2017. október 23.

1792. október 13. | A Fehér Ház alapkőletétele

Szerző: Tarján M. Tamás

„Imádkozom Istenhez, hogy adja legjobb áldását erre a házra, és azokra, akik ezentúl lakni fogják. E tető alatt csakis bölcs emberek lehessenek urak!” (John Adams amerikai elnök)

1792. október 13-án rakták le Washingtonban a Pennsylvania Avenue 1600-as házszám alatt álló elnöki rezidencia alapkövét, mely jellegzetes színe után később a Fehér Ház nevet kapta. Az Egyesült Államok első emberének székhelye nyolcéves építési munkálatokat követően készült el, és előbb otthont, a 20. század elejétől pedig munkahelyet is biztosított az elnöknek, miközben az amerikai kormányzat legfőbb szimbóluma lett.

Miután az Egyesült Államok elnyerte függetlenségét, és George Washington személyében – az elektori kollégium döntése nyomán – 1789-ben elnököt is választott magának, sok egyéb teendő mellett az a kérdés is felmerült, hogy hol jelöljék ki az államszövetség és a legfőbb vezető székhelyét. Bár a függetlenségi mozgalom születése óta az amerikai közélet legfontosabb eseményei és intézményei hagyományosan Philadelphiához kapcsolódtak – itt ült össze például a kontinentális kongresszus is –, Washington elnök ragaszkodott egy új főváros megalapításához. 1790-ben törvény született – a településnek később teret biztosító – Columbia kerület létrehozásáról, két évvel később pedig az új elnöki rezidencia megépítését is jogszabályban rögzítették.

Az 1790-es évek elején Pierre L'Enfant francia mérnök tervezőasztalán megszületett a Potomac partján nemsokára felépített Washington D.C. városa, 1792-ben pedig az elnökök leendő lakóhelyét is kijelölték. A Pennsylvania Avenue 1600-as szám alatt álló épület megtervezésére pályázatot írtak ki, Washington azonban végül nem a leadott pályamunkák közül választotta ki a győztest: történt ugyanis, hogy 1791 májusában az elnök a dél-carolinai Charlestonba látogatott, ahol felkeltette a figyelmét az akkoriban újjáépített impozáns városháza. A politikus hamarosan találkozott a középületet tervező James Hobannel, majd meghívta őt Philadelphiába, később pedig – a charlestoni tervek átdolgozása után – rábízta a Fehér Ház munkálatainak vezetését.

Hoban egyéni ízlése és ír származása aztán döntő módon befolyásolta az elnöki rezidencia külsejét, ugyanis a homokkőből, neoklasszicista stílusban felépülő fényűző palota sok szempontból a III. György (ur. 1760-1820) korabeli Írország neves épületeit – például a Leinster House-t, a mai dublini parlamentet – másolta, de számos rokon stílusjegyet mutatott a franciaországi Rastignac-kastéllyal is. A nyolc év alatt, mintegy 230 000 – akkori – amerikai dollár költségen felhúzott épület körüli munkálatok 1792. október 13-án kezdődtek meg, az elnöki rezidencia pedig 1800. november 1-jén vált lakhatóvá; mivel az építkezés szellemi atyja, George Washington már nem érte meg álma megvalósulását, a pompás palotába először John Adams amerikai – és felesége, Abigail – költözhetett be.

A szövetségi épület – mely ebben az időszakban az Egyesült Államok legnagyobb alapterületű építménye volt – a keresztségben az „elnöki palota”, vagy a sokkal találóbb „elnöki kúria” elnevezést kapta, jellegzetes fehér színe miatt azonban – mivel kitűnt a vörös téglás házak közül – csakhamar Fehér Házként kezdték emlegetni. A rezidencia hivatalosan Theodore Roosevelt elnöksége alatt, 1901-ben vette fel a Fehér Ház nevet, addig viszont az épületnek még komoly megpróbáltatásokat kellett átvészelnie.

Bár viccnek kissé erőltetett, mégis tény, hogy alig másfél évtizeddel az átadás után a Fehér Ház szürkébe borult, ugyanis a brit–amerikai háború során a Washingtonba betörő gyarmati hadsereg felgyújtotta a kúriát. Az újjáépítés 1814 után ugyancsak Hoban irányítása alatt kezdődött meg, Monroe elnök pedig 1817-ben már vissza is költözhetett az elnökök hagyományossá vált lakóhelyére.

A második rezidencia ugyancsak fehér színben pompázott, az épület pedig a következő évszázad során jelentősen kibővült: 1830 körül épültek meg a Fehér Ház északi és déli oldalán látható jellegzetes oszlopcsarnokok – az úgynevezett porticók –, a századforduló után pedig – az elnöki apparátus kibővülése nyomán – megkezdődött a keleti és nyugati szárnyak kibővítése, majd felépült a közelmúltbéli botrányáról elhíresült elnöki dolgozószoba, az Ovális Iroda is.

A rezidenciát története során általában elkerülték a népharagból és katasztrófából eredő károk, 1814 után a két legjelentősebb ilyen esemény a Fehér Ház 1847. évi „ostroma”, illetve a nyugati szárnyat 1929-ben sújtó tűzvész volt. Az épületegyüttes utoljára Eisenhower és Kennedy elnöksége alatt esett át nagyarányú felújítási munkálatokon, 1960-ban pedig az amerikai Nemzeti Történelmi Emlékhelyek egyike lett.

A Fehér Ház helyére először szigorú, tekintélyt parancsoló épületet terveztek, a barátságos, modernséget és közvetlenséget egyszerre sugárzó épület azonban – hangulata után – „házirendjével” is számos újdonságot hozott. Miután az újraválasztott Thomas Jefferson elnök 1805-ben megnyitotta rezidenciáját a győzelmét ünneplő tömeg előtt, gyökeret vert egy egyedülálló hagyomány: az állam polgárai azontúl szabadon látogathatták és körbejárhatták az elnök otthonát. A nagy népszerűség miatt természetesen ez a lehetőség korlátok nélkül csak nagyon rövid ideig maradt meg, hiszen például az 1829-ben megválasztott Andrew Jacksont az ünneplők hada szó szerint kiszorította otthonából.

A Fehér Ház hagyományos „nyílt napjait” később újévkor és július 4-én tartották meg, 1930 után azonban ez a szép hagyomány a feledés homályába veszett. Bár – Jefferson időszakához hasonlóan – ma is lehet látogatásokat szervezni az elnök rezidenciájába, az Egyesült Államokban fokozódó terrorveszély miatt a bejutás számos ponton szigorodott, az egykor meglepően közvetlen légkör pedig – más kormányzati építményekhez hasonlóan – sokkal zárkózottabb lett. Mindennek dacára a Fehér Ház mindmáig az amerikai állam egyik legfontosabb szimbólumának számít, melyet szerte a világban magától értetődő metonímiaként alkalmaznak a washingtoni kormányra.