rubicon
back-button Vissza
1883. május 3.

Milotay István publicista születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1883. május 3-án született Milotay István szélsőjobboldali publicista, lapszerkesztő, a Horthy-korszak újságírásának egyik ellentmondásos, ma már kevéssé ismert alakja.

Milotay Nyírbátorban látta meg a napvilágot egy dzsentri család gyermekeként, mely réteghez tartozva a hivatalviselésre felkészítő jogi pályán indították el. A későbbi publicista Debrecenben és Kolozsváron végezte tanulmányait, majd a doktori fokozat megszerzése után Budapestre ment, ahol 1907-től a Rákosi Jenő vezette Budapesti Hírlap adott neki állást. Milotay 1913-ban szerkesztőként részt vett az Új Nemzedék című hetilap elindításában, írásait eredendő antiszemitizmusa mellett a választójog kiszélesítése és a földreform iránti igény jellemezték. A publicista követelései révén egy időre Károlyi Mihály köréhez sodródott, és az őszirózsás forradalom (1918. október 31.) után eleinte támogatta is őt, azonban a pacifista politika és a szociáldemokratákhoz való közeledés miatt szembefordult Károlyival. A tanácsköztársaság után Milotay 1919 augusztusában indította el ismét az Új Nemzedéket, ám a hetilap hamarosan a Bangha Béla jezsuita páter vezette konszern, a Központi Sajtóvállalat érdekeltségébe került.

Milotay és Bangha között hamarosan kiéleződtek az ellentétek, ezért hamarosan távozott a laptól. A Horthy-rendszer megszilárdulás előtti radikális időszakában Milotay a zsidók elleni szigorú fellépés egyik fő szószólója lett. A zsidóságot a trianoni tragédia fő felelősének tartó és őket a bolsevizmussal azonosító publicista kevésnek találta az 1920-as numerus clausus törvényt, antiszemitaként a népcsoport teljes ellehetetlenítését és az általa zsidónak tartott újságok beszüntetését javasolta. A rendszer konszolidációjával járó enyhülés Milotayt elégedetlenséggel töltötte el, hamar a Teleki Pál, majd Bethlen István vezette kormányok radikális jobboldali kritikusa lett, miközben a mérsékeltebb legitimista ellenzék vezetője, ifjabb Andrássy Gyula megbízásából elindította a Magyarság című napilapot, 1920 decemberében.

Milotay ellentmondásosságára rávilágít, hogy bár kétféle ellenzék köreiben szerepelt egyszerre, Debrecen képviseletében a KNEP színeiben jutott be az 1920–22 között ülésező nemzetgyűlésbe. Publicisztikáiban ugyanakkor élesen bírálta a bethleni konszolidáció programját, antiszemita intézkedéseket és a revíziós követelések érvényesítését hiányolva 1924 után jó kapcsolatot épített ki a Gömbös Gyula és Bajcsy-Zsilinszky Endre által alapított fajvédő párttal.

Milotay munkásságában a harmincas évek hozott változást, amikor az Ismeretlen Magyarország című kötet összeállítása miatt 1931-ben körutat tett az országban, számos tanulmányt közölve az Alföldön és a tanyavilágban tapasztalt nyomorról. A publicista ezen írásai a későbbi népi írókhoz (pl. Kovács Imre, Németh László, Féja Géza, Erdélyi József) hasonló követeléseket fogalmaztak meg, akikkel Milotay egy ideig jó viszonyt is ápolt. Miután Horthy Miklós 1932-ben Gömbös Gyulát nevezte ki miniszterelnöknek, az újságíró ellenzékiből az Egységes Párt hívévé vált, 1933-ban újra mandátumot szerezve a törvényhozásban. Az antiszemitizmust, földkérdést és revíziót körülölelő követeléseit Gömbös kormányában látta megvalósulni, majd később Imrédy Béla híve lett, megalapítva 1934-ben az Új Magyarság című kormánypárti napilapot. Bár az általa támogatott Imrédyt 1939-ben kibuktatták a hatalomból, Milotay az Egységes Párt tagja maradt, és cserben hagyta a volt miniszterelnököt annak 1940-es ellenzékbe vonulásakor is.

Hitler hatalomra jutása után Milotay a német diktátoréhoz hasonló program bevezetését, egy tömegpárt megalapítását szorgalmazta, a világháború kitörése után a revíziós érdekek fegyveres érvényesítéséért agitált, miközben továbbra is az Egységes Párt soraiban foglalt helyet az Országgyűlésben. A Teleki-féle fegyveres semlegesség politikája ellenében  üdvözölte a Szovjetunió elleni háborút is, és a végsőkig folytatott szovjetellenes harc mellett tett hitet Magyarország német megszállása után.

Az Új Magyarságot, mint az egyik legnagyobb példányszámú németbarát lapot a megszállás után elkerülte a cenzúra, hasábjain pedig 1944 márciusa után a főszerkesztő Sztójay Döme kormányának „reformjai” és a háború mellett agitált, helyeselve a zsidósággal szembeni egyre brutálisabb bánásmódot, vagyonuk államosítását, gettósításukat és deportálásukat az országból. Horthy kiugrási kísérlete a publicistát csalódással töltötte el, az általa árulónak tartott kormányzó ellen fordult, és Sztójay Döme után Szálasi Ferenc hungarista diktatúrájának propagandistája lett, támogatva Magyarország világháborús katasztrófáját, a totális pusztulást előidéző politikát. Milotay az 1944 szeptemberében még Lakatos Géza által létrehozott Törvényhozók Nemzeti Szövetségének tagjaként Szálasi diktatúrája idején is részt vállalt az ország irányításában, Budapest evakuálása után jelen volt a soproni nyilas országgyűlésen is. Miután a német megszállók kiszorultak Magyarországról, Milotay nyugatra menekült, brit fogságba esett, és 1947-ben emigrált.

A publicista Sao Paulóban majd Salzburgban élt, pamfletet írt Horthy Miklós Emlékirataira válaszul, majd egy történelmi áttekintést tett közzé, mellyel egykori legitimista állásfoglalását tagadta meg. Milotay az emigrációban a hungarista irányzathoz tartozott, aki a kommunista megszállás alól felszabadított Magyarországon szabad királyválasztást támogatott volna. Az újságíró végül egy svájci otthonban, Rheineckben fejezte be életét, 79 esztendősen. Milotay István majdnem négy évtizeden át a magyar újságírás élvonalához tartozott, hatalmas, Rákosi Jenőhöz fogható életművére azonban rányomja súlyos bélyegét életét végigkísérő antiszemitizmusa, világháborús nácibarát állásfoglalása, ennek okaként neve mára a feledés homályába veszett.