2017. március 28.

1881. augusztus 6. | Sir Alexander Fleming születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1881. augusztus 6-án született Alexander Fleming skót orvos és kutató, a penicillin felfedezője, aki az első antibiotikum feltalálásával új korszakot nyitott a gyógyításban.

A tudós egy idős farmer, Hugh Fleming gyermekeként született a skóciai Lochfieldben. Tanulmányait a kilmarnocki akadémián, majd a Londoni Politechnikai Intézetben végezte, miközben egy kézbesítőirodánál dolgozott mint alkalmazott. Fleming nyomorúságos anyagi helyzete csak a századfordulón változott meg, miután nagybátyjától jelentős összeget örökölt; ezt követően a fiatalember engedett bátyja, Tom unszolásának, és 1903-ban beiratkozott a St. Mary Kórház orvosi iskolájába.

Testvérének köszönhetően Fleming később több millió emberéletet menthetett meg azáltal, hogy megtalálta a kor legpusztítóbb betegségeinek ellenszerét. Miután a férfi elnyerte a doktori fokozatot, a St. Mary Kórházba került, ahol a híres bakteriológus és vakcina-kutató Almroth Wright asszisztense lett. Fleming az első világháború idején mint harctéri orvos Franciaországban teljesített szolgálatot, áldozatos és eredményes munkájával kitüntetést is szerzett.

A tudós már a fronton megtette az első lépéseket a penicillin felfedezése felé, amikor észrevette, hogy az orvosok és szanitécek hagyományos fertőtlenítő eljárása egyes sérülések esetében gyakrabban vezet a sebesült halálához, mint a felépüléshez. Az orvos úgy vélte, a jelenség arra vezethető vissza, hogy a kezelés során a fertőtlenítő szerek elsősorban a felületi baktériumokat ölik meg, miközben a gyulladásokért, szövődményekért felelős kórokozók könnyen elszaporodnak, és elpusztítják az immunrendszert. Fleming elméletét mentora, Almroth Wright is támogatta, ösztönzésére a tudós a háború után számos kísérletet folytatott, melyek először a szervezet védekezőképességét növelő lizozim, majd 1928-ban a penicillin – vagyis az antibiotikum – véletlenszerű felfedezéséhez vezettek.

A fáma úgy szól, Fleming egy szeptemberi napon éppen családjától tért vissza laboratóriumába, amikor észrevette, hogy az általa vizsgált staphylococcus baktériumok – ezek elsősorban az ételmérgezésért felelősek – tenyészetei közül az egyik elpusztult. Számos vizsgálatot követően Fleming rájött, hogy a kórokozót egy gomba pusztította el, amit 1929 márciusában közölt publikációjában penicillinnek nevezett el.

Kísérletei során a tudós felfedezte, hogy a megismert gombafajta az úgynevezett Gram-pozitív baktériumokat pusztítja el, ezáltal olyan betegségek gyógyítását teszi lehetővé, mint a tüdőgyulladás, vagy a hírhedt szifilisz. A kutatások arra is rávezették Fleminget, hogy kevés penicillin alkalmazása ellenállóvá – szakszóval rezisztenssé – teheti a baktériumokat, mely felismerésével gyakorlatilag meghatározta az antibiotikumos kezelések alapszabályát. A skót tudós ugyanakkor sikertelenül próbálta meg izolálni a penicillin hatóanyagát, ezért többéves küzdelmet követően, a harmincas években felhagyott a gombafajta kutatásával.

Az orvostudományban új távlatokat nyitó antibiotikumot a második világháború alatt Ernst Chain, Edward P. Abraham és Norman Florey tudósok izolálták és tökéletesítették, így a normandiai partraszállás idején a nyugati szövetségesek már megfelelő ellátásban részesülhettek. A penicillin hamarosan nem csak a katonák, de a civilek körében is igazi csodaszer lett, amivel – a kutatók figyelmeztetései ellenére – szinte minden betegség gyógyítására kísérletet tettek.

Bár Fleming nem volt ott a gyógyszer előállításának végső stádiumánál, a későbbiekben az ő munkájáról sem feledkeztek meg, és 1944-ben lovaggá ütötték, 1945-ben pedig – Chainnel és Floreyval megosztva – orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. Fleming gyógyszerének népszerűségét bizonyítja az a közismert – ám valós alapot nélkülöző – legenda, miszerint 1943 során a Tuniszban betegeskedő Winston Churchill is éppen a penicillinnek köszönhette szerencsés gyógyulását.

Fleming az elismerések dacára élete végéig szerény körülmények között élt, és a St. Mary's Kórházban kutatott, miközben professzori állást szerzett Londonban. A világhírű tudós 1955. március 11-én, Londonban hunyt el, és testét a Szent Pál-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Felfedezéseinek köszönhetően Alexander Fleming személyét halála után is általános tisztelet övezi, a Time magazin például a 20. század 100 legfontosabb embere közé választotta.



Add a Facebook-hoz
Leggyakoribb címkék:
Nőtörténet (105) | Alkotmány (58) | Horthy-kor (42) | Közjogi (31) | Államtörténet (30) | Európa (29) | Béke (24) | Habsburg (22) | Középkor (18) | Prostitúció (18) | Igazságszolgáltatás (16) | Ókor (14) | Gender (14) | Erdély (13) | Trianon (13) | 1848-49 (12) |
Legnépszerűbb címkék:
Nőtörténet (105) | Horthy-kor (42) | Prostitúció (18) | Államtörténet (30) | Alkotmány (58) | Középkor (18) | Habsburg (22) | Ókor (14) | Trianon (13) | Európa (29) | Közjogi (31) | Erdély (13) | Igazságszolgáltatás (16) | Gender (14) | Osztrák–Magyar Monarchia (10) | Béke (24) |

Kiadja a Rubicon-Ház Bt. | Felelős kiadó: Rácz Árpád | 1161 Budapest, Sándor u. 60. | Telefon: 402-1848 | Fax: 402-1849
Minimum felbontás: 1024 x 768 | Kivitelezés: Civertan Bt.