rubicon
back-button Vissza
1896. október 4.

A Ferencz József híd átadása

Szerző: Tarján M. Tamás

"Ó, kedves Pestem! Te szép deli, fiatal város, országunk diadémja, kit büszkén, kit szeretve említ minden magyar, s nem tartja boldognak magát, míg téged nem látott, s valahányszor a távolból meglátja tetőid, lelkesítő önérzet dagasztja keblét, s valami történik falaid közt, bú, vagy öröm, az egész ország búja, öröme az.” (Jókai Mór)

1896. október 4-én, Ferenc József (ur. 1867-1916) személyes jelenlétében adták át Budapest negyedik folyami hídját, mely 1946-ig az uralkodó nevét viselte, napjainkban pedig Szabadság híd néven ismeretes. A millenniumi ünnepségek keretében megnyitott új átkelő a Fővám tér és a Szent Gellért tér között biztosított közlekedési lehetőséget, megépítésének köszönhetően pedig a Kiskörút is új szakasszal bővült.

A Margit híd 1876-os átadásával a budai és pesti oldalt összekötő átkelők számára kettőre emelkedett, ám a növekvő forgalom a főváros vezetését hamarosan arra késztette, hogy – a Déli összekötő vasúti híd 1877-es megnyitása mellett – újabb beruházásba kezdjen. Ez a törekvés az 1885. évi XXI. törvénycikkben realizálódott, mely a korábban felépült hidaknál szedett vámokból kívánta finanszírozni az építkezést, a munkálatok megkezdését pedig legkevesebb 650 000 forint éves bevételhez kötötte. Ez a kritérium az 1890-es esztendőben teljesült először, ezután pedig három évnek kellett eltelnie, míg az országgyűlés újabb törvényben rögzítette a beruházást.

A Kereskedelmi Minisztérium 1893-ban nemzetközi pályázatot írt ki egy újabb Duna-híd megtervezésére, melyet a Fővám térnél, vagy pedig egy északabbi folyószakaszon, az Eskü térnél – gyakorlatilag a mai Erzsébet híd helyén – akartak elkészíteni. A két átkelő terveit a Kherndl Antal vezette bírálóbizottság együtt véleményezte, és miután az ítészek Feketeházy János és Totth Róbert  pályázatait találták a legjobbaknak, 1894 során az általuk választott helyen, a Fővám téren kezdődtek meg az előzetes munkálatok.

Az új híd megépítése – a kedvező fekvés ellenére – némi bonyodalommal járt, ugyanis ebben az időszakban a Kiskörút – konkrétabban a Vámház körút – mindössze a Váci utcáig húzódott, a Duna partjától pedig egy háztömb választotta el az útvonalat. A munkásoknak először a szóban forgó épületet kellett eltüntetniük, és csak ezután kezdődhetett meg a legrövidebb – 334 méter hosszú – budapesti Duna-híd építése. A pillérek és a hídfők másfél év alatt, 1895 decemberéig készültek el, ezzel egy időben pedig a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára megkezdte a majdnem 5000 tonnás acélszerkezet legyártását és összeszerelését.

Feketeházy János tervei – valamint Gállik István és Beke József részlettervei – nyomán a híd végül rácsos fémszerkezetet kapott, ezt azonban mégis úgy alkották meg, hogy a folyami átkelő a kor legdivatosabb típusára, a függőhídra emlékeztessen. A pilléreken nyugvó kapuzatok 1896 során Nagy Virgil tervei alapján készültek el; ezeket a magyar címerrel és két-két turulmadárral díszítették, a híd kivilágítását pedig elektromos- és gázlámpákkal oldották meg. Az építkezés már 1896 augusztusában befejeződött, a zöld színűre festett hidat pedig a millenniumi ünnepségsorozat keretében, 1896. október 4-én nyitották meg a forgalom előtt. A hídavatáson maga Ferenc József is részt vett, sőt, az utolsó szegecset az uralkodó saját kezűleg verte be a helyére.

A király tiszteletére elnevezett építmény aztán rövid időn belül a budapesti közlekedés egyik legfontosabb csomópontja lett: 1898-ban a hídon megindult a villamosközlekedés, három évtizeddel később pedig az első menetrend szerinti autóbuszok is ezen az átkelőhelyen keresztül jutottak el Budára. A Ferencz József híd a főváros panorámájának egyik leggyönyörűbb eleme lett, ám a második világháború pusztítását így sem kerülte el, ugyanis a megszálló német hadsereg Budapest ostroma idején – 1945 januárjában – ezt az átkelőt is felrobbantotta. Az építmény romjai később 9 hónapon át a felszabadított Budapest pontonhídjának elemeiként szolgáltak, Sávoly Pál irányítása alatt aztán 1946 tavaszán megkezdődött a Ferencz József híd újjáépítése.

A helyreállított és kékre festett átkelőt 1946. augusztus 20-án adták át másodszor a város polgárai számára, a híd pedig az új szín mellé új nevet is kapott. Mivel 1946 februárja óta Magyarország államformája köztársaság volt, a főváros akkori vezetői már nem ragaszkodtak túlzottan Ferenc József emlékéhez, ehelyett inkább a Szabadság híd nevet adták a helyreállított építménynek. Bár az 1980-as felújítás során az átkelőhely visszakapta eredeti zöld színét, a 2007–09 között zajló munkálatok során pedig régi díszítéseit is restaurálták, Budapest talán leggyönyörűbb hídja máig megőrizte 1946-ban kapott nevét.