Dag Hammarskjöld születése

1905. július 29-én született Dag Hammarskjöld svéd politikus és közgazdász, az ENSZ második főtitkára, aki 1961-ben bekövetkezett halála előtt nyolc évig állt a nemzetközi szervezet élén.

Hammarskjöld Jönköping városában látta meg a napvilágot, édesapja, Hjalmar az első világháború alatt három évig a semleges skandináv ország miniszterelnöke volt. A későbbi főtitkár a híres Uppsalai Egyetemen és a Stockholmi Nemzetgazdasági Főiskolán a jog és a közgazdaságtan terén folytatott tanulmányokat, később a fővárosban doktorált. Hammarskjöld 1930-tól kezdve egy, a munkanélküliség visszaszorítására létrehozott kormányzati bizottság titkára volt, majd a Svéd Banknál ugyancsak titkári, 1941 után pedig – hét évig – elnöki pozícióban tevékenykedett. A politikus sohasem tartozott egyik párthoz sem, ennek ellenére a svéd kormányokban – elsősorban a szociáldemokrata kabinetekben – gyakran nyert el jelentős tisztségeket: 1945 során a Hansson-kormányban a pénzügyek és a költségvetés felügyelője, 1949 után Tage Erlander kabinetjében pedig külügyi államtitkár lett. Hammarskjöld központi szerepet játszott a Marshall-terv párizsi tárgyalásain, részt vett az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet alapításában, miközben hazájában tárca nélküli miniszter lett. A politikust 1954-ben a Svéd Akadémia is tagjai közé fogadta.

Miután Hammarskjöld jelentős pozíciói dacára mentes volt a politikai részrehajlástól, a norvég Trygve Lie lemondása után az ENSZ Biztonsági Tanácsa – 11-ből 10 szavazattal – a svéd politikust jelölte a nemzetközi szervezet főtitkárának. Miután 1953 áprilisában az ENSZ Közgyűlés elsöprő többséggel támogatta a választást, ő lett a második, aki betölthette ezt a pozíciót. Hammarskjöld nyolcéves irányítása alatt – 1957-ben újraválasztották őt – számos problémával kellett szembenézzen, melyek java része az ötvenes-hatvanas évek fordulóján tetőző hidegháborús válságból eredt. A főtitkár első nevezetes tette 1955-ös kínai látogatása volt, ahol a kommunista vezetést sikerült rábeszélnie 15, a koreai háború során fogságba esett amerikai pilóta szabadon bocsátására. Bár Hammarskjöldnek nem volt elég ereje az 1956-os szuezi válság során kirobbanó háború és a magyarországi forradalom leverésének megakadályozására, utóbbi esetben kulcsszerepe volt abban, hogy az ENSZ vizsgálóbizottságot állított fel, és 1958 decemberében elítélte a szovjet beavatkozást.

Főtitkársága utolsó évében Hammarskjöld a dekolonizációt követő kongói krízis megoldására törekedett – 1960-ban négyszer is járt Belga Kongó, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság területén –, de miután ENSZ békefenntartókat küldött a térségbe, a Szovjetunió leváltását követelte. Az ellentét forrása az volt, hogy a főtitkár elutasította – a szovjetbarát – Patrice Lumumba kongói elnök azon kérését, hogy fegyverrel segítse a szakadár Katanga tartományban kirobbant lázadás leverését. Miután Hammarskjöld nemet mondott, Lumumba Hruscsovhoz fordult, aki a válság nyomán megragadta az alkalmat a főtitkár elleni támadásokra, mondván egy háromtagú bizottság alkalmasabb volna a szervezet vezetésére, mint egyetlen személy.

A hat éven keresztül – 1966-ig – tartó vérontást Hammarskjöld végül élete árán sem akadályozhatta meg. Miután 1961 szeptemberében a főtitkár hírül vette, hogy az ENSZ békefenntartóit ostrom alá vették a Katangában harcoló szakadárok, azonnal a térségbe utazott, hogy kieszközöljön egy újabb fegyverszünetet. Hammarskjöld gépe a szeptember 17-18-i éjszakán az észak-rhodesiai – ma: Zambia – Ndola mellett a földbe csapódott, a katasztrófa során pedig a Douglas DC–6 valamennyi utasa életét vesztette. Később az ENSZ és a rhodesiai hatóságok is kivizsgálták a baleset körülményeit, és bár máig népes tábora van a Hammarskjöld meggyilkolásáról szóló összeesküvés-elméleteknek, a nyomozások során erre nem találtak bizonyítékot. Dag Hammarskjöld, az ENSZ második főtitkára már életében elnyerte a világ közvéleményének tiszteletét – John F. Kennedy amerikai elnök a 20. század legnagyobb politikusának nevezte őt –, akinek a békéért tett erőfeszítéseit posztumusz béke Nobel-díjjal is elismerték.