2017. december 16.

1908. április 21. | Cook eléri az Északi-sarkot

Szerző: Tarján M. Tamás

1908. április 21-én érte el – vitatott sikerű – expedíciója során a földrajzi Északi-sarkot Frederick Albert Cook amerikai sebészorvos és felfedező.

Az Északi-sark, déli párjához hasonló módon már a felfedezések kezdete óta izgatta a földrajzzal foglalkozók fantáziáját, Földünk eme különleges pontjairól számtalan legenda szövődött az évszázadok során. Már a 16. században közismert volt az a később helyesnek bizonyuló feltételezés, hogy az északi sarkpont alatt tenger hullámzik. A kalandos expedíciókat kedvelők agyában hamar megfordult az ötlet, hogy enyhébb évszakban az Arktisz óceánja egy sokkal rövidebb hajózási útvonalat biztosíthatna, az első expedíciók célja egy ilyen átjáró felfedezése volt. A 19. század során gyarapodtak meg az észak felé indított tengeri expedíciók, elsőként William Edward Perry lépte át az északi szélesség 82. fokát 1827-ben, amit Nansen norvég felfedező csak 1895-ben tudott túlszárnyalni, elérve a 86. fokot. 1897-ben még egy léggömbbel is megkísérelték az északi pólus elérését, ám a svéd expedíció kudarccal zárult. A századforduló környékén valamennyi próbálkozó a 87. szélességi fokon belül maradt, Cook állítólagos 1908-as útja tehát hatalmas eredmény volt.

Frederick Cook egy New York államban élő család gyermekeként látta meg a napvilágot 1865-ben, fiatal korától kezdve az orvostudomány iránt érdeklődött, majd a Columbia Egyetemen végzett. Cook már 25 évesen részt vett a Robert Peary által 1891-ben szervezett északi expedícióban, majd – hasonlóan hajóorvosként – 1897-ben a Belgica hajóval végrehajtott antarktiszi felfedezőúton is szolgált. A Belgica útja során Cook érdeme volt, hogy a hónapokig jég közé szoruló hajó legénysége életben maradt, megmentette többek között a Déli-sark későbbi meghódítójának, Roald Amundsennek az életét is. Az amerikai utazó első jelentősebb önálló útja az alaszkai McKinley-csúcs 1906-os megmászása volt, amit csupán egyetlen társ beszámolója és egy kép bizonyított. Ezután hajtotta végre 1907/08-as északi-sarki expedícióját, melyre Cookot két grönlandi inuit férfi kísérte el. Az út navigációs hibák és a sarki jégtáblák váratlan olvadása miatt 14 hónaposra húzódott, és kis híján a felfedezők éhhalálával végződött, a felfedező állítólag egy bálnavadász hajónak köszönhette a túlélést. Az utazó elbeszélése szerint 1908. április 22-én érte el az északi pólust, miután két társával északra indult az Axel Heiberg-szigettől.

Cook kevés bizonyítékkal alátámasztott állításait nem vonták kétségbe egészen addig, míg egy évvel később Robert Peary végre nem hajtotta a maga Északi-sarki útját – a kutatók szerint maximum 40 kilométerre közelítette meg a sarkpontot – és követelte az elsőnek járó dicsőséget. Bár Cook gratulált Pearynek a sikeres visszatérés után, vetélytársa kíméletlen kampányba kezdett ellene. Először az orvos-felfedező 1906-os alaszkai expedíciójának hitelességét akarta kétségbe vonni, ezért lefizette Cook egykori hegymászótársát, aki azt nyilatkozta nem sokkal később, hogy valójában el sem érték a McKinley-csúcs tetejét (Hudson Stuck 1913-as, bizonyítottan sikeres csúcskísérlete után kiderült, hogy Cook valóban nem azt a hegyet mászta meg). Pearynek sikerült így kellőképpen diszkreditálnia ellenfelét ahhoz, hogy Cook északi-sarki útját is kétségbe vonják, miután az orvos semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni a vádak ellenében. Sok mai kutató elsősorban azért kérdőjelezi meg az amerikai kutató sikerét, mert későbbi elbeszélései az Északi-sarkról, szenvedéseiről és megmeneküléséről erőteljes hasonlóságot mutatnak Jules Vernének egy sarkvidéki expedíciót leíró regényével.

Állítólag létezett egy láda, amiben Cook a feljegyzéseit tárolta, de ezt a viszontagságos út után kénytelen volt egy észak-grönlandi halászfaluban hagyni az inuitok között. Azt is rebesgetik, hogy Pearynek módjában állt volna a ládát elszállítani Grönlandról, de nem tette meg, az állítólagos feljegyzések pedig máig sem kerültek elő. Cooknak felfedezése (?) több kárral járt, mint haszonnal: elkövetkező éveiben az állandó pereskedésre folyt el vagyona nagy része. Később a texasi olajüzletben próbálta megcsinálni a szerencséjét, de törvénytelen spekulációi miatt 1923-ban hétévi börtönre ítélték, felesége elhagyta, egyedül Roald Amundsen, a Déli-sark hőse ápolta vele a barátságot. Az ellentmondásos felfedező 1940-ben halt meg, az északi-sarki verseny első helyezettjének kilétét pedig mind a mai napig nem sikerült megtalálni.