2017. július 28.

1868. szeptember 6. | Szendrey Júlia halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ne higyj nekem, ha mosolygok
Álarcz ez csak arczomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.”
(Szendrey Júlia) 

1868. szeptember 6-án, 40 esztendős korában hunyt el Szendrey Júlia író, költő, műfordító, Petőfi Sándor múzsája és felesége. A maga idejében különcnek számító asszony két házasság és számos botrány után, második férjétől különválva fejezte be életét.

A Petőfivel kötött házasság révén híressé vált Szendrey Júlia 1828 decemberében, Keszthelyen látta meg a napvilágot, ahol édesapja, Ignác gazdatiszt volt a Festeticsek szolgálatában. Miután családja jó módban élt, Júlia az előkelő nemesi családok leányaival együtt, többek között a Wenckheim-palotában és a mezőberényi intézetben tanulhatott, miközben személyiségét Heinrich Heine költeményei és George Sand regényei formálták. Szendrey Ignác később a Károlyiak erdődi uradalmába került; leánya is követte őt, a vidéki életet azonban álmaihoz képest túlságosan is unalmasnak és szürkének találta.

Petőfi aztán 1846 szeptemberében Nagykárolyban „rátalált” Szendrey Júliára, beleszeretett a szép és művelt nőbe, egy évvel később pedig feleségül is vette őt. Az édesapa a költővel kötött házasságot gyermeke egy újabb hóbortjának találta, de végül beleegyezett a frigybe, igaz, a jövőben nem volt hajlandó támogatni a fiatal párt. Petőfi és felesége mindenesetre így is boldogan éltek, miközben a szabadságharc költője pályára csúcsára érkezett: versei révén országos népszerűségre tett szert, és az 1848. március 15-én kirobbanó pesti forradalom egyik vezéralakja lett.

A fiatalasszony szellemi téren is méltó társnak bizonyult Petőfihez, közben pedig maga is megpróbálkozott a verseléssel, igaz, művei nem arattak nagy sikert; Szendrey Júlia elsősorban különc viselkedése révén lett ismert, ugyanis egyike volt az első magyar nőknek, akik a társaságban szoknya helyett nadrágot viseltek, és a férfiakhoz hasonlóan szivaroztak. Az asszony maga is részese volt a pesti forradalom eseményeinek, viszont terhessége következtében a szabadságharc során már nem tarthatott férjével. Decemberben megszületett a pár egyetlen gyermeke, Zoltán, aki alig félesztendősen árvaságra jutott, miután Petőfi eltűnt – valószínűleg elesett – a segesvári csatában.

Férje elvesztése kétségbeeséssel töltötte el a mindössze 21 esztendős asszonyt, és hosszú hónapokon keresztül minden követ megmozgatott azért, hogy eltűnt férje nyomára akadjon. Szendrey Júlia 1849 során Erdélybe utazott, majd útlevélért folyamodott, hogy Petőfit az emigránsok akkori gyülekezőhelyén, Törökországban kutathassa fel. Miután külföldi útját nem engedélyezték, az asszony legközelebbi barátjához, Horvát Árpád történészhez fordult, akihez 1850 júliusában később férjhez is ment.

Szendrey Júlia második – vélhetően kétségbeesésében kötött – házasságát a közvélemény és Petőfi baráti köre meglehetősen hűvösen fogadta, ugyanakkor az asszony mégis megtalálta a boldogságot, és később négy gyermeket is szült Horvátnak. Legidősebb fiával, Petőfi Zoltánnal viszont elhidegült a kapcsolata, mivel a fiú – a vándorszínészettel és a költészettel – rövid élete során apja életformáját választotta.

Az ötvenes évek elején Szendrey Júlia visszatért az íráshoz, és bár számos verset közölt, és naplót is vezetett, elsősorban mint műfordító alkotott jelentőset; nevéhez fűződött Hans Christian Andersen számos híres meséjének – például A rendíthetetlen ólomkatona vagy A császár új ruhájának – magyarra fordítása. Szendrey Júlia ugyanakkor negyvenes évei közeledtével sem hagyott fel különcködő életformájával, ezt bizonyítja, hogy 1867-ben váratlanul különvált második férjétől, és – súlyosbodó betegsége dacára – egy apró pesti lakásba költözött.

Egy évvel később, 1868. szeptember 6-án itt érte őt a halál. Temetéséről matuzsálemi kort megélt édesapja, Szendrey Ignác gondoskodott, aki a Kerepesi-temetőben helyeztette leányát végső nyugalomra; a társadalom merevsége ellen egész életében lázadó nő fejfájára végül leánykori és első asszonyneve került, és a népi emlékezet is Petőfi feleségeként tartja őt számon.