Napóleon győzelmet arat Lodinál

Szerző: Tarján M. Tamás

1796. május 10-én aratta Lodi melletti legendás győzelmét Bonaparte Napóleon, az itáliai francia hadsereg tábornoka.

A katonai zseninek bizonyuló Napóleon pályafutása még 1793-ban kezdődött, amikor a Toulon városában kirobbanó royalista felkelést kartácstűzzel verte le. A korzikai származású katona már 1792-ben századosi rangot szerzett, touloni erélyes fellépése miatt azonban a jakobinus diktatúra kegyeltje lett, 1794-re dandártábornoki fokozatig jutott, Robespierre pártfogása ugyanakkor a thermidori bukás után már nem bizonyult jó ajánlólevélnek. Bonaparte katonai tehetsége aztán 1795 októberében a Barras vezette Konvent figyelmét is felkeltette. Napóleon a vendémaire 13-i royalista államcsíny idején későbbi sógorával és tábornokával, Joachim Murat-val megvédte a Tuileriákban székelő nemzetgyűlést, majd – Toulonhoz hasonló módon kartácstűzzel – megtisztította Párizst a királypárti felkelőktől.

Bonaparte sikerének köszönhetően gazdag ember lett, Barras révén megismerkedett későbbi szeretőjével és feleségével, Josephine-nel, és 1796 tavaszán megkapta a Nizzában állomásozó itáliai hadsereg irányítását. Franciaország ekkor már négy éve háborúban állt a többek között Poroszország, Ausztria, Oroszország és Nagy-Britannia erejét egyesítő első koalíció ellen, mely küzdelem során az itáliai hadszíntér hozta a legkevesebb dicsőséget. Bonaparte azonban gyorsan rendezte a demoralizált hadsereg sorait és 1796. április 10-én támadásba lendült.

A francia erők egy villámgyors hadjárattal kiütötték a Michelangelo Colli vezette piemonti sereget a háborúból, és a Cherasco mellett kötött április 28-i fegyverszünet után fegyvereiket a fő ellenség, Ausztria ellen fordíthatták. Napóleon a Piemont felett aratott győzelmet követően átkelt a Pón, és a folyó déli partján haladva bekerítő mozdulatot hajtott végre a Lombardiában állomásozó, Johann Beaulieu vezette osztrák sereg ellen. Napóleon május 7-én Fombio mellett megverte a császári csapatokat, melyek kelet felé, az Adda folyó irányában kezdték meg visszavonulásukat, nyomukban a franciákkal. Bonaparte előőrsei május 10-én, Lodi városánál érték utol az osztrák hadsereg Vukasovic által vezetett, károlyvárosi határőrezredekből álló utóvédjét, elfoglalták a várost, majd az Adda folyón épített hídhoz nyomultak, ahol Karl-Philip Sebottendorf tábornok 6500 fős hadereje már befejezte az átkelést.

A francia csapatok már a délelőtt folyamán felsorakoztak az Addán átívelő híd előtt, a támadással azonban délutánig vártak, míg megérkezett a mintegy 17 000 katonából és 30 ágyúból álló teljes hadsereg. A létszámbeli fölény ellenére Napóleon erői hátrányos pozícióban kezdhették meg a csatát, melynek tétje az osztrák sereg felmorzsolása volt. Napóleon a lodi ütközetet tüzérségi támadással indította meg, a legenda szerint saját kezűleg irányítva egyes ágyúkat, amiért később elnyerte a „kis káplár” becenevet katonáitól. Az ágyúzás közepette a fővezér egy 2000 fős lovascsapatot észak felé küldött, hogy az Addán átkelésre alkalmas gázlót találjanak, ő maga pedig este hat óra tájban kitört a városból és személyesen vezette rohamra csapatait a híd megszerzéséért.

Az Adda partjain ádáz küzdelem kezdődött, mely során a Napóleon, Masséna és Berthier tábornok vezette gyalogság gránátok és szuronyroham segítségével elsöpörte Sebottendorf erőit és megszerezte a védelem sáncait. A csata a folyó vizében is zajlott, elszánt katonák leereszkedtek a híd pillérein és a sodrás közepette próbáltak előrejutni a másik part irányában. Az osztrák csapatok az este leszálltával a visszavonulás mellett döntöttek, miután a több napos menetelés és élelmiszerhiány kimerítette őket, ráadásul a Beaumont vezetésével gázlót kereső francia lovasság bekerítéssel is fenyegetett. Sebottendorf a sötétséget kihasználva Crema városa felé vonult vissza, 2000 fős veszteség árán mentve meg hadserege nagyobb részét, míg a franciák lehetőséget nyertek az Addától keletre fekvő területek, köztük Milánó városának támadására, bár ez a lehetőség már az osztrák visszavonulással adott volt.

A kivívott győzelem inkább morális szempontokból volt jelentős, és jót tett Napóleon hírnevének is. A Lodi hídján vezényelt roham a későbbi császár katonai pályájának egyik leghíresebb mítoszává vált, az itáliai hadjárat során pedig elnyerte katonái bizalmát. Bonaparte Lodi mellett szerezte meg azt a tiszteletet és megbecsülést, ami egyértelműen alvezérei fölé helyezte őt. A később Lombardiában, majd a Velencei Köztársaság területén zajló háború továbbra is francia sikereket hozott, melyek révén Bonaparte átrajzolta Itália térképét és döntő érdemeket szerzett az első koalíció legyőzésében.