2017. augusztus 19.

1833. február 15. | A Bánk bán ősbemutatója

Szerző: Tarján M. Tamás

„Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.”
(Részlet Bánk bán áriájából)

1833. február 15-én, Kassán mutatták be először Katona József Bánk bán című drámáját, mely kezdeti sikertelensége ellenére a magyar színművészet egyik legjelentősebb alkotása lett.

Kecskemét híres szülöttétől, Katona Józseftől a kedves olvasó bizonyára csak hosszas gondolkodás után tudna a Bánk bánon kívül más alkotást is felidézni, pedig a férfi műfordítóként és drámaíróként is számos művet jelentetett meg. A Pesten jogot tanuló Katona 1811-ben, alig húsz évesen kapcsolódott be a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába, a következő évek során pedig többek között Jan Zizka életét és Jeruzsálem pusztulását is drámában örökítette meg. Katona József fő művét, a Bánk bánt az Erdélyi Múzeum 1814. évi pályázatára készítette el, a folyóirat alapítója, Döbrentei Gábor ugyanis a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor egy olyan drámát akart színpadon látni, mely nevezetes magyar történelmi eseményről szól és nem utánozza a nyugati művészeti irányzatokat.

A Bánk bán ekkor lényegében teljes kudarcot vallott, mivel a pályázat végeredményének kihirdetésekor említésre sem méltatták, ezért Katona József 1819-ben jelentős mértékben átdolgozta drámáját. A második változatban az író – főként barátja, Bárány Boldizsár segítő kritikájának hatására – módosított a cselekmény időpontján, ezáltal némiképp valósághűbb történetet kreált, közben pedig Melinda elcsábításának részletesebb kidolgozásával a mű folyását is világosabbá tette. Katona életében ez a változat sem arathatott jelentős sikert, ugyanis a cenzúra hosszú ideig csak könyv formájában engedélyezte a Bánk bán megjelenését, mivel a főhős alakját és Gertrudis királyné megölésének motívumát veszélyesnek ítélte a Habsburg uralkodóházra nézve. Kudarcával összefüggésben az író az 1820-as évek elején feladta művészi ambícióit, és 1826-tól haláláig Kecskemét város főügyészeként tevékenykedett.

Katona József 1830-ban, szívrohamban hunyt el, addig azonban csak a Trattner Kiadó gondozásában megjelent könyv juthatott el a közönséghez. A Bánk bán színpadi bemutatójára egészen 1833. február 15-éig kellett várni, amikor a drámaíró jó barátjának, Udvarhelyi Miklósnak köszönhetően egy Kassán fellépő színtársulat azt választotta jutalomjátékául. A Gertrudis királyné meggyilkolását feldolgozó mű – amiben a valóságban egyáltalán nem biztos, hogy Bánk is részt vett, ráadásul ő 1213-ban már nádor és nem bán volt – ekkor mérsékelt sikert aratott, „diadalútja” azonban igencsak lassúnak bizonyult, amiben a cenzori ellenállás is komoly szerepet játszott.

Az „uralkodói család dicsőségét elhomályosító” dráma 1839 márciusában jutott el a pesti Nemzeti Színházba, fogadtatását pedig kiválóan jellemzi gróf Széchenyi István naplóbejegyzése, aki a Bánk bánt az előadás után lázítónak, veszedelmesnek találta. A „legnagyobb magyar” félelmei bizonyos szempontból később beigazolódtak, hiszen Katona József drámája 1848. március 15-e estéjén valósággal megdicsőült – ez még úgy is igaz, hogy a Nemzeti Színházba betóduló néptömeg valószínűleg meghiúsította a tervezett előadást. A színdarab 1848-tól végérvényesen összeforrt a forradalommal és a magyar nemzet szabadságának eszméjével; ezzel magyarázható, hogy Egressy Béninek és Erkel Ferencnek köszönhetően már 1861-ben elkészült a Bánk bán operaváltozata, amit a 20. században aztán rengeteg filmadaptáció követett.