Megjelenik Bram Stoker Drakula című regénye

Szerző: Tarján M. Tamás

1897. május 26-án jelent meg Londonban Bram Stoker író Drakula grófról szóló regénye, melynek népszerűsége a 20. század egyik legismertebb természetfeletti figurájává tette a vámpír alakját.

Stoker egy elszegényedett írországi családból származott, szülei szűkös anyagi helyzetük ellenére azonban gondoskodtak taníttatásáról. Az író gyermekkorában hosszú ideig nem tudott járni, állítólag ekkor szerette meg az olvasást, és a dublini Trinity College elvégzése után végül az irodalmi pályára választotta. Stoker előbb Dublinban írt színikritikákat, majd a híres színész Sir Henry Irving mellett dolgozott. Első regényét 1875-ben – 28 évesen – jelentette meg, mérsékelt sikert arató könyve A végzet lánca címet viselte. Később megházasodott, és Londonba költözött, ahol rémtörténetekkel próbálta felkelteni olvasói érdeklődését, miközben megismerkedett a kor leghíresebb alkotóival, az amerikai Walt Whitmannel, Arthur Conan Doyle-lal, és Bernard Shaw drámaíróval is. Élete során az író tollából 17 regény született – pl. A kígyó útja, 1890-ben –melyek szolid fogadtatásban részesültek, ám halála után a Drakula gróf rémtetteiről szóló művével döntő befolyást gyakorolt a könnyű irodalomra.

Sokan tévesen azt gondolják, hogy a vámpír elnevezés és a megteremtett kreatúra Stoker újítása volt. Ebben az időszakban a könnyű irodalmi műfajban alkotó jelentős írók – pl. Robert Louis Stevenson, H. G. Wells, Arthur Conan Doyle – számos hasonló, természetfeletti lényeket megjelenítő művet jelentettek meg az úgynevezett inváziós irodalom részeként, ami a viktoriánus Angliában élte fénykorát. Mindazonáltal mind a népi mondakörökben, mind korábbi irodalmi munkákban megjelentek már vámpírok, akik közül addigi leghíresebb talán a John Polidori által elképzelt angol nemes, Lord Ruthwen volt. Magyarországon a tündelevény mesebeli alakja hasonló tulajdonságokkal bírt, mint Stoker Drakulája. Az író hat éven át gyűjtött anyagot regényéhez: forrásai elsősorban a londoni könyvtárak voltak, ugyanis soha nem járt Kelet-Európában.

A történet névadója, Drakula egy létező történelmi személy, akit Stoker vagy II. Vlad Dracul (ur. 1436-1442/1443-1447) havasalföldi fejedelemről mintázott – ebben az esetben azért áll a Dracul, azaz sárkány jelző, mert Luxemburgi Zsigmond adománya révén a Sárkányos Rend tagja volt – vagy a kegyetlenségéről ismert fiáról, III. Vlad Tepesről, aki szadizmusa miatt kapta az ördög értelemben is használt Dracul jelzőt. Utóbbi fejedelem hosszú ideig Hunyadi Mátyás – megbízhatatlan – szövetségese volt, aki 12 éven át raboskodott Visegrádon, uralkodása pedig elsősorban karóba húzásairól és népének tizedeléséről vált hírhedtté.

A Drakula-történetek eredetije egy naplóregény, melyben Jonathan Harker ügyvéd intézőként érkezik egy elhagyatott kastélyba, az erdélyi Kárpátok hegyei közé, ahol a halhatatlan vérszívó gróf csapdába ejti, és kis híján meggyilkolja őt. Az ügyvéd elmenekül a vámpír elől, de Drakula követi őt Angliába, miközben rejtélyes halálesetek jelzik útját. Angliában a gróf Harker menyasszonyát, Minát és annak barátnőjét, Lucyt is befolyása alá vonja, utóbbi nőből aztán vámpírt is kreál. A regény arról a nyomozásról szól, amit Harker, Van Helsing doktor és Mina folytatnak, hogy kitalálják, ki ez a kreatúra, és hogyan lehet őt elpusztítani, ami végül sikerül is (Stoker volt az első híres író, aki kidolgozta az ismert vámpírkaraktert, melynek fő gyengeségei a fokhagyma, a napfény és a szívbe szúrt tőr).

Bár a Drakula sok szempontból a korszak horrorirodalmának tipikus példája, népszerűsége folytán az irodalomkritikusok alapos elemzésnek vetették alá, melyek érdekes megállapításokat eredményeztek például a viktoriánus társadalom, a nők korabeli helyzete terén. Bár Stokert ma már a vámpírirodalom atyjának tekintik, 1912-ben bekövetkező haláláig nem sok elismerés érte a Drakula megírásáért.

A vámpír gróf története a húszas évek során vált népszerűvé, később számos színpadi művet ihletett, majd a filmvásznat is meghódította. Az 1931-es hollywoodi produkcióban a világhírű magyar származású színész, Lugosi Béla alakította a vérszomjas grófot, színészi tehetségével is hozzájárulva ahhoz, hogy Drakula és a vámpírok alakja máig meghatározó része legyen a fantasztikus irodalomnak.