Antoine de Saint-Exupéry eltűnése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.”
(Részlet Saint-Exupéry Citadella című művéből)

1944. július 31-én, légi felderítés közben tűnt el Antoine de Saint-Exupéry francia író, A kis herceg című világhírű regény szerzője, aki minden valószínűség szerint később a Földközi-tengerbe zuhant repülőgépével.

Antoine de Saint-Exupéry 1900-ban, egy vagyonos arisztokrata család gyermekeként született Lyon városában. A későbbi neves író és kalandor pilóta a francia haditengerészet előkészítő iskolájában kezdte meg tanulmányait, a záróvizsgán azonban megbukott, így a párizsi École de Beaux-Arts – Szépművészeti Iskola – építészet szakára iratkozott be. Saint-Exupéry 15 hónapot töltött el a neves intézmény falai között, ám végzettséget utóbb itt sem szerzett; ebben az időben alkalmi munkákból élt, majd 21 esztendősen katonai szolgálatra jelentkezett. A fiatalember kezdetben Strasbourg mellett állomásozott, később azonban kérvényezte felvételét a francia légierő kötelékébe, így Casablancába, majd egy párizsi ezredhez került. Egy légibaleset következtében menyasszonyának családja hamarosan rákényszerítette Saint-Exupéryt a leszerelésre, ám a Louise Léveque de Vilmorinnal tervezett házasság kudarcba fulladt, ezért 1926-ban a férfi – immáron civilként – visszatérhetett a levegőbe.

A kalandvágyó pilóta a következő esztendőkben oroszlánrészt vállalt a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésében: előbb a Toulouse-Dakar útvonalon ingázott, majd egy spanyol gyarmati repülőteret irányított a Szaharában, 1929-től pedig az argentin állam alkalmazásába lépett. Ezekben az években, az 1926-ban megjelenő A pilóta című novellával vette kezdetét Saint-Exupéry írói pályafutása, melynek legnagyszerűbb alkotásait a férfi személyes élményei ihlették. A déli futárgép (1929) című regény magját például a pilóta afrikai tapasztalatai szolgáltatták, a Femina-díjjal jutalmazott Éjszakai repülés (1931) pedig a kijelölt dél-amerikai légi útvonalak felderítése során született meg. Saint-Exupéry időközben házasságot kötött egy salvadori arisztokrata özveggyel, a színésznőként és írónőként is elismert Consuelo Suncin-Sandovallal, akivel élete végéig viharos kapcsolatban élt. A házastársak konfliktusai – a Louise-szal folytatott viszonyhoz hasonlóan – elsősorban Saint-Exupéry gyakori távollétéből és veszélyes hivatásából származtak, Antoine és Consuelo lélekőrlő vitáiban azonban a férj hűtlen viselkedése is komoly szerepet játszott; az évek alatt az író legismertebb szeretője a „Madame de B.” néven is ismert Héléne de Vogüé volt.

Antoine de Saint-Exupéry az 1935-ben megrendezett Párizs-Saigon repülőversenyen érkezett el életének következő fontos állomásához, melyet az író – a 150 000 frankos fődíj megszerzésének reményében – André Prévot navigátor segítségével próbált teljesíteni. Az út során a páros súlyos repülőgép-balesetet szenvedett Egyiptomban, de hatalmas szerencsével, négynapi szörnyű nélkülözés után végül mindketten megmenekültek a szomjan halástól. Saint-Exupéry itteni élményei alapján írta meg a számos díjjal jutalmazott Az ember földje című regényt, de a „kis herceg” oldalán felbukkanó pilótában is felfedezhetjük az alkotót. A férfit újabb balesete sem tántorította el szenvedélyétől, mi több, a második világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, majd Franciaország összeomlása után a tengerentúlon keresett menedéket.

Az Egyesült Államokban Saint-Exupéry komoly propagandát folytatott az amerikai hadba lépés érdekében, egy ideig a kanadai Quebec Cityben élt, legfőbb művét, A kis herceget azonban már New Yorkban jelentette meg. A pilóta 1943-ban visszatért az európai hadszíntérre, hogy – ekkor már híres, sőt, a megszállt Franciaországban betiltott „zsidóbarát” íróként – hazája felszabadításáért harcoljon: Saint-Exupéry már betöltötte 43. életévét, messze túlhaladt azon a koron, amikor a szabályok lehetővé tették volna bevetését, ő azonban elég elszántnak bizonyult ahhoz, hogy ismét szolgálatba léphessen. Hazafias áldozatvállalása ellenére az arisztokrata férfit hamarosan a „szabad Franciaországban” is elhallgattatták, ugyanis az író publicisztikáiban többször is bírálta Charles de Gaulle tábornokot, aki válaszul kollaboránsnak titulálta kritikusát. Saint-Exupéryt komolyan megviselték az őt ért rágalmak, a támadások hatására az alkoholhoz nyúlt, ezért egyesek úgy vélik, halálában lelkiállapota is szerepet játszhatott.

Antoine de Saint-Exupéry 1944. július 31-én, egy Lockheed P–38-as típusú repülőgéppel indult el Korzika szigetéről végzetes küldetésére, melynek célja – a dél-franciaországi Dragoon-hadművelet előkészítéseként – a RhŐne völgyében állomásozó német csapatok helyzetének felmérése volt. Az író végül sohasem tért vissza a felderítésről, egy asszony pedig utóbb Toulon közelében egy francia repülőgépet látott a tengerben. Néhány nappal később egy azonosítatlan holttestet fedeztek fel a partvidéken, melyet szeptemberben a már felszabadított Carqueiranne faluban temettek el. Saint-Exupéry eltűnése jelentős szerepet játszott hősi mítoszának megszületésében, és hozzájárult az 1948-ban megjelentetett Citadella, és a több mint 50 nyelvre lefordított A kis herceg sikerében.

A feltételezett katasztrófa óta eltelt évtizedek során számtalan elmélet született azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett 1944. július 31-én: utóbb két német háborús veterán – Robert Heichele és Horst Rippert – is azt vallotta, hogy lelőtte Saint-Exupéry gépét, a Luftwaffe feljegyzései azonban nem igazolták a katonák beszámolóit. Többen arra gyanakodtak, hogy a férfi szívproblémái miatt veszítette el uralmát a Lockheed P–38-as felett, de egyesek azt is valószínűnek tartották, hogy a labilis lelkiállapotú pilóta öngyilkosságot követett el. A rejtély megoldásához egy Marseille környéki halász, Jean-Claude Bianco segítette közelebb a kutatókat, aki 1998-ban felfedezte Saint-Exupéry ezüst karkötőjét a tengerben. Hamarosan egy Lockheed P–38-as darabjai is előkerültek az öbölben, a roncsokat vizsgáló tudósok azonban nem találtak arra utaló nyomot, hogy a repülőgép ellenséges találat miatt zuhant le. Bár a sajtó 2008-ban megnevezte a „tettest”, Horst Rippert német veteránt, a bizonyítékok döntő része ellentmond a férfi vallomásának, az ellenben valószínű, hogy a carqueiranne-i temetőben A kis herceg szerzőjének földi maradványai nyugszanak.