 1714-re már alezredessé lépett elő.

A fiatalember karrierjének felívelésében fontos szerepet játszott, hogy a francia stratégák ebben az időszakban komoly erőfeszítéseket tettek a Habsburgok által alkalmazott könnyűlovas harcmodor meghonosítására, ami a nomád hagyományokat mélyen legbelül megőrző Magyarországról származott. Bercsényi hazánk fiaként tehát nem csak hősiessége, hanem hadi ismeretei révén is komoly megbecsülésnek örvendett, így aztán néhány éven belül – már XV. Lajos alatt – ezredessé lépett elő, 1720-ban pedig a Rákóczival tartó bujdosó ifjakból megszervezte saját huszárezredét, mely egyébként mindmáig a francia hadsereg egyik legelőkelőbb alakulatának számít.

Bercsényi László katonái élén az 1733-ban kirobbanó lengyel, majd az 1740-ben kezdődő osztrák örökösödési háborúban is kitüntette magát – az ő huszárjai fedezték például az 1745-ös csehországi francia visszavonulást –, így aztán 1738-ban tábornoki rangba került, öt évvel az aacheni béke (1748) megkötése után pedig elnyerte a Szent Lajos-rend nagykeresztjét, miközben az uralkodó az ő felügyelete alá rendelte a teljes francia huszárságot. Ilyen elismerések után már-már törvényszerű volt, hogy a hetvenedik életévéhez közeledő katona – idegen származása ellenére – elnyerte a legmagasabb katonai méltóságot, vagyis 1758-ban ő lett Franciaország marsallja. Paradox módon ebben a pozícióban éppen Bercsényi László koordinálta az Ausztriával szövetségben vívott hétéves háború hadmozdulatait, ennek ellenére azonban hiába várta a Habsburgoktól családja egykori birtokainak visszaadását.

Bercsényi pályája csúcsán, 1759-ben úgy döntött, kérelmezi nyugdíjazását, eztán pedig hamarosan minden tisztségéből visszavonult, és jó barátja, Leszczynski Szaniszló egykori lengyel király (ur. 1704-1709/1733-1736) birtokán, majd saját kastélyában élt. A grófot, aki a Rákóczi-emigráció tagjai közül a legfényesebb pályával büszkélkedhetett, matuzsálemi korban, 1778. január 9-én érte a halál a Párizs közelében található Luzancyban. Két ország hőseként helyezték őt végső nyugalomra, hiszen a francia huszárság megszervezésével és kiképzésével, valamint az európai háborúk során mutatott hősiességével nem csak családja, de nemzete hírnevét is öregbítette; ennek megfelelően napjainkban mindkét ország haderejében találunk olyan alakulatot, mely nevével Bercsényi László gróf emléke előtt tiszteleg.