Megnyílik az Angyalkert Budán

Szerző: Tarján M. Tamás

1828. június 1-jén nyitotta meg Brunszvik Teréz a krisztinavárosi Mikó utcában az Angyalkertet, Közép-Európa és a Habsburg Birodalom első kisdedóvóját.

Az első kisgyermekekkel foglalkozó intézmény alapítója 1775-ben született Pozsonyban, Brunszvik Antal gróf legidősebb lányaként. Teréz apja korán meghalt, ezután pedig édesanyjával és – hamarosan szintén megözvegyülő – húgával beutazta Európát: élt Bécsben, Oroszországban, Svájcban, Csehországban, és csak az 1820-as évek végén tért vissza Magyarországra. Brunszvik Teréz 1808-ban, Svájcban ismerkedett meg a kor egyik leghíresebb elméleti pedagógusával, Johann Heinrich Pestalozzival, és a vele folytatott eszmecserék vezették őt a kisdedóvók problémájának irányába. A pedagógiában időközben gyakorlati tapasztalatokat is szerzett, hiszen – bár gyermekei nem voltak – hosszú ideig ő nevelte nővére mindkét fiát.

Brunszvik Teréz 1828-ban költözött Budára, ahol nem csak a kisdedóvók gyakorlati megvalósításával foglalkozott, hanem az Angyalkert mellett egy ipari iskolát – szintén a Krisztinavárosban – és egy cselédiskolát is alapított. Az energikus asszony nevét mégis a kisdedóvó forradalmi ötlete révén őrizte meg az utókor, amit áldozatos munkájáért, kitartásáért Brunszvik Teréz többszörösen is kiérdemelt. Pest-Budán a grófnő kampányba kezdett az ország modernizációjára törekvő reformerek körében, de hosszú ideig csak elutasításban volt része: nagyszabású terveit állítólag maga Széchenyi István is elutasította, mivel azokat – a többi közérdekű akcióval szemben – kevésbé találta hasznosnak a magyar nemzet számára. Az energikus asszony azonban nem hátrált meg a nehézségek elől, végül saját költségén – állítólag 200 pengőből – egyedül alakította ki – édesanyja házában – az Angyalkertnek nevezett intézményt, mely később példaképül szolgált az osztrák, német és olasz kisdedóvók számára.

A Mikó utcai „óvoda” 40 gyermek befogadására volt képes, akiket Brunszvik Teréz elsősorban a szegény családokból hívott meg házába. Itt Pestalozzi és Joseph Wertheimer osztrák szakember intenciói nyomán a 3-5 éves gyermekeket beszéd- és értelemgyakorlatokon tanították, ezenkívül vallásos erkölcsre és illemtanra nevelték. Az Angyalkert nem a Nyugat-Európában létrehozott játszó-óvodákhoz hasonlított – ahol a gyermekeket a mai módszerekhez hasonlóan kötötték le – hanem sokkal inkább előiskolaként funkcionált. A jelenkori tapasztalatokhoz képest furcsának tűnhet, hogy – brit elvek alapján – az intézmény első alkalmazottja egy férfi, Kern Máté kisdedóvó volt.

Brunszvik Teréz azután a reformkorban, ha lassan is, de követőkre talált: többek között Kossuth Lajos, Bezerédj István és Szentkirályi Móric tagságával 1836-ban megalakult a – Brunszvik grófnő és Teleki Blanka vezette – Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület. Egy évvel később a Tolna megyei Bezerédj Annamária szervezett hasonló intézményt az uradalmi jobbágyok gyermekei számára, ezt tekinthetjük az első vidéki óvodának. Budán és Pesten Brunszvik Teréz kitartó munkája ellenére ezután csak 1849 márciusában jött létre két újabb kisdedóvó, míg Erdélyben báró Wesselényi Miklós karolta fel a gyermeknevelés új intézményének ügyet. Az Angyalkert alapítójának halálakor, 1861-ben már 80 kisdedóvó működött Magyarországon, ezek közül 11 a grófnő szervező munkáját dicsérte.

Brunszvik Terézt a gyermeknevelés terén végzett munkájáért idős korában köztisztelet övezte Magyarországon, az őt követő nemzedék pedig a „női Széchenyi” névvel illette őt. Halálának tizedik évfordulójára Barabás Miklós szobrász emlékművet készített számára, mely a Nemzeti Múzeumban található meg.