Franciaországban bevezetik a méterrendszert

Szerző: Tarján M. Tamás

1795. április 7-én fogadta el a francia Konvent azt a törvényt, melynek értelmében Franciaország, a világon elsőként, bevezette a decimális alapú méterrendszert.

A 21. század fordulójának embere számára több mint természetes, hogy az alkalmazott mértékegységek a tízes számrendszeren alapulnak, ám a 19. század előtt ez egyáltalán nem így volt. Az ősi mértékek az emberi test tulajdonságain (vö. láb, hüvelyk) és különböző tárolóedények nagyságain keresztül jelentek meg, melyek országonként, régiónként eltértek, átváltásuk pedig nehéz feladat volt.

Matematikusok és csillagászok (pl. a holland Christiaan Huygens) már a 16. század végétől ajánlották egy decimális rendszer megalkotását, a távolság mérésére a másodperc-inga hosszát javasolva. Talleyrand is ennek bevezetését szorgalmazta 1790-ben, a francia nemzetgyűlésben, mely amúgy is számos forradalmi ötlettel állt elő a korábbi szabványok és mértékek módosítására (például a naptár esetén). A képviselő által ajánlott hosszmértéket 1793-ban a méter névvel illették, mely a görög metron, azaz mérni kifejezésből eredt, ám ez nem egyezett a mai méter hosszával.

Egy másik, és a jövőt ismerve sikeresebb alternatívát javasolt két francia tudós, Mechain és Delambre, akik a délkörök, azaz a hosszúsági fokok hosszát akarták alapul venni, ezt pedig a Barcelona és Dunkirk közötti távolság lemérésével akarták megismerni. Ezt az akkor még ismeretlen mértéket fogadta el alapul az 1795-ös Konvent „új” méterként, hosszát a Párizson áthaladó délkör negyedének tízmilliomod részeként határozva meg. Az eredmény ötévnyi nehéz munka után, 1798-ra született meg. Párizsban még azon év novemberében kiöntötték ónból és platinából a méter hosszát megörökítő etalonokat, s egyenlőségének megállapítása után pedig elhelyezték az „ősmétereket” a francia állami levéltárban.

Bár logikus volta és decimális váltórendszere folytán a méter (és a vele közel egy időben használatba kerülő kilogramm) praktikus mértékegység volt, még hosszú ideig ellenszenvvel tekintettek rá a hagyományos mértékegységekhez ragaszkodók. Napóleon 1812-ben ideiglenesen újra engedélyezte a régi mértékek használatát, melyeket 1837-ben töröltek el véglegesen. Franciaországon kívül a méterrendszer csak az 1867-es párizsi világkiállítás után lett népszerű, az ott jelen lévő csillagászok és geodéták hozták létre öt évvel később a Nemzetközi Méter Bizottságot.

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül vette át az új mértékegységet, használatának jogi hátterét az 1875-ben megkötött Méteregyezmény megkötése biztosította. Bár a tudomány fejlődésével a délkör hosszának meghatározására pontosabb eredmények születtek, 1889-ben mégis úgy döntöttek, hogy az 1798-ban etalonként meghatározott méterhossz maradjon meg, és ez mindmáig így van.