2017. november 18.

1940. november 14. | A Luftwaffe elpusztítja Coventry városát

Szerző: Tarján M. Tamás

„Reggel jöttünk csak elő, és minden szörnyűséges, ködös és hideg volt. A mellettünk lévő telken egy hatalmas kráter éktelenkedett, ami olyan mély volt, mint két emeletes busz magassága. Mivel a németek elvették a gázt, a vizet és az elektromos áramot, ezért borzasztó nehéz helyzetbe kerültünk.”

1940. november 14-én éjszaka hajtotta végre a német Luftwaffe talán legpusztítóbb bevetését, mely során bombázói földig rombolták az egyik legfontosabb brit ipari központ, Coventry épületeinek döntő többségét. A támadás után a városban szinte egyetlen sértetlen ház sem maradt, a gyárak, üzemek mintegy háromnegyede teljesen elpusztult, a szörnyű dúlásról pedig egy új német szó, a coventrieren kifejezés tanúskodott.

Coventry végzetét a 19. század végén kezdődő robbanásszerű fejlődés hozta el, mivel a város eztán a szövőipar és az órakészítés helyett előbb a varrógépek, majd a kerékpárok, végül a gépkocsik gyártásának a központja lett. A West Midlands-i település hamarosan nehézipari fellegvárrá nőtt, ahol a második világháború előestéjére olyan vállalatok telepedtek meg, mint a General Electric Company, a Dunlop, vagy a Rootes-csoport; ezek az üzemek 1939 után gyakorlatilag nélkülözhetetlenné váltak a brit hadigazdaság számára. Miután Churchill kormánya de facto is háborúba lépett a náci Németország ellen, a coventryi létesítményeket álcázni próbálták a bombázások megelőzése érdekében, de ezek az erőfeszítések természetesen nem jártak sikerrel.

1940 augusztusában  egy német pilóta véletlenül egy londoni lakótelepet vett célba, ezzel a légiháború végzetesen eldurvult – a britek ugyanis válaszul Berlint támadták, Hitler pedig szeptember 7-én elrendelte a civil célpontok terrorbombázását –, vagyis a Luftwaffe Heinkel He–111-es bombázói Coventry égboltja felett is mind gyakrabban jelentek meg. A nácik az ipari létesítmények mellett a város új filmszínházát és az egyik kórházat is megsemmisítették, támadásaik 1940 októberében például 176 áldozatot követeltek.

Coventry sorsát egy 1940. november 8-i brit „portya” pecsételte meg, mely során a Royal Air Force bombázói a náci párt szimbolikus „szülőhazáját”, Münchent vették tűz alá, ezzel pedig jobban felbőszítették Hitlert, mint az augusztus végi berlini támadással. A náci Németország légiereje nem sokáig késlekedett a bosszúval, Göringék ugyanis hat napon belül kidolgozták a Holdfényszonáta-haditervet, melynek célpontjául Coventry városát választották. A Hugo Sperrle és Albert Kesselring által irányított akcióban több mint 500 bombázó vett részt, amelyek Franciaországból indultak el a szörnyű küldetés végrehajtására.

Miután a britek sikertelenül próbálták megzavarni a nácik éjszakai bombázáshoz használt rádióműszerét – az úgynevezett X-Gerät nevű készüléket –, este 19:20-kor az első kötelék megjelent Coventry fölött, és gyújtóbombák, valamint foszforos és magnéziumos robbanószerkezetek segítségével láthatóvá tette a várost a később támadó gépek számára. A második hullám aztán már jóval nagyobb hatásfokú bombákkal, és ejtőernyőn leeresztett „légi aknákkal” érkezett – ezeket elsősorban a tetők elpusztítására alkalmazták –, így Coventryt hamarosan szörnyű robbanások rázták meg. Bár a hivatásos és önkéntes tűzoltók igyekeztek megállítani a pusztító lángokat, esélyük sem volt a németek ellen, ugyanis amint az egyik kötelék kioldotta bombaterhét, nyomában máris megérkezett egy másik raj, így a város központjában hamarosan tűzvihar keletkezett, mely szénné égette az épületek nagy részét.

A bombázás  11 órán át – egészen másnap reggel negyed hétig – tartott, ez idő alatt pedig elpusztult a város ipari létesítményeinek háromnegyede, leégett több mint 4000 lakóépület, megsemmisült a történelmi belváros és a Szent Mihályról elnevezett katedrális is. Az addig példátlan rombolás több mint 500 halálos áldozatot követelt, a sérültek száma pedig megközelítette a 900-at.

A Luftwaffe támadásának eredője a német bosszúvágy volt, ez az érzés pedig a terrorbombázás szörnyűségeitől szeptember óta szenvedő britekből sem hiányzott. A RAF egy hónap múlva – az Abigail Rachel-hadművelet során – Mannheim bombázásával vett elégtételt a coventryi pusztításért, amit újabb és újabb reváns követett hol az egyik, hol a másik oldalról, miközben a civilek élete és épsége mindinkább kikerült a figyelem középpontjából.