Először jelenik meg a Borsszem Jankó

Szerző: Tarján M. Tamás

„1867-nek őszén, midőn az addig Deák-párti »Bolond Miska«, szint változtatva, átcsapott az ellenzéki táborba: a parlamenti többségnek egyes tagjai szükségesnek vallották, hogy már most Deák-párti élczlap is legyen, amely a balpártinak vagdalkozásait a többség ellen fölfogja s vissza is vágjon.”

(Ágai Adolf)

1868. január 5-én jelent meg a legnépszerűbb dualizmuskori élclap, a Borsszem Jankó első száma, amely Ágai Adolf főszerkesztő gondozásában került az olvasókhoz. Művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival a Borsszem Jankó fennállása első fél évszázadában több mint kétezer fős olvasótábort toborzott magának, csökkenő népszerűséggel pedig egészen az 1938-as esztendőig fennmaradt.

Magyarországon az élclapok karrierje Jókai Mór kezdeményezése nyomán indult meg, aki 1858-ban Az Üstökös néven alapított újságot, amely ellenzéki nézeteit szatirikus hangnemben prezentálta, humoros képek kíséretében. Ezt követően hamarosan a Bolond Miska is feltűnt az újságárusoknál, a kiegyezés enyhülő légköre pedig jóval több lehetőséget teremtett a hasonló jellegű lapok megalapításához.

Ágai (Rosenzweig) Adolf, az újság első szerkesztőjének bevallása szerint a Borsszem Jankó születése a kormányzó Deák-párthoz, közelebbről pedig Andrássy Gyula miniszterelnökhöz kötődött, aki Az Üstökös és a Bolond Miska baloldali – tehát ellenzéki – fordulatát látva egy olyan élclapot akart alapítani, amely válaszol a ’48-as alapokon politizáló és bíráló körök támadásaira. Ágai 1896-ban írt visszaemlékezései szerint a kormányfő Ludasi Mórt bízta meg a megfelelő főszerkesztő és szerkesztőgárda megtalálásával, aki szinte véletlenül botlott bele a Borsszem Jankó későbbi első emberébe.

Ágai akkor még csak 32 esztendős volt, de már kalandos pálya állt mögötte. Gimnáziumi tanulmányait követően Bécsben orvosnak tanult – Ludasival is épp gyakorlata idején találkozott össze –, majd beutazta az Óvilág három kontinensét, megismerte a nyugati nyelveket, és íróként, valamint rajzolóként is hasznos tapasztalatokat szerzett. Amellett, hogy az 1850-es évektől leveleket, elbeszéléseket és rajzokat közölt a Hölgyfutárban, a Pesti Naplóban és a Vasárnapi Újságban, számos német lapnál is alkalmazásban állt. Ez vélhetően a Ludasinak adott tanácsokban is megmutatkozott, hiszen Andrássy megbízottja végül őt kérte fel az élclap szerkesztésére, ami Borsszem Jankó címmel 1868. január 5-én került először az újságárusokhoz.

Miként Ágai is írja visszaemlékezésében, a lap jobboldali, liberális szellemben készült, főszerkesztője ezért fontosnak tartotta, hogy vetélytársaival szemben inkább a nyugaton divatos formákat vegye át. A Borsszem Jankó megjelenésében, karikatúráival és cikkeivel ezért főleg a brit Punch és a német Fliegende Blätter felépítését másolta. Ehhez nélkülözhetetlen volt a század elején Magdeburgban feltalált cinkográfia alkalmazása, ezen technika segítségével ugyanis a lap karikatúráit és humoros rajzait a korábbi munkaidő törtrésze alatt lehetett reprodukálni. Az első számban Ágai még csak a munkafolyamatok összehangolásában vett részt, a bemutatkozó példány rajzai a baloldali élclapoknál is alkotó Jankó János, illetve a bécsi Kollarz tollából származtak, az írók között pedig ott találjuk többek között Vas Gereben, Gyulay Pál és Kecskeméthy Aurél nevét is.

Az első szám sikere után a vetélytársak megakadályozták, hogy Jankó a Borsszem Jankóban közölhesse rajzait, így Ágainak új rajzolót kellett keresnie, ami Magyarországon ebben az időben szinte lehetetlen feladat volt. Ennek következtében 1870-ig a cseh Karel Klíč készítette a karikatúrákat – ezután Jankó visszatért a Borsszem Jankóhoz –, ebben az időszakban pedig az újság belső felépítése is mindinkább kiforrott. Megszülettek az élclap később híressé vált karakterei, akik a magyar társadalom jellegzetes alakjait figurázták ki: ilyen volt a vidéki földesúr, Mokány Berci, Sanyaró Vendel köztisztviselő, Mihaszna András rendőr, a mucsaiak gyülekezete, vagy Spitzig Iczig, a zsidóság stílusjegyeit is magán viselő nagypolgár alakja. Ezeket a szereplőket túlnyomórészt a főszerkesztő találta ki, aki Csicseri Bors álnéven később újságíróként is részt vett a Borsszem Jankó munkálataiban.

Az élclap készítőinek törzshelye idővel a Kávéforrás nevű népszerű kávéház lett, ahol az évtizedek során változatos, de mindvégig tehetséges társaság gyűlt össze a kormánypárt védelmében harcba szálló újság elkészítésére. Túl azon, hogy egy ideig Arany János – és még számos névtelenségbe burkolózó neves irodalmár – is dolgozott a lapnak, állandó munkatársa lett többek között a később legendává nőtt Rákosi Jenő, Dóczy Lajos és Hevesi Lajos is, miközben a karikatúrák a páratlanul tehetséges Jankó János, majd az Amerikában is szép karriert befutott Faragó József keze munkáját dicsérték. A Borsszem Jankó nekik köszönhetően a dualizmus évtizedei alatt – több mint 2000 előfizetővel – lekörözte a hasonló tematikájú újságokat, és egészen a Monarchia összeomlásáig a csúcson maradt. Ágai Adolf, majd Lipcsey Ádám és Molnár Jenő főszerkesztősége idején a Borsszem Jankó megoldotta azt a nehéz feladatot, hogy miként maradjon egyszerre hiteles, szórakoztató és – orientációjához mérten – független is, így például 1914 után ez az élclap is bekapcsolódott a háború ellen kampányolók táborába.

Az első világháborús vereséget követő politikai felfordulás után a Borsszem Jankó is újjászületett, második pályafutása azonban már sokkal inkább a dicső múltról, mintsem az akkori teljesítményről szólt. A Horthy-korszak alatt az élclap lassan elveszítette olvasóközönségét, példányszáma egyre alacsonyabb lett, mígnem 1938-ban, hét évtized után megszűnt, és átadta helyét a feltörekvő nemzedéknek.