2017. szeptember 21.

1940. szeptember 12. | A Lascaux-barlang felfedezése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ahhoz, hogy Lascaux legtávolabbi barlangjába eljuthasson, egy embernek valamikor el kellett oltania a lámpáját, leereszkedni egy rostokból font kötélen, újra gyújtani a lámpát, és csak azután rajzolhatta meg a gyapjas rinocéroszt, a fél lovat és a dühöngő bölényt.”
(Jane Brox) 

1940. szeptember 12-én talált rá négy francia iskolás gyermek a lascaux-i barlangra, melynek falait több száz, a felső-paleolitikumból fennmaradt őskori festmény díszítette. A több mint 17 000 esztendős művészeti alkotások 1979-ben kerültek fel az UNESCO Világörökségi Listájára, miközben a tudományos világ évtizedek óta elkeseredett harcot folytat fennmaradásukért.

A világhírű Lascaux felfedezése a fáma szerint úgy esett, hogy négy fiatal kutyát sétáltatott a Montignac falu közelében található hegyen, és az állatot keresve jutottak el a csodás barlangba. A gyermekek ugyan aznap megállapodtak, hogy az ott látott rajzokról soha senkinek nem szólnak majd, ennek ellenére néhány nappal később már egész Franciaország a Lascaux-barlang szenzációjától volt hangos. Bár a Vézére-folyó völgye azelőtt is bővelkedett az őskori leletekben – itt található például az őskori embertípusnak nevet adó Crô-Magnon is –, Lascaux pompás, eleven festményei különleges figyelmet kaptak; nem véletlen, hogy Henri Breuil, a korszak legkiválóbb paleontológusa még abban az évben ellátogatott a dél-franciaországi lelőhelyre.

A lelkesedés érthető volt, hiszen Lascaux előtt kevés példa akadt arra, hogy egy barlangban ennyire jó állapotban maradtak volna meg a hasonló alkotások. Ebben persze a szerencse is közrejátszott, hiszen az egykor arrafelé vadászó közösség pont egy olyan mészkőbarlangban telepedett meg, melynek a tetejét vízzáró kőzet, márga borította. A barlangrajzok a kedvező körülményeknek köszönhetően szárazon maradtak, és az üreg légkörében – több ezer év alatt – sikeresen konzerválódtak. Breuil a festmények korát 15-17 000 évre becsülte, tehát azokat a felső-paleolitikum időszakára datálta.

Bár a Lascaux-barlang nem hosszabb 250 méternél, és mélysége is csak 30 méter, mégis rendkívül értékesnek számít, mivel az őskori alkotók szinte egy négyzetcentiméter falfelületet sem hagytak üresen. A több teremből álló barlangrendszerben nagyrészt akkor élt állatokat és geometriai alakzatokat örökítettek meg; a festmények elsősorban lovakat, bölényeket, szarvasokat ábrázolnak, egyúttal pedig nagyon fejlett térábrázolási képességről tanúskodnak. A leghíresebb alkotások az úgynevezett Nagy Bikák Termében találhatóak, ugyanis az ott megtekinthető gigantikus csorda egyes állatai megközelítik akár az 5 méteres szélességet is. Emellett nagy számban találhatunk absztrakt rajzokat, így például sok a geometriai ábrázolás, és nem hiányoznak a képzelet szülte lények sem.

Az itt található festmények és vésetek rendeltetéséről számos elmélet látott napvilágot: a régészek többsége szerint a képek kultikus célt szolgáltak, és a vadászatban, esetleg a törzsi varázslók révületében játszhattak komoly szerepet. A geometriai ábrázolásokkal kapcsolatban ugyanakkor erősen tartja magát az a nézet, hogy az egykori művészek a vonalakat nem véletlenszerűen rajzolták – vagy vésték –, hanem azokkal a korabeli égbolt csillagait próbálták bemutatni, és megfigyelni.

A Lascaux-barlang festményei ugyanakkor az elmúlt évtizedekben más szempontból is komoly fejtörést okoztak, mivel a megnyitás után felmerült annak a veszélye, hogy a páratlan művészeti alkotások örökre eltűnnek majd. 1948 után a lascaux-i lelőhely az egyik legkedveltebb turistalátványosság lett, azonban egy több ezer éves helyiség életébe nem lehet következmény nélkül beavatkozni; a napi 1500 látogató által kibocsátott szén-dioxid és a mesterséges fény hamarosan algásodást eredményezett, légcserélők telepítésével, mesterséges klíma alkalmazásával pedig sajnos még erősebb és ellenállóbb gombafajok vertek tanyát.

Bár a Lascaux-barlangot 1963-ban elzárták a turisták elől, a lassú küzdelem mind a mai napig nem ért véget, miközben a páratlan értékű festmények mind nagyobb károsodást szenvednek a gombák támadásától. Sovány vigasz, hogy 1983 óta a lascaux-i rajzok másolatai egy mesterséges barlangban is megtalálhatók, mely – Lascaux-II néven – az év minden hónapjában szívesen fogadja a látogatókat.