2017. július 22.

1925. július 18. | A Mein Kampf megjelenése

Szerző: Tarján M. Tamás

1925. július 18-án jelent meg Adolf Hitler, a későbbi német diktátor hírhedt műve, a Mein Kampf, melyben a szélsőjobboldali politikus saját életrajzát, világnézetét és politikai programját ötvözte. A könyv antiszemitizmusával, árja fajelméletével, erőszakos törekvéseivel és a Hitler által vizionált „új renddel” egy újabb világháború rémképét és korábban soha nem tapasztalt népirtások borzalmait vetítette – és idézte – elő.

Hitlert az 1923-as – sikertelen – müncheni sörpuccs után ötéves büntetésre ítélték a landsbergi fegyházban, amiből végül csak 9 hónapot töltött börtönben. A szélsőjobboldali politikus, aki a Nemzetiszocialista Párt élén át akarta venni a hatalmat Bajorországban, rendkívül enyhe bánásmódban részesült Landsbergben, fogsága idején például vendégeket fogadhatott, ajándékokat kapott; így történt meg, hogy Hitler kilenc hónap alatt lediktálhatta a Mein Kampf két kötetét legközelebbi bizalmasa, Rudolf Hess számára. A mű első része, melyet „Számvetésként” szokás fordítani, 1925. július 18-án került a könyvesboltokba, a „Nemzetiszocialista mozgalom” című második rész pedig egy év késéssel jutott el az olvasókhoz. Hitler műve az első esztendőben főleg a párt támogatói között szerzett mérsékelt népszerűséget: az eladási statisztikák szerint 12 hónap alatt mintegy 9500 példány kelt el belőle.

Miután a náci vezér 1933-ban hatalomra került, művét kultikus tisztelettel vetette körül: a Mein Kampf hamarosan megjelent friss házasoknak szánt díszkötésben – mint a Führer személyes ajándéka –, kiadták 50. születésnapja alkalmából, és 1940-ben, a háború kitörése után is. Becslések szerint a hitleri Németország bukásáig mintegy 6 millió példányt adtak el belőle. A náci pártvezér – hasonlóan a legtöbb diktátorhoz – könyvét ideológiai alapműnek szánta mozgalma számára, és abban reménykedett, hogy a Mein Kampfban közzétett program hozzásegítheti őt a hatalom megszerzéséhez. Hitler ennek megfelelően az 1928-as választásokon elszenvedett csúfos kudarcot műve hiányosságaira vezette vissza, és nekilátott egy második, magyarázó munka megírására, amely sohasem került nyilvánosságra.

A Mein Kampf ellentmondásosnak mutatkozik abból a szempontból, hogy szerzője megtalálta a módját, hogy a legsötétebb célokat szolgáló egyszerű demagógiát és saját bonyolult ideáit egy könyvben helyezze el. Az első törekvés a szélesebb olvasótömegeknek szólt; Hitler elsősorban számukra fogalmazta meg konkrét terveit – a versailles-i békerendszer szétzúzása, reváns a franciákon és oroszokon, az élettér kiterjesztése keleti irányban –, és antiszemitizmusából merítve ugyancsak számukra teremtette meg a mindent irányító zsidóság sztereotípiáját, amit szellemi örökösei máig tovább éltetnek. A fajok általa vizionált harcának bemutatása érdekében a náci vezető felhasználta a fajelmélet és a szociáldarwinizmus elméleti kidolgozóinak alkotásait, bár gondolataikat torzított és leegyszerűsített formában vette át: ezen eszmék jegyében osztályozta az alsó- és felsőbbrendű népeket, hogy megindokolhassa a német nép vezető szerepét Európában és az egész világon.

Hitler célja az volt, hogy olvasóival a Németországot sújtó és fenyegető tényezők – korrupció, a liberális állam összeomlása, gazdasági válság, nemzetközi tekintélyvesztés az egyik oldalon, a bolsevizmus fenyegetése a másikon – mögött a mindent irányítani képes zsidóságot láttassa; ilyen módon táborát később egy jól körülírható, de nehezen definiálható ellenséggel szemben egyesítette, mellyel már könyve tanúsága szerint is könyörtelenül le akart számolni. Vita zajlik arról, hogy a későbbi diktátor vajon ebben az időben már az Endlösung, azaz a népirtás eszközével akart -e megszabadulni a zsidóságtól, mindenesetre kitelepítésük és kifosztásuk tervét már 1925-ben is nyíltan hirdette. Hitler a Mein Kampfban elítélő módon nyilatkozott a demokratikus rendről, ehelyett egyetlen vezető – saját maga – hatalomba emelése mellett tett hitet, aki képes lesz majd a németeket a szerinte megfelelő irányban vezetni.

Vita folyik arról is, hogy a könyvben kitűzött célok mennyire pontosan feleltethetőek meg a gyakorlatban megvalósított náci programnak, de ahhoz nem fér kétség, hogy Hitler véres tervei már a világháború előtt 15 évvel kikristályosodtak. A Führer könyvében éppen az volt a tragikus, hogy hamis, demagóg, de könnyen megfogható logikával levezetett magyarázatokkal szolgált a válságjelenségekre, így az egyszerűbb embereket hamar céljai szolgálatába állíthatta: egy olyan rendszer igájába, mely aztán a történelem legszörnyűbb háborújának és népirtásainak legfőbb felelőse lett.

A konkrét programpontok mellett Hitler azt is fontosnak tartotta, hogy forradalminak gondolt nézeteit megismertesse a világgal, ez azonban már felemás módon sikerült: maga, Mussolini, későbbi világháborús szövetségese is úgy nyilatkozott a Mein Kampfról, mint az egyik legunalmasabb könyvről, amit valaha forgatott. A zavaros és tudományos alapot nélkülöző fajelméleti fejtegetések nem nyerték el az olvasók érdeklődését, de Hitler homályos világképe sem, mely az antik kor idealizálásának, az antiszemitizmusnak és a militarizmusnak sajátos keverékét adta. A náci vezető történelemképének középpontjában – jellemzően – saját maga állt, mint egy új kor hírnöke, aki megvalósítja Németország ősi feladatát, meghódítja Európát, és létrehozza azt az – ókori Róma alapján megrajzolt – erőfölényen alapuló társadalmat, mely egykor – szerinte – az „árja” germánoké volt.

A diktátor erőszakos világnézete elutasította Európa másfél ezer éves szellemi-társadalmi fejlődését, és olyan eszméket kárhoztatott – természetesen a zsidóságot kiáltva ki mindenben bűnösnek – mint az antik kultúrát felvirágoztató reneszánsz, a skolasztika, vagy a modern demokrácia alapgondolatait magában hordozó felvilágosult racionalizmus. Mindezek helyett Hitler egy olyan alternatívát kínált, mely aztán a gyakorlatban a második világháborút, a holokauszt szörnyűségeit, Európa pusztulását és milliók szenvedését eredményezte. A Mein Kampf esetében tehát nem az volt a legszörnyűbb, hogy Adolf Hitler 1925 során megörökítette torz gondolatait, hanem hogy politikusi és szónoki tehetsége segítségével módot és támogatókat talált a történelem legnagyobb gonosztetteinek végrehajtásához, melyek máig kísértik az egész emberiséget.