Megkezdődik a Szuezi-csatorna építése

Szerző: Tarján M. Tamás

Ferdinand de Lesseps egyiptomi alkonzul vezetésével és Alois Negrelli osztrák mérnök tervei alapján 1859. április 25-én kezdték meg a Szuezi-csatorna építését.

Egy Mediterráneum és a Vörös-tenger közötti esetleges vízi átjáró több ezer kilométerrel rövidítette le az Indiába és a Távol-Keletre vezető utat, megspórolva a hajók számára az afrikai kontinens megkerülését. A Szueznél megépített csatorna már az egyiptomi fáraók óta foglalkoztatta a terület birtokosait, ásatások bizonyítják, hogy II. Ramszesz koráig (Kr. e. 13. század) létezett egy vízi útvonal, amely a tengert a Nílus folyóval kötötte össze.

Ezt a csatornát II. Néko fáraó (Kr. e. 7. század) építtette újra, de létezett vízi összeköttetés a perzsa uralom és a Ptolemaidák idején, sőt Traianus (ur. 98-117) korában is. Omár kalifa (ur. 634–644) helyreállította a Keserű-tavakon keresztül haladó vízi útvonalat, amit csak a 8. század második felében temettek be a Nílus-deltában folyó lázadások elszigetelése érdekében. Eztán a Vörös-tenger és a Földközi-tenger közti hajózás egy évezredig szünetelt, pedig egy esetleges csatorna beláthatatlan módon befolyásolhatta volna a világkereskedelem kialakulását, a tengeri hatalmak megszületését és a gyarmatosítás alakulását.

Ezzel szemben a földrajzi felfedezések a világóceánon indultak meg, és a nagy expedíciók után először az Egyiptomba 1797-ben hadjáratot vezető Bonaparte Napóleon fejében született meg az ősi vízi útvonal feltámasztásának gondolata. A hadvezér ambícióit azonban kettévágta Charles Le Pére mérnök 1799-es számítási eredménye, aki – hibásan – azt állította, hogy a két tenger vízszintje között tíz méternyi különbség van, így bármilyen csatorna építése lehetetlen vállalkozás. Le Pére eredményeit azonban 1847-ben revideálták, ennek ellenére – főként brit részről – hatalmas kampány folyt a csatorna építése ellen, s az Egyiptomot elöntő áradattal riogatva, az 1799-es mérési eredményeket hozták fel indokul és elrettentésként.

Minden negatív hírverés ellenére Ferdinand de Lesseps alexandriai francia alkonzul élére állt a Szuezi-csatorna építésére irányuló kezdeményezésnek és elég részvényest gyűjtött ahhoz, hogy 99 évre megvásárolva a terület koncesszióját, Július-ban létrehozhassa a Szuezi-csatorna Társaságot. Az 1859. április 25-én kezdődő munkálatokat Lesseps és a részvényesek hat esztendő alatt befejezhetőnek vélték, a munkát azonban – a gőzerő igénybe vétele ellenére – a munkások szervezkedése, illetve az egyiptomi éghajlaton gyakran vendégeskedő kolera négy évvel meghosszabbította.

A Szuezi-csatorna megnyitására végül 1869. november 16-án került sor: a 163 kilométer hosszan húzódó vízi útvonal a bejáratnál 72 láb, átlagosan 200-300 láb széles volt. 25 láb mélységűre tervezték, így nagyobb merülésű óceánjárók is átkelhettek rajta. Megnyitó ünnepségén mintegy 6000 híres vendég vett részt, közöttük Ferenc József császár és király, az Osztrák–Magyar Monarchiát képviselő hadihajó közvetlenül a brit és francia naszád után hajózott át a csatornán.

Téves az a hiedelem, miszerint a csatorna átadásakor mutatták volna be Verdi Aida című operáját, a valóságban annak ősbemutatójára csak 1871 decemberében került sor a kairói operaházban. Annak ellenére, hogy a britek kezdetben mindent megtettek a csatorna építésének megakadályozásáért, idővel arra törekedtek, hogy minél nagyobb részesedést szerezzenek belőle. 1875-ben Benjamin Disraeli miniszterelnök javaslatára Nagy-Britannia kivásárolta a csatorna egyiptomi részvényeit, majd az 1882-es intervenció után tényleges irányítása alá került a szigetországot Indiához és Ausztráliához közelebb hozó vízi útvonal.