2017. június 28.

1938. március 5. | Darányi Kálmán meghirdeti a győri programot

Szerző: Tarján M. Tamás

„1. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy honvédelmi, illetőleg légvédelmi célokra, utak és hidak építésére, az államvasutak és a hajózás, valamint a posta, távirda és távbeszélő felszerelésének és berendezésének fejlesztésére, a telepítés és házhelyszerzés előmozdítására, a mezőgazdasági termelés és értékesítés támogatására, az öntözéses gazdálkodás előmozdítása érdekében az 1937:XX. törvénycikkel elhatározott munkálatok tervszerű végrehajtására és más vízügyi beruházásokra, a mezőgazdasági szakképzés és a népoktatás céljait szolgáló iskolák, előadótermek és egyéb intézmények építésére és felszerelésére, a falu egészségügyi és szociális helyzetének emelése céljából az egészségügyi szervezet kiépítésére, egészséges ivóvízzel való ellátásra, bányászati és nyersanyagkutatásra, valamint a nyersanyagok felhasználásának előmozdítására és más közmunkákra, végül a mezőgazdasági hitel előmozdítására, az állami költségvetésekben megállapított összegeken felül, összesen mintegy Egyezer millió (1,000.000,000) P-t fordítson.”
(Részlet a győri programról szóló 1938. évi XX. törvénycikkből)

1938. március 5-én, a Nemzeti Egység Pártjának győri nagygyűlésén tartotta híres beszédét Darányi Kálmán miniszterelnök, melyben egy ötéves, átfogó gazdasági fejlesztési programot hirdetett meg.

A magyar vezérkar és a politikai elit már az 1930-as évek elején meg volt győződve arról, hogy Európában az elkövetkező évtizedben újabb általános háború fog kirobbanni, melynek elkerülésére – elsősorban geopolitikai okokból – Magyarországnak nem sok esélye nyílt. Miután a trianoni békeszerződésben megszabott haderő nem tudta biztosítani hazánk védelmét, a katonai stratégák és a gazdasági szakemberek több akciótervvel is előálltak a Magyar Királyi Honvédség fejlesztését illetően: Rátz Jenő vezérkari főnök beosztottjai 1937-re egy olyan programot készítettek, mely 21 gyalogos, 4 gyorsan mozgó és egy repülőhadtest felállítását irányozta elő. Ennek az összkiadása 1,7 milliárd pengőre rúgott, ami a ’30-as évek végén tapasztalható konjunktúra ellenére is hatalmas összegnek tűnt.

A nehézségeket jól jelzi, hogy Magyarország még Imrédy Béla igen optimista becslése szerint is csupán évi 100 millió pengőt tudott volna ráfordítani a hadsereg fejlesztési programjára, külső segítségre pedig nem számíthatott, ugyanis hazánk legfőbb gazdasági partnere, a náci Németország támogatásáért cserében elvárta volna, hogy a magyar diplomácia kiszolgálja a német érdekeket. Ez nem csak azt jelentette, hogy a Darányi-kormány kénytelen volt önerőből végrehajtani tervét, hanem azt is, hogy az 1937 végére már körvonalazódó program nem koncentrálhatott kizárólag a honvédelem fejlesztésére.

Mindez Darányi Kálmán 1938. március 5-i győri beszédéből is világosan kitűnik, hiszen – a közhiedelemmel ellentétben – a miniszterelnök a fenti törvényszövegben is megemlített 1 milliárd pengőt nem kizárólag a Magyar Királyi Honvédség fejlesztésére szánta. A NEP győri nagygyűlésén meghirdetett program valójában egy átfogó gazdasági akcióterv volt, mely „csak” 600 millió pengőt akart a fegyverkezésre fordítani – erre különadó kivetésével teremtettek pénzt, mely az 50 000 pengőnél nagyobb vagyonnal rendelkező polgárokat és vállalatokat terhelte –, a maradék 400 millióból úgynevezett „közvetett fejlesztések” finanszírozását tervezte. Az utóbbi elsősorban az infrastruktúra kiépítését jelentette, de a mezőgazdaság, a bányászat, sőt, a népoktatás támogatása is kiemelt helyre került, ezért mondhatjuk azt, hogy a győri program nem pusztán egy fegyverkezési akcióterv volt.

A tervezet kidolgozói első körben a haderő létszámának növelését és felszerelését irányozták elő, ezután kerülhetett sor a fegyverzet és a járműpark korszerűsítésére. A Darányi-kormány öt évben szabta meg a győri program futamidejét, vagyis a magyar hadsereg-fejlesztési terv sok szempontból megkésettnek tekinthető, hiszen a térség államainak döntő többsége már jóval előbb – Románia például 1935-ben – megkezdte a fegyverkezést. Mindezt azért fontos megemlíteni, mert sokan úgy interpretálják a Darányi-kormány programját, mint a „fasizálódás”, a háborús agresszióra való felkészülés bizonyítékát. Ez a vád ugyanakkor nem állja meg a helyét, hiszen, mint láttuk, a győri program egy átfogó gazdaságfejlesztési koncepciót képviselt, a fegyverkezés pedig a határok védelme miatt is elengedhetetlen volt.

A hadsereg fejlesztése persze még 1938 tavaszán is komoly akadályokba ütközhetett volna, hiszen a versailles-i békerendszer – egyre inkább semmibe vett – korlátozó rendelkezései változatlanul éltek, a revíziós törekvések felett éberen őrködő kisantant pedig nem volt hajlandó elismerni hazánk fegyverkezési egyenjogúságát. Paradox módon ebből a karanténból épp Benes csehszlovák elnök támogatása jelentett kiutat; a politikus abban bízott, hogy ezzel a gesztussal javíthatja viszonyát Magyarországgal, ugyanis román és jugoszláv szövetségesei mindinkább Berlin befolyása alá kerültek. A változó hatalmi helyzetet az 1938 augusztusában aláírt bledi egyezmény is megmutatta, melyben a kisantant végül is megadta a fegyverkezési egyenjogúságot Magyarország számára. Ez a szerződés csak utólagos jóváhagyás volt, hiszen a győri program ekkor már megkezdődött, gazdaságélénkítő hatása miatt pedig hamarosan túl is szárnyalta az eredeti várakozásokat.

A terv futamidejét 1939-ben két évre szállították le, 1940 őszére pedig az előirányzott fejlesztések meg is valósultak; a konjunktúrát jelzi, hogy a győri program hivatalos befejezéséig csak a hadsereg 1,6 milliárd pengőből gazdálkodhatott. A Darányi-kormány által felvázolt terv és a második világháború kirobbanása pezsdítő módon hatott az akkor még semleges Magyarország gazdaságára – munkahelyeket, piacokat és profitot teremtett –, a győri program által felszerelt hadsereg színe-virágát azonban később sajnálatos módon a Don-kanyarban, idegen érdekekért áldoztuk fel.