Az Egyesült Államok megszerzi Alaszkát

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ez egy bölcs szerződés, és a szenátus helyesen cselekedett, amikor megkötötte, még akkor is, ha ez a terület [ti. Alaszka] nem is olyan értékes, mint amilyennek tűnt.”
(Részlet a The Charleston Daily News 1867. április 12-i tudósításából)

1867. október 18-án, Sitka (orosz nevén Novo Arkhangelsk) városában tartott katonai ceremónia keretében adta át hivatalosan Oroszország az Egyesült Államok számára Alaszka területét, melyet az amerikai nagyhatalom 7,2 millió dollárért vásárolt meg II. Sándor cártól (ur. 1855-1881). 

Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a Szibérián keresztülvágó orosz felfedezők már a 17. század közepén eljutottak az amerikai kontinens északnyugati csücskébe, az pedig kétségbevonhatatlan tény, hogy Vitus Bering expedícióit követően – akinek nevét ma az Alaszka és Ázsia között húzódó tengerszoros őrzi – kezdetét vette a terület kolonizációja. A szélsőséges időjárás eredményeként a gyarmatosítás egészen a 19. század végéig meglehetősen alacsony fokon zajlott: mindössze néhány ezer telepes foglalt hont az alaszkai partvidéken, akik elsősorban prémvadászatból és az őslakókkal folytatott szőrmekereskedelem révén igyekeztek komoly vagyonra szert tenni. 

A rövid ideig uralkodó I. Pál cár (ur. 1796-1801) által felállított Orosz–Amerikai Társaság igyekezett lendületet adni a kolonizációnak. Bár a gazdasági szervezet nyereséggel tudott működni, összességében Alaszkát viszonylag értéktelen területként tartották számon. Ennek volt köszönthető, hogy miután Oroszország súlyos vereséget szenvedett a Nagy-Britannia és Franciaország vezette koalíciótól a krími háborúban, az orosz vezetés részéről felmerült Alaszka eladása, mivel úgy látták, hogy a területet megvédeni - elsődlegesen az angoloktól - úgysem lennének képesek egy jövőbeli konfliktus esetén. 

Az Egyesült Államok komoly érdeklődést tanúsított Alaszka iránt, ám a polgárháború kitörése hosszú évekre lehetetlenné tette az üzlet megkötését. William Henry Seward szenátor erőfeszítései nyomán 1867-ben az orosz és az amerikai fél ismét tárgyalóasztalhoz ülhetett, és a március 30-án éjszaka megkötött egyezmény értelmében II. Sándor cár 7,2 millió dollárért el is adta Alaszkát az Egyesült Államok számára. Sokan az üzletben oroszlánrészt vállaló Sewardot bolondnak nevezték, a látszólag értéktelen területet pedig „Johnson jegesmedve-kertjének” titulálták, és azon élcelődtek, hogy az elnök az amerikai bürokráciát kívánja duzzasztani majd a medvék és a rozmárok bevonásával. 

Bár a szóban forgó 7,2 millió dollár kifizetésére csak 1868 augusztusában került sor, Alaszka hivatalos átadása már 10 hónappal korábban, 1867. október 18-án lezajlott. Ezen a napon – Lovell Rousseau amerikai tábornok és Alekszej Alekszejevics Pescsurov orosz kapitány jelenlétében – Sitka városában egy katonai parádé során leeresztették a cári lobogót, felvonták a csillagsávos zászlót, majd a terület új birtokosai elfoglalták a környező erődítményeket. 

A rosszindulatú kritikusokat végül a Klondike folyó völgyében kirobbanó aranyláz és a távoli északi tartomány hatalmas olajkincsének felfedezése cáfolta meg. Az 1959-ben tagállami státuszt nyerő Alaszka tehát nem csupán 1,5 millió négyzetkilométerrel gyarapította az Egyesült Államokat, hanem egyúttal mérhetetlen mennyiségű természeti kincset adományozott a nagyhatalom számára, ennek fényében pedig a holdankénti 4 centes vételárat kifejezetten kedvezőnek tekinthetjük.