2017. november 18.

1850. november 13. | Robert Louis Stevenson születése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ha az orvos nem jósol neked egy évet, és habozik adni egy teljes hónapot, tégy egy bátor lépést, és nézd meg, mit érhetsz el egy hét alatt.”
(Robert Louis Stevenson) 

1850. november 13-án, a skóciai Edinburghban született Robert Louis Stevenson író, költő, aki úti leírásaival, verseivel, valamint ifjúsági- és kalandregényeivel, többek között A kincses szigettel, valamint Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetével lépett be a világhírű alkotók közé. Stevenson egész életét végigkísérték a tüdőbaj szörnyű tünetei, ezért orvosai tanácsára rengeteget utazott, és végül – 44 évesen – az óceániai Szamoa szigetén fejezte be pályafutását.

Robert Louis Stevenson egy többgenerációs mérnökfamília sarja volt, így aztán idejekorán megbotránkoztatta szüleit azzal, hogy Edinburgh egyetemén először jogi tanulmányokba kezdett, majd később kizárólag az irodalommal volt hajlandó foglalkozni. Szenvedélye egészen fiatal korából eredt, ugyanis már kisgyermekként megtámadta őt korának egyik leggyakoribb betegsége, a tuberkulózis, aminek következtében Stevensonnak rengeteg időt kellett ágyban töltenie. A gyenge tüdejű fiúcska nagyrészt olvasással, majd saját kitalált történeteivel kötötte le magát, melyek megalkotásakor mind nagyobb hatást gyakoroltak rá kedvenc szerzői, például Shakespeare, a francia Dumas és az amerikai Walt Whitman. A szárnyait előbb Skóciában próbálgató Stevenson aztán 23 esztendős korában sorsdöntő utazásra indult Londonba, ahol – első szerelme, az elvált Jane Frances Sitwell mellett – megismerkedett Sidney Colvin kurátorral és irodalomkritikussal, aki bevezette barátját a brit irodalmi életbe – bemutatta például William Ernest Henley skót költőnek –, ezzel pedig elindította őt pályáján.

Bár Stevenson 1875-ben befejezte jogi tanulmányait, sohasem gyakorolta hivatását, ehelyett főleg utazgatott – egészségi állapota erre amúgy is rákényszerítette –, és leírta korábbi úti élményeit. Ezzel összefüggésben – novellái mellett – első nagyobb lélegzetvételű művei franciaországi és angliai barangolásait mutatták be, ilyen volt például az 1878-as Belföldi utazás, vagy az Utazások egy szamárral a Cévennekben című alkotás. Időközben – egészen pontosan egy belgiumi kenutúrán – Stevenson élete szerelmével, Fanny Van de Grift Osbourne-nal is összeismerkedett, ám a vele fenntartott kapcsolatot szülei meglehetős ellenszenvvel figyelték, ugyanis Fanny házasságban élt, melyből korábban már két gyermek is született. A buzgó vallásos Stevenson-család számára ez a viszony mindennél nagyobb csapás volt, másfél év után azonban úgy tűnt, fellélegezhetnek, hiszen Fanny Franciaországból visszatért az Egyesült Államokba. Nos, az öröm korai volt, az író ugyanis alig egy év után követte szerelmét, majd 1879-ben – az asszony válása után – Kaliforniában feleségül is vette őt.

Bár a tengerentúli utazás jótékony hatással volt Stevenson írói képzeletére, egészségét annál komolyabban igénybe vette, ráadásul a férfi a tuberkulózis egyre súlyosbodó tüneteit eredménytelenül próbálta az Egyesült Államokban enyhíteni. A művész ezért feleségével hamarosan visszatért Franciaországba, majd a svájci Davosba, később pedig – öt esztendőre – az angliai Bournemouth városába költözött. Stevenson szervezetén ezekben az években mindinkább elhatalmasodott a gyilkos kór, közben azonban – olykor, például a Jekyll és Hyde-történet megalkotásakor éppen a lázrohamok következtében – olyan híres művek születtek tollából, mint a Kincses sziget, A fekete nyíl, a David Balfour kalandjait megörökítő Emberrablók, vagy a fent említett Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, mely egy önmagán kísérletező orvos kísérteties élményeit örökítette meg. Stevenson emellett a lírában is kipróbálta magát – a Gyermekkert mellett A fák alatt című gyűjteménye is híressé vált –, de számos novellát is közölt a brit magazinok hasábjain.

Miközben alkotói pályáján a csúcsra ért, a harmincas éveiben járó férfinak egyre elkeseredettebb küzdelmet kellett vívnia a tüdőbaj ellen, ami a svájci, franciaországi kezelések ellenére egyre erőteljesebben ostromolta gyenge szervezetét. Stevenson öt év után végül úgy döntött, hogy Bournemouthból a Csendes-óceánra menekül betegsége elől, ezért 1887-ben – családjával együtt – Amerikába utazott, majd egy hajót bérelt, mellyel déltengeri utazásra indult. 1890-ben az író végül Szamoa szigetén talált magának megnyugvást, ahol erőre kapott, és – nevelt fia, Lloyd Osbourne gyakori közreműködésével –egyszerre több regényen is dolgozott, ám a sors a Hermistoni gát és a St. Ives: Egy francia fogoly kalandjai Angliában című művek esetében már nem adta meg számára a boldog befejezést. Robert Louis Stevenson végül 1894 decemberében Szamoán fejezte be életét – halálát agyvérzés okozta –, és itt is helyezték őt végső nyugalomra.

Stevensont útleírásai, valamint – gyakran az ifjúság számára írt – versei és kalandregényei után a közvetlen utókor másodrangú szerzőként könyvelte el, ennek ellenére alkotásait később olyan szellemóriások méltatták, mint Kipling, Hemingway vagy Nabokov. A 20. század második felében aztán az irodalomtudomány revideálta álláspontját, és a műveiben megjelenő társadalomkritika, a csendes-óceáni területek néprajzának és történelmének bemutatása kapcsán szintén elismerte Stevenson érdemeit. A jeles skót író másodvonalba sorolása más szempontból is méltatlan lett volna, hiszen A kincses sziget szerzőjének írásait több nyelvre fordították le, mint például neves kortársai, Edgar Allan Poe, vagy Oscar Wilde alkotásait.