2017. augusztus 18.

1945. július 16. | Az első sikeres atomkísérlet végrehajtása

Szerző: Tarján M. Tamás

1945. július 16-án, hajnali 5 óra 29 perckor hajtották végre a világtörténelem első sikeres atomkísérletét, és a Gadget, azaz „szerkentyű” névre keresztelt bomba robbanása után először tárult a tudósok szeme elé a hírhedt gombafelhő látványa. Az atomfegyverek hajnalát jelző robbantás tette lehetővé a Japán elleni nukleáris támadást, így hozzájárult a második világháború korábbi befejezéséhez, egyúttal eljuttatta az emberiséget egy olyan korba, melyben képes lett önmaga és bolygója elpusztítására.

Az atombombát megteremtő Manhattan-terv története egészen Londonig és az 1934-es esztendőig nyúlik vissza, Szilárd Leó ugyanis itt és ekkor adta be szabadalmi kérvényét a nukleáris energia felhasználására. Bár az atommagban rejlő roppant erő létezésével már Rutherford is tisztában volt, Szilárd jött rá arra, hogy a természetben végbemenő hasadási folyamatot miként lehetne mesterségesen reprodukálni: ez a módszer a neutronok besugárzása volt, a reakcióra alkalmas elem pedig az urán és a plutónium lett. Szilárd Leó később a második világháború vihara elől New Yorkba emigrált, ahol többek között Enrico Fermi, Albert Einstein, Wigner Jenő és Neumann János tanácsát is kikérte az atomenergiával kapcsolatban.

Az Újvilágban gyülekező zsenik nevében Einstein és Szilárd 1939 augusztusában levelet írt az amerikai elnöknek, melyben ismertették vele az atomenergia háborús felhasználásának – elméleti – lehetőségét. Roosevelt és tanácsadói bizalmatlanságát jól mutatja, hogy a kezdetekkor mindössze importált uránnal és 6000 dollárral támogatta a kutatókat, feltehetően csupán azért, mert Einsteinék felvetették, hogy talán a németek is épp egy nukleáris fegyver előállítására törekszenek.

Az amerikai hadsereg 1942-től már komolyan számolt ezzel a lehetőséggel, így saját hatásköre – Leslie L. Groves dandártábornok felügyelete – alá vonta az Oppenheimer által vezetett kísérletet. A Manhattan-terv tudósait még ebben az évben Chicagóba költöztették át; itt Fermi sikeresen megtervezte az első atommáglyát, amit a következő évben, Los Alamosban – az Y-projektben – Oppenheimer tökéletesített. A kísérletek nyomán voltaképpen már 1943-ban készen állt az atomerőművek kezdetleges konstrukciója. A további fejlesztések helyszíne már az új-mexikói sivatag, a White Sands Rakétakísérleti Telep lett, amiben a gyakorlati okok mellett Patton tábornok és Groves viszonya is közrejátszott.

A Trinity névre keresztelt teszten a Manhattan-terv tudósai már 1945 májusa óta munkálkodtak: miután – a műszerek beállítása érdekében – az atombombáéhoz nagyjából hasonló erejű robbantásokat végeztek, nekiálltak a szerkezet összeszerelésének. A háború ekkorra már befejeződött Európában – már csak Japán küzdött a csendes-óceáni hadszíntéren –, így az amerikai kormány fejlesztését már elsősorban a szovjetektől féltette. Hogy a külföldi titkosszolgálatok ne fogjanak gyanút, az atombombát egyszerűen csak Gadget, azaz „szerkentyű” névvel illették.

A Manhattan-terv nagy napja 1945. július 16-án érkezett el: ezen a hajnalon a hatalmas méretű bombát egy 30 méter magas acéltorony tetején helyezték el, és megpróbálták felrobbantani. Oppenheimer 5 óra 10 perckor rendelte el a visszaszámlálást, ami pár másodperccel fél 6 előtt fejeződött be; ekkor a Trinity bomba 20 kilotonna TNT-nek megfelelő erővel felrobbant, és – első ízben a történelemben – a kísérletet végrehajtó tudósok szeme előtt egy mintegy 3 kilométer magasságú gombafelhő bontakozott ki. A plutóniumos bomba erejétől a torony szó szerint elporladt, a detonáció helyén pedig – a felszabaduló hő nyomán – radioaktív zöld üveg, trinitit keletkezett.

A kísérleti robbantást követően természetesen az a kérdés került napirendre, hogy a fegyvert  miként fordítsák az amerikai hadsereg javára, a vezérkar pedig japán városok bombázása mellett döntött. A nukleáris fegyver pusztító erejét az 1945. augusztus 6-án és 9-én végrehajtott, Hirosima és Nagaszaki elleni bombatámadások demonstrálták, melyek több tízezer áldozatot szedtek, miközben a radioaktív sugárzás több százezer embert fertőzött meg. Bár az atombomba egyedül a második világháború végső hadműveletei során került bevetésre, pusztítása máig érezhető sokkot eredményezett, és rádöbbentette az embert arra, hogy felelőtlen politikusok döntései akár az egész világ pusztulását eredményezhetik.

Fat Man és Little Boy – a két szerkezet – felrobbantásának szükségessége azóta is állandó vitatéma a történészek között, egy azonban bizonyos: az Egyesült Államok az atombomba bevetésével elérte, hogy a világ számos pontján nukleáris fegyverek fejlesztésbe kezdtek, és mára – az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai mellett – olyan válságzónában található államok is szert tettek a technológiára, mint India, vagy Pakisztán. Az atomenergia nem békés felhasználása máig Damoklész kardjaként lebeg az emberiség feje felett, és csak reménykedhetünk abban, hogy a fegyver pusztító erejétől való félelem nagyobb hatást gyakorol majd a világ vezetőire, mint a pillanatnyi politikai érdek és indulat.