Szovjet fogságba kerül az utolsó kínai császár

Szerző: Tarján M. Tamás

1945. augusztus 16-án került a szovjet Vörös Hadsereg fogságába Pu Ji, Kína 532. – és egyben utolsó – császára, az 1931 után létrehozott, japán fennhatóság alatt álló bábállam, Mandzsukuo uralkodója. Pu Ji, aki alig kétévesen ülhetett fel a császári trónra, változatos élete, börtönévei és a kommunista rendszerben betöltött szerepe folytán a 20. századi Kína egyik legérdekesebb történelmi alakjának számít, akinek életét számos író és filmrendező is feldolgozta.

Pu Ji 1906 februárjában, Pekingben látta meg a napvilágot, mint a nagy hatalmú Zaifeng herceg legidősebbik fia. Zaifeng a trónról letaszított Kuang-hszu (ur. 1875-1908) testvére volt, és miután 1908-ban mind a törvényes császár, mind a hatalmat kézben tartó özvegy Ce-Hszi császárné (ur. 1861-1908) meghaltak, a trón a hercegi ágra szállt. Az uralkodónő végrendelete értelmében a főhatalmat – az ekkor mindössze kétéves – Pu Ji örökölte, akit 1908 decemberében be is iktattak méltóságába, miközben apja, Zaifeng gyakorolta mellette a régensi hatalmat. A gyermek uralkodó regnálása azonban nem tartott sokáig, ugyanis az 1911 októberében kirobbanó kínai forradalom megingatta trónját; Jüan Si-Kaj és a Kumonintang egyezsége értelmében Pu Ji 1912 februárjában lemondott trónjáról, ezzel a Mandzsu-dinasztia – és a császárság – kora örökre véget ért.

A fiatal uralkodó a trónfosztás után még évekig a Tiltott Városban – a kínai császárok hagyományos lakhelyén – élt, miközben a köztársaság kormánya úgy bánt vele, mint egy idegen uralkodóval: a gyermek évjáradékot kapott az államtól, amiből még mindig királyi módon élhetett. Pu Ji alig töltötte be 11. életévét, amikor 1917-ben egy hadúr, Zhang Zhun 11 napra ismét felültette őt a császári trónra, ám visszatérésének lehetősége általános tiltakozást eredményezett. Az elszigetelten nevelkedő uralkodót 1924-ben aztán száműzték a Tiltott Városból, ekkor a japán koncessziós területnek számító Tiencsinben talált otthonra.

Pu Ji 1931-ben került ismét uralkodói pozícióba, amikor a japánok az általuk meghódított Mandzsukuo bábállam császárának kiáltották ki. Tisztázatlan, hogy a megalázó szerepet vajon önként vállalta -e – egyesek szerint ő kérte levélben kinevezését Minami Dzsiró japán hadügyminisztertől – vagy kényszernek engedelmeskedett, mindenesetre 1931 novemberében elfoglalta a főbiztosi széket, 1934-ben pedig megkoronázták. Pu Ji második császársága a valóságban inkább házi őrizet volt, mivel a háborús évek alatt soha nem szólhatott bele a bábállam irányításába, a magánéletben pedig számos megaláztatást kellett elviselnie a Mandzsukuót gyarmatosító Kvantung-hadsereg vezetőitől. A koronázás dacára a hódítók szinte a legapróbb ügyekben is ellenőrizték, és terrorizálták őt, miközben úton-útfélen kinyilvánították alsóbbrendűségét Hirohito japán császárral (ur. 1926-1989) szemben. Pu Ji uralkodása 1945 augusztusáig, a Kvantung-hadsereg összeomlásáig tartott. Ekkor a Kínából visszavonuló japánok megkísérelték a szigetországba szállítani az uralkodót, de a Vörös Hadsereg augusztus 16-án foglyul ejtette őt.

Pu Ji, miután tanúként szerepelt a távol-keleti háborús bűnösök tokiói perében, a következő éveket egy szovjet átnevelő táborban töltötte, majd 1949 után – Mao Ce-tung külön kérésére – Sztálin rendelkezése nyomán visszakerült Kínába. Itt újabb tíz év börtönbüntetéssel sújtották. Az egykori császár – mint háborús bűnös – Fushunban, majd – a koreai háború alatt – Harbinban raboskodott, ahonnan Mao speciális engedélyével, 1959-ben szabadult. Az utolsó mandzsu császárból a Kínai Népköztársaság egyszerű polgára lett, aki – természetesen a hatóságok felügyeletével és a propagandaszervek kereszttüzében – előbb egy kertészetben, majd egy állami szervnél – az egypártrendszerre felügyelő Kínai Népi Politikai Tanácsadói Konferencián – kapott szerény állást. Pu Ji 1962-ben ötödször is megházasodott, feleségül vett egy kórházi ápolónőt, így ő lett az egyetlen mandzsu császár, aki kínai nővel kötötte össze az életét.

A kommunista állam vezetői – főként Mao és Csuo En-laj – nyomására az utolsó kínai uralkodó a hatvanas években megírta önéletrajzi regényét, mely kínai nyelven az Életem első fele címet viselte, angolra pedig Császártól a polgárig címmel fordították le. A hányatott sorsú, szinte egész életében felügyelet alatt élő császár 1967 októberében, gyermektelenül fejezte be életét. Az azóta eltelt négy évtizedben Pu Ji – főként önéletrajzának köszönhetően – világhírre tett szert; Bernardo Bertolucci olasz rendező például Oscar-díjas alkotással örökítette meg történetét, Magyarországon pedig buddhista templom őrzi emlékét.