rubicon
back-button Vissza
1918. május 4.

Tanaka Kakuei, az „árnyéksógun” születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1918. május 4-én született Tanaka Kakuei japán miniszterelnök, számos pénzügyi botrány főszereplője, aki tisztességtelen üzletpolitikája miatt kiérdemelte a szigetországban az „árnyéksógun” nevet.

Tanaka szülei földművesek voltak a Honsú sziget északnyugati részén található, akkoriban meglehetősen szegény Niigata prefektúrában, akik az első világháború után egy sikertelen tejipari vállalkozással kétségbeejtő helyzetbe kerültek. A fiú az európai iskolarendszerben nyolc osztálynak megfelelő végzettséggel abbahagyta tanulmányait, Tokióba költözött és az üzleti életben próbált elhelyezkedni. A világháború során Tanaka 1939-től Mandzsúriában szolgált, tisztviselőként egy lovasosztagnál helyezték el, de két év múlva tüdőgyulladást kapott és hazatérhetett. Mivel a későbbiek során már nem hívták vissza a frontra, Tokióban a Szakamoto építési vállalatnál szerzett munkát, és miután feleségül vette a cégtulajdonos lányát, karrierje biztosítva volt. Az após halála után Tanaka 1944-ben átvette és átnevezte a céget, mely szerencsésen átvészelte a második világháború befejező szakaszát, épületei a bombázások ellenére alig szenvedtek sérülést. Ezenfelül a későbbi politikus 1945 nyarán hihetetlenül sikeres üzletet hajtott végre, hat héttel a háború vége előtt megszabadulva hadi kötvényeitől, 78 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget zsebelhetett be.

Az üzletember vagyonát később a politikai életben is kamatoztatni akarta, jelentős adományai révén befolyást szerzett a Mérsékelt Progresszív Pártban (Nihon Sinpótó), de szülőhelyén, Niigatában mindössze 4%-ot szerzett a háború utáni első választásokon. 1947-ben Tanaka belépett a Demokrata Pártba, majd Sidehara Kidzsúró akkori miniszterelnökkel kötött barátsága révén csatlakozott a Liberális Demokrata Párthoz (LDP), és Josida kormányfő alatt az igazságügy-miniszter helyettese lett. A politikus pályáját beárnyékoló gyanús ügyek már 1948-ban elkezdődtek, Tanakát vesztegetés vádjával letartóztatták, mivel a vád szerint 1 millió jent fogadott el kjúsúi bányásztársaságoktól, kenőpénz gyanánt. Bár 1950-ben bűnösnek találták, a fellebbezés révén szabadlábon maradhatott, miközben Oszano Kendzsi japán milliárdos pénzügyi és Szató Eiszaku pártfőtitkár politikai támogatása révén az LDP soraiban maradhatott, és 1951-ben hatalmas győzelem után bejutott a képviselőházba.

Tanaka szavazóbázisa megalapozására létrehozta az Ecuzankai nevű szervezetet Niigatában, mely szülőföldje infrastrukturális beruházásainak legfőbb kivitelezője lett, az üzletember kapcsolatain keresztül tisztázatlan állami támogatásokat használva fel.Tanaka 1957-ben szerezte meg a postai és távközlése miniszteri majd az Ikeda-kormány pénzügyminiszteri posztját, 1965-ben pedig fő esélyesként pályázott az LDP főtitkári székére. Mivel a Tokióban kirobbanó, „Fekete köd” névvel illetett botrány során neve felmerült az illegális telekügyletek kapcsán, végül nagy riválisát, Fukuda Takeót választották meg helyette, akivel később évekig harcolt az LDP-ben. Tanaka akkor tette meg az utolsó lépést a hatalom felé, mikor jó barátja, a miniszterelnöki székben ülő Szató Eiszaku 1971-ben kinevezte a nemzetközi kereskedelemért felelős miniszternek, ezen a poszton ugyanis döntő érdemeket szerzett az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi tárgyalások során és elérte a megszállva tartott Okinava szigetének 1972-es visszaadását.

Tanaka Japán történetének egyik legnépszerűbb elnökeként került hatalomra 1972. július 7-én, hogy két évvel később a börtön árnyékában mondjon majd le posztjáról. Kormányfőként jó kapcsolatot épített ki Nixon amerikai elnökkel, rendezte a szigetország viszonyát Kínával, ugyanakkor tisztességtelen üzleti gyakorlata – sokadszor pályája során – ismét bajba sodorta. Miután 1974 októberében a Bungei Sundzsu nevű újság cikkeket közölt a miniszterelnök sáros ügyeiről, ellenlábasai parlamenti vizsgálatot indítottak az Ecuzankai ellen, aminek hatására egy hónappal a cikkek megjelenése után Tanaka távozott posztjáról. A politikus igazi megpróbáltatásai azonban ekkor kezdődtek, a világméretű Lockheed-botrány ugyanis begyűrűzött Japánba.

A repülőgépeket gyártó cég körüli felfordulás még 1971-ben kezdődött, amikor az állami támogatások nyomán az Egyesült Államok szenátusa pénzügyi vizsgálatot rendelt el a Lockheed-nál. Ennek eredményeként derült fény arra, hogy a cég világszerte (Németországban, Hollandiában, Szaúd-Arábiában, Olaszországban, Japánban, stb.) több kormányzati tisztviselőt és alvilági figurát fizetett le egy-egy kedvező értékesítés alkalmával. Japánban a botrány főként a legfőbb japán légitársaságot, az ANÁ-t és a Minoru Genda vezérkari főnök által irányított légierőt érintette, a tanúvallomások szerint azonban a kedvező döntésért Tanaka is kapott mintegy 3 millió dollárnyi kenőpénzt. Bár az Egyesült Államok eltussolta volna az ügyet a jó viszony érdekében, a Tanaka korrupciójára kampányt építő Miki Takeo miniszterelnök kérésére részletes vizsgálat indult, aminek eredményeképpen 1976 júliusában a volt kormányfőt őrizetbe vették és csak 200 millió jen óvadék ellenében engedték el. Tanaka, pályafutása során sokadszor, ismét tárgyalásokra és meghallgatásokra járt, melyek végén 1983-ban négyéves börtönbüntetésre ítélték, bár ezt sohasem töltötte le.

Számtalan botrány és per után politikai renoméja még mindig szilárdan állt, képviselőházi székét megőrizte, sőt, alkuk révén még az LDP-be is visszatérhetett. Közben alkoholizmusából is eredően egészsége megromlott, magas vérnyomásban szenvedett, majd élete végén cukorbetegség is gyötörte, de a fellebbezések révén haláláig elkerülte a börtönt. Az „árnyéksógun” nevet joggal viselő politikus 78 esztendős korában, 1993. december 16-án halt meg tüdőgyulladásban, az általa alapított frakció egészen napjainkig megmaradt az LDP-n belül.