Federico García Lorca halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1936. augusztus 19-én gyilkolták meg a francóista milícia katonái Federico Garcia Lorcát, a 20. századi spanyol irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotóját, aki elsősorban mint költő és drámaíró szerzett világhírt.

García Lorca – ez a teljes vezetékneve – az általa annyiszor megénekelt festői Andalúziában, egy földbirtokos gyermekeként látta meg a napvilágot, 1898-ban. A művész tíz esztendős korában a család Granadába költözött, ezért Federico itt kezdte meg tanulmányait, és – az andalúz táj mellett – a város kávéházának társasága formálta művészetét. Kevesen tudják, de a világhírű irodalmár kezdetben a zene irányában akarta elkötelezni magát – tehetséges zongorista volt –, ennek megfelelően első, spanyolországi körutazása során készített tájleírásait is zeneművek címeivel illette. García Lorca a Granadai Egyetem egyik professzorának, Fernando de Los Ríosnak az ajánlására Madridban folytatta tanulmányait, ahol olyan – később híressé váló – művészekkel kötött barátságot, mint Salvador Dalí, a festő, vagy Luis Bunuel filmrendező.

A fővárosban jelent meg az író első verseskötete és színpadi műve is, mely egy pillangó és egy csótány szürreális és tragikus szerelméről szólt. A halált hozó pillangó azonban az első előadások után kedvezőtlen fogadtatásra talált, a nézők és kritikusok pedig addig élcelődtek García Lorca művén, hogy az író később le is tagadta azt, és az 1927-ben debütáló Mariana Pinedát tekintette első darabjának. Az alkotó egyébként – irodalmi tehetsége mellett – igazi polihisztor volt, a művészetek szinte minden területén: festett, zenélt, és darabot rendezett, miközben mint díszlettervező és dramaturg is közreműködött.

Sikerei közben ugyanakkor a művész magánélete – elsősorban homoszexualitása miatt – kudarcokban és keserű csalódásokban bővelkedett. García Lorca a húszas évek végén régi barátaival is szakított, mert úgy érezte, az Andalúziai kutya című világhírű szürrealista filmmel Dalí és Bunuel őt akarták kigúnyolni. A sértődött író 1929-ben Amerikába utazott, ahol költészetét a Columbia Egyetemen szerzett tudás révén fejleszthette, miközben szemtanúja volt a Wall Street összeomlásának. A neves író csak a Primo de Rivera tábornok vezette rendszer 1931-es bukása után tért haza, a köztársaság alatt pedig jól alakult élete. Hamarosan színházigazgató lett Madridban, és ekkor születtek leghíresebb művei, például a Vérnász, a Yerma és a Bernarda Alba háza is.

García Lorca a köztársaság elkötelezett híve – és ismert liberális közéleti szereplő – volt, így aztán az 1936 nyarán mind feszültebbé vált légkörben – számos merénylet és gyilkosság után – jónak látta vidékre költözni. A híres író néhány nappal a Franco tábornok által megindított puccs előtt érkezett meg Granadába, de augusztus 18-án unokatestvére, a város polgármestere a francóista milícia áldozata lett. Ezen a napon García Lorcát is elhurcolták, és feltehetően másnap – Víznar falu közelében – agyonlőtték. A legendás író holttestét jeltelen tömegsírba temették, földi maradványait a Granadai Egyetem által finanszírozott 2009-es expedíció sikertelenül próbálta megtalálni.

Miután Franco győzedelmeskedett a polgárháborúban, García Lorca művei hosszú időre indexre kerültek, és csak 1953-ban jelenhetett meg belőlük egy gondosan átvizsgált válogatás. Egészen a szélsőjobboldali rezsim bukásáig kellett várni, míg az író életművét korlátozások nélkül meg lehetett csodálni. Federico García Lorca ugyanakkor nem csak műveivel vívta ki a világ tiszteletét, neve odakerült a szabadság és a demokrácia mártírjai közé is.