2017. június 28.

1828. április 19. | Zsolnay Vilmos születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1828. április 19-én született Zsolnay Vilmos, a pécsi Zsolnay-féle porcelángyár legjelentősebb igazgatója, sokoldalú iparos és művész, az eozin máz első alkalmazója, a márka világhírének megalapozója.

A porcelán, azaz a kaolinból készített kerámia az ókori Kína találmánya volt, melyet valamikor a Shang-dinasztia korában fedeztek fel (Kr. e. II. évezred), és a hatalmas birodalomban a Keleti-Han, majd a Tang-dinasztia idején terjedt el. Nyugat felé a Tangok a Kr. u. 7. századtól kezdték exportálni a porcelánt, mely elsősorban az iszlám kultúrában bizonyult népszerűnek. Az európaiak a középkor végén, a földrajzi felfedezések korában kezdtek érdeklődni a Ming-dinasztia művészi porcelánjai iránt, amit természetesen – szó szerint – aranyárban adtak a távol-keleti birodalom kereskedői. Alkimisták és okkult tudósok kétszáz esztendőn keresztül kutatták a porcelán titkát először főként Itáliába (a XVI. századi Firenzében kikísérletezték a lágy, ún. Medici-porcelánt), majd Északnyugat-Európa kereskedővárosaiba tömörülve.

Ehrenfried Walter von Tschirnhaus és Johann Friedrich Böttger 1708-ban ismerték meg a porcelán alapanyagát, miután kaolint, alabástromot és kvarcot tartalmazó agyagot felhevítve kinyerték az általuk keresett masszív, kemény anyagot. Két évvel később hozta létre II. (Erős) Ágost szász választófejedelem a meisseni porcelángyárat, 1712-ben pedig Francois Xavier d'Entrecolles jezsuita szerzetes Kínában megismerte és 1735-ben publikálta az eredeti gyártási technikát. Magyarországon az első porcelángyárat Brentzenheim Ferdinánd hozta létre Telkibányán, 1826-ban pedig Stingl Vince alapította meg Herenden az ország máig legjelentősebb manufaktúráját. Zsolnay Miklós 1852-ben, Pécsen hozta létre családi vállalkozását, amit egy évvel később kisebbik fiának, a festői pályára kívánkozó Vilmosnak hagyott. A gyárat eredetileg Vilmos bátyja, Zsolnay Ignác vezette, de mivel nem bizonyult tehetséges irányítónak, az apa 1863-ban ezt is kisebbik fiára bízta.

Bár Vilmos festőnek készült, tehetségét a porcelánkészítés terén is kamatoztatta: feltalálta a fagyálló pirogránitot, egy új, az épületek díszítésére szolgáló cserépfajtát, illetve az ő nevéhez fűződik a Wartha Vince által feltalált eozin alkalmazása a kerámiaművészetben. Zsolnay gyára volt a világon az első, amely ezzel a titkos összetételű. zöld és kék színekben pompázó anyaggal dolgozott (az eozin különlegessége, hogy színét nem anyaga, hanem a megtörő fény adja), mely 1891 unikum jelleget ad a pécsi porcelánmanufaktúra által készített porcelánoknak. Elsősorban merész újításai és találmányai révén Zsolnay már az 1873. évi bécsi világkiállításon Ferenc József-érdemrenddel büszkélkedhetett, öt évvel később pedig Párizsban megkapta a kiállítás nagydíját (Grand Prix) és a francia Becsületrendet is. A Zsolnay-gyárnak nem csak Magyarországon, hanem szerte Európában, de még a tengerentúlon is számos megrendelője akadt, így az 1870-es években még 20 munkást foglalkoztató üzem dolgozóinak száma jócskán felduzzadt.

Zsolnay Vilmos vállalkozása számos építkezésre szállított díszítőkerámiákat, a manufaktúra munkáiz megtalálhatjuk a Földtani Intézet, az Iparművészeti Múzeum, vagy a Fővárosi Állatkert Elefántházának cserepeiben, a pécsi Postapalota címerében, a kecskeméti Cifra palota (városháza) díszítéseiben és számos más helyen az országban. Eozinnal bevont szökőkút áll például Kaposváron, melyet éppen a rejtélyes anyag alkalmazójáról Zsolnay-kútnak neveznek. A számos nemzetközi elismerésben részesülő mester 1900. március 23-án fejezte be életét, sírja Pécsen található, mely város díszpolgárává is avatta őt. Zsolnay Vilmos után fia, Miklós vette át a porcelángyár irányítását, melynek töretlen fejlődését megtörte a két világháború, majd a vállalkozást 1945-ben állami tulajdonba került. A pécsi gyár 1974 óta viseli újra a Zsolnay nevet, hazánk egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb árucikkét reklámozva szerte a világban.