Szerző: Hermann Róbert

A február 26–27-i kápolnai csatát követően Windisch-Grätz tábornagy, cs. kir. fővezér túlzott optimizmusról tanúskodó hadijelentést küldött az Olmützben tartózkodó császári udvarba a magyarok vereségéről. E hadijelentés hibás következtetésekre ragadtatta az udvari köröket, amelyek elérkezettnek látták az időt az alkotmányosság és abszolutizmus között folyó küzdelem végleges rendezésére. Ezt már csak azért is szükségesnek érezték, mert a Kremsierben ülésező osztrák Birodalmi Gyűlés időközben kidolgozta a maga viszonylag demokratikus, liberális alkotmánytervezetét. Ezt I. Ferenc József császár és kormánya elfogadni nem akarta, nyíltan elvetni nem merte. Ezért az uralkodó – Schwarzenberg miniszterelnök és a miniszterek javaslatára - úgy döntött, hogy ő maga ad alkotmányt népeinek.

Az alkotmány szerint az ausztriai császárság koronatartományokból áll, amelyek együtt „képezik a szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan alkotmányos ausztriai örökös monarchiát”. Az alkotmány Magyarországról leválasztotta és külön tartománnyá nyilvánította Erdélyt a Részekkel, az egymással egyesítendő Horvátországot, Szlavóniát és a Tengermelléket; a Katonai Határőrvidéket; a Bácskából és a Temesközből szervezendő Szerb Vajdaságot. A koronatartományok korlátozott önállósággal intézhették volna belügyeiket, így a községi, egyházi és iskolai ügyeket, illetve a katonaság szállítását, élelmezését és beszállásolását. Az alapvető fontosságú ügyek, így a had-, a kül-, a pénz-, az ipar- és kereskedelem-, a vámügy azonban a majdan létrehozandó birodalmi gyűlés kezében lettek volna. A tartományi gyűlések nem kezelhették volna önállóan pl. a földműveléssel, a középítkezésekkel, a szociális intézményekkel és az adózással kapcsolatos helyi ügyeket sem.

A törvényhozó hatalmat a képviselők mind birodalmi, mind tartományi szinten csak a császárral együtt gyakorolhatták volna. Az uralkodónak esküt kellett volna tennie a birodalmi alkotmányra, amely kivételesen széles jogkört biztosított számára. Ezt erősítette az, hogy a végrehajtó hatalom a birodalomban és minden koronatartományban kizárólag a császárt illette volna, aki azt felelős miniszterek és ezek alá rendelt hivatalnokok által gyakorolta volna.

Szépségflastromként az alkotmány kimondta a nemzetiségek egyenjogúságát, a sajtószabadságot, a népképviseletet és a jogegyenlőség elvét. Bizonyos vétségek esetén bevezette volna az esküdtszéki rendszert, elválasztotta volna egymástól a közigazgatást és a bíráskodást, biztosította volna a községek önkormányzati jogait.

Az alkotmány komoly csalódást keltett a birodalom szinte valamennyi nemzete körében, hiszen egyetlen nemzet igényeit sem elégítette ki. Csalódtak benne a birodalom föderalisztikus átszervezését támogató konzervatív, illetve liberális körök is. Magát az alkotmányt azonban soha nem léptették életbe, ugyanis az uralkodó nem szívesen viselte volna hatalmának bármilyen csekély korlátozását. Egyelőre a háború befejezéséig napolták el bevezetését. 1849. novemberében ugyan újra kihirdették Magyarországon, de az ostromállapot miatt ekkor sem léptették életbe. Végül 1851. december 31-én hatályon kívül helyezték.

Részlet:

71. §. Magyarország alkotmánya olyképen tartatik fenn, hogy mindazon szabályai, melyek a birodalmi alkotmánnyal összhangzásban nincsenek, érvényöket vesztik; s hogy minden nemzetiség és divatozó nyelv egyenjogúsága a nyilvános és polgári élet összes viszonyaiban célszerü intézmények által biztosíttassék. Ezen viszonyok külön szabályok által lesznek rendezendők.

72. §. A szerb vajdaságnak oly intézmények biztosíttatnak, melyek egyházi ügyeik és nemzetiségök megőrzése tekintetében a régibb szabadságleveleken s az újabb kori császári nyilatkozatokon alapszanak. A Vajdaság más koronatartománnyal való egyesítése, küldötteinek meghallgatása után külön rendelet által fog elhatároztatni.

73. §. Horvát- és Tótország [Szlavónia], hozzáértve az oda tartozó tengerparti vidéket, szintúgy Fiume városa s a hozzá tartozó vidék, külön intézményeikkel, a birodalmi alkotmány által meghatározott kapcsolaton belül, Magyarországtól teljesen függetlenül tartatnak fenn. A Dalmáciával való egyesítés tekintetében a végrehajtó hatalom közvetítésével külön dalmát követek küldetnek ki, hogy az egyesülés módja és föltételei iránt ezen országok tartománygyűlésével értekezzenek. Az eredmény megerősítés céljából a császár elé terjesztendő.

74. §. Erdély nagyfejedelemségének belszervezete és alkotmánya, a Magyarországtól való teljes függetlenségnek és az országot lakó nemzetek egyenjogúságának elvei szerint, a birodalmi alkotmánnyal összhangzásban egy új országos szabályzat által fog megállapíttatni. A szász nemzet jogai a birodalmi alkotmány határai között fenntartatnak.

75. §. A birodalom épségének oltalmára fennálló határőri rendszer, teljes katonai szervezetében továbbra is fenntartatik; s mint a birodalmi hadsereg kiegészítő része, a birodalmi végrehajtó hatalomnak lesz alárendelve. A határőrvidék lakosainak, birtokviszonyaikat illetőleg, külön intézkedés által ugyanazon jogok és kedvezések biztosíttatnak, melyek a többi koronatartományok lakosainak már megadattak.